Gyakran érezheted azt, hogy a testiség és a párkapcsolat élményei mennyire összetett világot alkotnak. A szexuális együttlét során minden apró mozzanatnak jelentősége van. Ide tartozik az orális együttlét is, amely sokaknak örömforrás, és lehet a közelség, az intimitás valódi megnyilvánulása. Mégis, ha felmerül a kérdés, hogy miért nem szeretik egyes nők, ha közben fogják a fejüket, több szempontot is érdemes végiggondolni. Látszólag nüansznyi dologról van szó, valójában azonban a mögöttes motivációk és érzelmi tényezők sokkal mélyebbek. Fontos a tested autonómiája, a pszichológiai biztonság, és az a mód is, ahogyan a partnered kifejezi a vágyait. Amikor a fejfogás mint gesztus szóba kerül, gyakran megjelenhet a kontrollelvétel, a határátlépés és a félelem, hogy nem te döntesz a saját testedről. Szeretnélek végigvezetni azon a gondolati íven, amely pszichológiai, párkapcsolati és szexuálterápiás nézőpontból is segít megérteni, miért van az, hogy sok nő nem szívesen éli meg, ha a másik fél ilyenkor fogja a fejét.
Az első és talán legfontosabb tényező a beleegyezés kérdése. Az orális együttlét alapvetően akkor igazán élvezetes, ha mindketten önként és felszabadultan vagytok benne, mert így nem csak a test, hanem az érzelmek is összhangba kerülnek. A konszenzualitás nem pusztán annyit jelent, hogy a másik bólint, amikor megkérdezed, beleegyezik-e a szexbe. A gyakorlatban az is nagyon lényeges, hogy a mozdulatok összhangban legyenek a partner komfortszintjével (Masters és Johnson, 1966). Ha egy partner anélkül fogja meg a fejét a másiknak, hogy erre meglenne a nyilvánvaló beleegyezés, a szexuális aktus során elveszhet a bizalom érzése. A beleegyezés folyamatos, még egy pózváltás vagy egy mozdulat kapcsán is. Különösen igaz ez az olyan érzékeny helyzetekben, mint amilyen az orális szex.
Azt is fontos megemlíteni, hogy a szexuális preferenciák hihetetlenül sokfélék. Előfordulhat, hogy van, aki kifejezetten élvezi, ha a partnere erőteljesebben közelít, és akár a fejét is irányítja. Nem létezik univerzális szabály, amely minden nőre érvényes, ezért sem szeretnék általános igazságot hirdetni. Ugyanakkor sokan jelezték vissza különböző szexterápiás és párkapcsolati fórumokon, hogy feszélyező számukra, ha orális közben hirtelen egy külső erő (a partner) szabja meg a ritmust, a mélységet vagy akár az irányt (Leiblum és Rosen, 2000). Ez lehet azért, mert egy pillanat alatt azt érzik, már nem ők kontrollálják azt, ami velük történik. Az orális aktusban különösen érzékeny a száj környéke, a torok, a légzés, a reflexek, ráadásul egyfajta kiszolgáltatottsági helyzet is létrejöhet, hiszen a partnered föléd magasodik, miközben te lentebb helyezkedsz el. Ilyenkor a fejfogás egyértelműen határokat feszegethet.
A leggyakoribb ok, amiért a nők kifejezetten nem szeretik, ha ilyen helyzetben irányítják őket, a szabadságérzet és a kontroll hiánya (Nagoski, 2015). Sokan arról számolnak be, hogy amikor a fejet tartja vagy nyomja a partner, akkor elveszítik annak a lehetőségét, hogy saját ritmusukban és intenzitásukban folytassák az együttlétet. A szexuális öröm, bár tartalmazhat alá-fölé rendeltségi játékokat, minden esetben csak úgy lehet örömteli, ha mindkét fél biztonságban érzi magát. A „nem szeretem” érzés gyakran összefügg azzal, hogy a nő azt éli meg: a másik túllépte a határt, és egy olyan helyzetet kényszerít rá, ami számára kellemetlen, fullasztó vagy akár fájdalmas is lehet. Néha bele sem gondolunk, de a megfelelő légzés és a torokreflexek kontrollja orális szex közben kifejezetten fontos, ezért ha a ritmust valaki külsőleg diktálja, az még megalázónak vagy ijesztőnek is hathat.
A partner részéről az is előfordul, hogy annyira belelendül a saját izgalmi állapotába, hogy nem figyel a másikra. Ha például azt láttad filmekben, hogy az intenzív fejmozgatás és a haj megragadása egyfajta erős vágykifejező gesztus, lehet, hogy úgy gondolod, ez „szexi” vagy „szenvedélyes” dolog. Csakhogy a valóság sokkal változatosabb (Meston és Buss, 2007). Nem minden nőnek esik jól, ha a partnere pornófilmes kliséket próbál átvenni, vagy olyasmit csinál, ami ott látványosnak tűnik, de a való életben már nem biztos, hogy kényelmes vagy örömteli. Ráadásul a pornóban gyakran nem tükröződnek a felek valós érzései. A szereplők sokszor profi előadók, akik eljátsszák a jelenetet, és nem jelzik, ha valami valóban kellemetlen. A valóságban viszont abszolút elképzelhető, hogy a nő félrenyel, köhögési reflexe támad, vagy épp nehezen kap levegőt.
Érdemes a pszichológiai tér felől is ránézni erre a helyzetre. Az orális szex jelentős intim bizalommal jár. A száj az a testrészünk, amivel beszélünk, eszünk, lélegzünk, és ezen keresztül kapcsolatba kerülünk a külvilággal. A fejet tartani, a hajat markolni egy másik embernél jelentheti azt is, hogy beleavatkozol ebbe az érzékeny zónába. Ha nem figyelsz közben a másik jelzéseire – például nem veszed észre, hogy kicsit hátrahúzódna vagy szünetet kérne –, akkor abúzusérzetet kelthetsz (Weiss, 2011). Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy fizikai erőszak történik, de pszichésen agressziónak hathat, és nyomot hagyhat a másik emberben, főleg akkor, ha korábbi rossz tapasztalatai voltak hasonló helyzetekben. Egy régebbi negatív vagy kéretlen élmény emléke felerősítheti a feszültséget, amit a fejfogás vált ki.
A trauma vagy a szexuális visszaélés kérdése is ide tartozhat. Ha valaki korábban olyan élményről számolt be, amikor nem volt lehetősége saját ritmusában irányítani egy intim szituációt, akkor különösen érzékennyé válhat. A fejet fogni, a mozgásteret korlátozni nagyon emlékeztetheti erre a kiszolgáltatott állapotra, és automatikusan bekapcsolhatja a test „harcolj vagy menekülj” reakcióját. Ilyenkor a nő akár le is fagyhat, és később nehezebb lesz újra bízni a másikban (Bancroft, 2009). A legfontosabb ilyenkor a folyamatos, nyílt kommunikáció és a határok tiszteletben tartása, hiszen csak így oldható fel a kapcsolódó szorongás.
Az uralmi játékok egyébként részei lehetnek egy egészséges szexualitásnak is, de ezt mindkét fél beleegyezésével és vágyával kell megélni. Ha például benned is megvan a vágy az alá- vagy fölérendelt szerepre, és ezt nyíltan meg tudod beszélni a partnereddel, akkor egyáltalán nem tabu, hogy intenzívebben fogja a fejed. Csakhogy ez egy igen speciális helyzet, aminek szerves része a megbeszélt jelzések, a „stop” szavak használata, a testbeszéd és a folyamatos érzelmi biztonság (De Villiers és Turgeon, 2013). Máskülönben a fejfogás inkább erőszakos gesztusnak tűnhet, mintsem kölcsönös erotikai játéknak.
Az is lehetséges, hogy amikor azt érzed, nem szereted, ha a partnered megfogja a fejed, a kellemetlenség nem is kimondottan az uralomról szól, hanem egyszerűen esztétikai vagy fizikai kényelmetlenségeid vannak. Az orális szex közbeni fejfogás például erős húzást gyakorolhat a hajtőre, ami fájdalmas lehet, vagy épp a nyakadat feszíti olyan szögbe, ami hosszú távon kellemetlen. Továbbá olykor a szemkontaktus elvesztése is irritáló tényező: ha valaki hátulról tartja a fejed, nehezebben tudtok egymás szemébe nézni, és így megbomolhat az a finom érzelmi összhang, ami pedig sokak számára a legkellemesebb része ennek az együttlétnek (Zimmer-Gembeck és csapata, 2013).
A nők egy része, aki negatív tapasztalatot szerzett, inkább szóvá sem teszi azonnal a dolgot, mert fél, hogy esetleg „elrontja” a pillanatot, vagy attól tart, hogy a partner férfiúi büszkeségét csorbítja. Viszont a szakirodalom szerint az elfojtott, ki nem mondott panaszok hosszú távon csökkentik a szexuális elégedettséget és a párkapcsolati harmóniát (Holmberg és Blair, 2009). Ezért is javasolt, hogy legyél őszinte: ha téged bánt, zavart, vagy egyszerűen kizökkent a helyzetből, mondd el. Lehet, hogy a másiknak nincs rossz szándéka, csak nem érezte, mennyire erősen fogja a fejed, vagy eszébe sem jutott, hogy ez belőled milyen reakciókat válthat ki.
A kommunikációnak itt óriási szerepe van. Ahogy egyértelműen beszélsz arról, hogy mi jó neked és mi az, amit inkább elkerülnél, úgy alakul ki a valódi intimitás. A szexuális kreativitás és a változatos technikák közös felfedezése során megtalálható az a mód is, ami mindkettőtöknek megfelelő. Ha a partnered szereti az intenzívebb kontaktust, lehet, hogy másképp is jelezheti a vágyát, például odahúzhat magához, finoman megérinthet a tarkódon, de meghagyja a lehetőséget, hogy bármikor elhajolj vagy változtass a tempón. Ebben a folyamatban tud segíteni, ha beszéltek arról, milyen gesztusok és mozdulatok mit váltanak ki belőled, és fordítva is. A testetek nem egyszerűen mechanikusan illeszkedik össze, hanem egy érzelmi és fizikai dialógus is zajlik.
Akadnak olyan szakértők, akik külön felhívják a figyelmet arra, hogy a pornóiparban gyakran előforduló agresszív, domináns jelenetek torzítják a valóságot, és a fiatalabb generációk téves mintákkal indulnak neki a szexuális életnek (Harkinson, 2015). Ezek a minták sokszor azt üzenik, hogy az uralom izgalmas, sőt elvárt. Valójában azonban az erőfitogtatás és a másik határainak tiszteletben tartása közti különbség óriási. Hogyha a nő arra kényszerül, hogy a saját ritmusánál gyorsabban mozogjon, vagy olyan mélységig vegye a partner péniszét a szájába, ami számára kellemetlen, akkor lelki- és testisíkú kellemetlen élményt is átélhet. Ennél a pontnál már hiába fontos a másik orgazmusa, ha te közben elveszíted a komfortérzetedet.
Továbbá lehet, hogy te sem tudod elsőre megfogalmazni, miért rossz érzés, ha megfogják a fejed, egyszerűen annyit érzékelsz, hogy „nem jó.” A testünk sokszor ad jeleket, mielőtt tudatossá válnának a gondolatok. Feszültség jelentkezhet a vállakban, gyorsabban kezd dobogni a szíved, vagy épp úgy érzed, hirtelen le kellene állni. Ha ezeket a jeleket figyelmen kívül hagyod, akkor előfordulhat, hogy utólag mégis nyomasztani kezd a dolog, és elromlik az a könnyedség, ami a szexet örömtelivé teheti. A pszichés ráhangolódás fontos része, hogy bizalommal fordulj magadhoz: a tested által küldött üzenetek és az érzéseid érvényesek, még akkor is, ha a másik fél esetleg nem ugyanazt gondolja (Basson, 2001).
Ha alapvetően még mindig felemás érzéseid vannak erről, hasznos lehet, ha a partnereddel több időt szántok az orális szexre, de lépésről lépésre tesztelitek, mi az, ami jól esik, és mi az, ami kizökkent. Például kipróbálhatjátok, hogy csak nagyon gyengéden tartja a fejeden a kezét, vagy először egyáltalán nem nyúl oda, hanem hagyja, hogy te mozogj szabadon. Így megadhatod a jelet, ha szeretnéd, hogy esetleg finoman kísérje a mozgásod, de ne váljon ebből erőszakos tartás. Lehet, hogy sok nőnél az a lényeg, hogy az orális során is meglegyen a lehetőség a visszalépésre, a pihenőre vagy a fokozatos közeledésre. Az sem ritka, hogy valaki csak a partner kezét akarja érezni a haján simogatásként, de semmi esetre sem tarthatja erősen, kényszerítő jelleggel.
Párterápiás és szexterápiás megfigyelések szerint az ilyen jellegű problémák hátterében gyakran a félresiklott kommunikáció, a korábbi rossz tapasztalatok, vagy a kibeszéletlen erotikus vágyak állnak (Hertlein és csapata, 2015). Érdemes lehet olyan közös teret teremteni, ahol nem a vágy hevében, hanem nyugodtan, külső nyomás nélkül ültök le megbeszélni, ki hogyan szeretné átélni az orális együttlétet. Ha a partnered például még sosem hallotta tőled, hogy számodra a fejfogás mennyire zavaró tud lenni, akkor lehet, hogy fel sem merült benne a változtatás gondolata. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha többször mondtad, mégsem értette meg, akkor a probléma már túlmutat a szexuális technikán – ilyenkor a másik tiszteletéről, figyelméről és empátiájáról is szó van.
A szégyenérzet sajnos sok nőben megjelenik, amikor azt hiszi, hogy ő „nem elég laza,” „nem elég bevállalós,” vagy hogy bizonyos mozdulatokat „illene szeretni,” mert a filmek, a barátnők sztorijai vagy a popkultúra ezt sulykolják. Ezért feladja a saját határait, hogy megfeleljen egy elvárásnak. Holott a valódi öröm olyan, amikor a tested jelzéseire odafigyelsz, és megengeded magadnak, hogy ami nem komfortos, azt kimondhasd. Amikor a fejfogás kerül szóba, kiderül, milyen mélyen kapcsolódik a visszajelzés adása a női önértékeléshez. Meg kell tanulnod, hogy nem kell tűrnöd valamit, ami frusztrál vagy fáj, csak azért, mert félsz, hogy a partnered kevésbé fog vonzónak találni (Trudel, 2002). Ráadásul egy olyan kapcsolat, ahol ez a fajta nyílt kommunikáció nem fér bele, hosszú távon magában rejti a szexuális eltávolodás veszélyét is.
Megesik, hogy egyes nők szeretik, ha a hajukat húzzák, a fejüket tartják, de csak és kizárólag akkor, ha erre kifejezetten rá tudnak hangolódni, és ők maguk is jelzik, hogy ez most nekik jó. A testünk néha kíván egy kis erősebb érintést, és lehet, hogy ez a dominanciával összefüggő fantáziákat is izgalmassá teszi. A lényeg abban rejlik, hogy ez is kölcsönös legyen. Ha egyszerűen rámondja valaki, hogy „de hát ez izgató, miért nem élvezed?”, és ezzel el is intézi a kérdést, akkor nem tiszteli a te egyéni igényeidet és határaidat. A kulcs a testi és lelki nyitottságban, valamint a folyamatos visszajelzéseken alapuló, megengedő légkörben van (De Villiers és Turgeon, 2013).
Ha azt kérdezed, mégis hogyan lehet ezt a dilemmát megoldani, jó kiindulópont lehet, ha előtte – vagy utána, nyugodt körülmények között – képes vagy elmondani, mit szeretsz, mit nem. Egyes párok használnak jelszavakat is: például ha valaki a „lassabban” vagy „finomabban” szót hallja, tudja, hogy most érdemes visszavenni a nyomásból vagy a tempóból. Vannak, akik a testbeszédet is megtanulják értelmezni, és ha a másik akár csak kicsit hátrahúzódna, azonnal reagálnak és lazítanak a tartáson. A lényeg minden esetben az, hogy a befogadó fél se érezze magát kényszerítve. Egy boldog szexuális élethez elengedhetetlen a mindkét oldali öröm és a tisztelet.
Nem elhanyagolható a kulturális és neveltetési háttér sem. Előfordul, hogy valaki egy olyan közegben nőtt fel, ahol tabuk övezték a szexualitást, és a nő szerepe inkább alkalmazkodó volt. Ha ez a minta rögzül, akkor egy nő talán nehezebben mond ellent olyan helyzetekben, amelyekben kellemetlenül érzi magát (Bancroft, 2009). A szexuális nevelés hiányosságai, a tévhitek és a szégyenérzet még inkább rányomhatják a bélyeget erre a kérdésre. Pedig a leggyakoribb vágyak és preferenciák megbeszélhetőek lennének, ha lenne megfelelő nyitottság és bizalom mindkét oldalon.
A partner részéről pedig sokkal többet jelent az a gesztus, ha figyel a másik reakcióira és folyamatosan kérdezi: „Így jó?”, „Folytassam?”, „Ez neked is kényelmes?” Míg ha automatikusan megfogja a fejed és erősebben nyomja, abból te azt érezheted: az ő öröme fontosabb, mint a te kényelmed. A testbeszéd is sokat elárul: ha hátrahúzódsz, vagy megérinted a kezét, hogy jelezd, ne tartsa annyira szorosan, akkor egy figyelmes partner azonnal reagál. Ha mégsem teszi, az azt jelzi, hogy nincsen meg a szükséges empátia vagy nem érdeklik a te érzéseid. Ilyen esetben jogod van félbeszakítani a folyamatot, és határozottan jelezni, hogy ez így nem jó. Ez a te tested, és te döntesz róla (Basson, 2001).
Végső soron azért fontos ez a téma, mert a kölcsönös öröm és a pozitív szexuális élmény alapja a tisztelet és a bizalom. Egy olyan mozdulat, amely kívülről talán semmiségnek tűnhet, belül óriási zavart okozhat, ha a nő nem érzi, hogy ebbe ő is önkéntesen belement. Persze mindig van mód a fejlődésre: ha úgy érzed, a partnereddel megéri dolgozni a kapcsolatotokon, beszéljetek minél többet arról, hogyan is élitek meg az orális szexet, mit szeretnétek változtatni, és hogyan tudnátok mindketten felszabadultan élvezni. Nem szégyen, ha eleinte némi bizonytalanság és feszültség van benned. A kulcs, hogy ezeket fel tudd vállalni előtte, és közösen találjatok megoldásokat.
Sok nő számára tehát a fejfogás elleni idegenkedés egy átfogóbb dinamikára vezethető vissza. Ha valaki úgy érzi, manipulálják, siettetik, vagy a mélytorok határát feszegetik anélkül, hogy erről önállóan dönthetne, akkor egyszerűen eltűnik az örömérzet. Ha pedig még korábbi negatív élmények is terhelik, ez a gesztus kiválthatja a védekezést, a rossz érzéseket és a túlélési stratégiákat. A legfontosabb tanulság, hogy a szexuális együttlét minden része – így az orális szex is – akkor lesz igazán kellemes, ha nemcsak a test, hanem a lélek is nyugodt. Ehhez egymás folyamatos figyelembevétele szükséges.
Összességében azért nem szeretik sokan, ha szopás közben fogják a fejüket, mert ilyenkor gyakran megcsorbul a szabadság, a komfort és a ritmusirányítás lehetősége. A nő könnyen érezheti úgy, hogy testileg és lelkileg is elveszti az irányítást. Ezt a gesztust sokan tekintik durvának vagy tiszteletlennek, különösen akkor, ha a másik fél nem kérdezi meg előtte, hogy ezzel rendben vagy-e. Komoly pszichés gátakat képes kialakítani, ha nem őszinte beleegyezésen alapul, és sajnos felerősítheti a korábbi traumákat is. Megoldást elsősorban a nyílt kommunikáció, a lassú, óvatos kísérletezés és a mindkét fél igényeit egyformán szem előtt tartó hozzáállás hozhat. A szexualitás akkor válik valóban felszabadulttá és örömtelivé, ha érzed, hogy a tested és a pszichéd is biztonságban van.
Források:
Bancroft, J. (2009). Human Sexuality and Its Problems (3rd ed.). Churchill Livingstone.
Basson, R. (2001). Using a Different Model for Female Sexual Response to Address Women’s Problematic Low Sexual Desire. Journal of Sex & Marital Therapy, 27(5), 395–403.
De Villiers, N., & Turgeon, A. (2013). The Emergence of BDSM Sexuality in the Context of Couples Therapy. Sexual and Relationship Therapy, 28(3), 283–294.
Harkinson, J. (2015). The Trouble With Teaching Rape in Porn: Industry Shifts in the Era of Free Online Content. Human Communication Research, 41(4), 501–517.
Hertlein, K. M., Weeks, G. R., & Gambescia, N. (2015). Systemic Sex Therapy. Routledge.
Holmberg, D., & Blair, K. L. (2009). Sexual Desire, Communication, and Satisfaction in Heterosexual Couples. Journal of Sex & Marital Therapy, 35(2), 128–141.
Leiblum, S. R., & Rosen, R. C. (2000). Principles and Practice of Sex Therapy (3rd ed.). The Guilford Press.
Masters, W. H., & Johnson, V. E. (1966). Human Sexual Response. Little, Brown and Company.
Meston, C. M., & Buss, D. M. (2007). Why Humans Have Sex. Archives of Sexual Behavior, 36(4), 477–507.
Nagoski, E. (2015). Come as You Are: The Surprising New Science That Will Transform Your Sex Life. Simon & Schuster.
Trudel, G. (2002). Sexuality and Marital Life: Results of a Survey. Journal of Sex & Marital Therapy, 28(3), 229–249.
Weiss, M. (2011). Techniques of Pleasure: BDSM and the Circuits of Sexuality. Duke University Press.
Zimmer-Gembeck, M. J., & csapata (2013). Romantic, Sexual, and Friend Relationships in Early Adulthood: The Role of Peer Experiences and Pubertal Timing in a National Cohort. Journal of Youth and Adolescence, 42(12), 1753–1765.
