Gondolj bele, mi történne, ha egy nő – legyen bármilyen okból – soha nem szexelne életében. Nincs szó néhány hónapos vagy éves szünetről, hanem tényleg egy teljes életről szex nélkül. Furcsa vagy elképzelhetetlen? Sokunknak talán igen, hiszen a női szexualitást rengeteg mítosz, kultúrális elvárás és biológiai ösztön fonja körül. Ugyanakkor létezhetnek olyan élethelyzetek, vallási meggyőződések, aszexuális orientációk vagy kényszerű egészségügyi állapotok, amelyekből adódóan valaki tényleg nem lép be soha a szexuális világba. Vajon mi ennek a testi és lelki következménye? Hiányozna-e valami létfontosságú, vagy elképzelhető, hogy így is teljes életet élhet?
Mindenekelőtt érdemes tisztázni: a biológiánk ugyan erős nemi késztetést ad, de mégsem mindenkinek egyformán. A női vágy – hasonlóan a férfiéhoz – hormonális, idegi és pszichés tényezők összjátéka. A „mi lenne, ha soha nem szexelnék?” kérdés során nagyon sok múlik azon, hogy ez saját döntés, esetleg aszexuális orientáció, vagy inkább kényszerhelyzet. Ha valaki nem érzi a vágyat, és emiatt nem keresi a szexet, nem feltétlenül fog szenvedni. Sok aszexuális ember jól érzi magát így; nincsenek kielégítetlen kívánságai, mert eredendően nem vágynak intim együttlétre. Ez esetben a szex hiánya nem is hiány, hanem egyszerűen a mindennapi valóság, amiben máshol találja meg az örömöt és az intimitást (ölelések, baráti kapcsolatok, közösségi élmények).
Más a helyzet, ha valaki vágyakozik a szexre, de soha nem jut el odáig – mondjuk súlyos gátlások, szorongás, merev vallási normák vagy traumák miatt. Ilyenkor a vágy és a realitás között nő a feszültség, ami szorongást, depressziót, önbecsülési gondokat okozhat. A női test és a női lélek kapcsolata nagyon szoros: a libidó, a ciklus, a hormonháztartás, a párkapcsolati dinamika mind összefonódnak. Ha ez a női szexualitás sosem kap teret, gyakran nem a test maga, hanem a lelki tényezők sínylik meg a hiányt. A modern kultúrában ráadásul az is nehéz, hogy a szexről mindenhol hallasz, a baráti körben téma a párkapcsolat, a média sulykolja a „nőiesség egyik fokmérője” üzenetet, így aki soha nem szexel, bizony könnyen kirekesztettnek vagy szégyenkezőnek érezheti magát.
Mégis, létezik jónéhány nő, aki különböző okokból önkéntesen vagy kényszerűen cölibátusban él. Orvosi szempontból a kérdés egyik izgalmas oldala, hogy a női szervezetnek szüksége van-e fizikailag a szexre. Gyakran hallani, hogy a rendszeres orgazmus jót tesz a medencefenék izmainak, a keringésnek és a hangulatnak, valamint segíthet csökkenteni a stresszt. A kutatások szerint (például Brody és mtsai., 2010, a Biological Psychology folyóiratban) a szexuális együttlét és orgazmus során felszabaduló oxitocin, endorfinok, valamint a méhszáj és a hüvely izmainak összehúzódása valóban pozitív élettani hatásokkal járhatnak. Ugyanakkor nincs arra egyértelmű bizonyíték, hogy ha valaki soha nem szexel, akkor feltétlenül megbetegedne.
A női test ráadásul többféle módon gondoskodhat saját „karbantartásáról”: a menstruációs ciklus, a hüvelyváladék, a spontán izgalmi állapotok vagy akár a maszturbáció (amennyiben él ezzel a lehetőséggel) mind fenntarthatják az intim szövetek vérellátását, egészségét. Nem szükségszerű, hogy aki soha nem létesít közösülést, az teljesen orgazmus nélkül is éljen – vannak, akik kizárólag maguknak szereznek örömöt, és így is kielégítőnek tartják az életüket. Azonban, ha valaki tudatosan kerüli az orgazmus minden formáját – például vallási cölibátus, aszexualitás vagy gátlások miatt –, a szervezet akkor sem feltétlenül „omlik össze”. A spontán erotikus álmok, az éjszakai lubrikáció és az endokrin rendszer működése egyébként is zajlik.
Amikor egy nő valóban soha nem él át semmilyen szexuális aktivitást, felmerülhet a pszichés igény más típusú intimitásra – ölelés, simogatás, kontaktus. Lehet, hogy ezt barátokkal, családdal, plátói ölelkezésekkel pótolja, és így boldog, kiegyensúlyozott tud maradni. Másoknak viszont egy idő után hiányérzetük lesz, és ez a hiány nemcsak a szexre korlátozódik, hanem a lelkükben is szorongás, magány, zavartság jelenhet meg: „Miért maradok ki ebből? Mi a baj velem?” Ez a negatív spirál pedig kihat a lelki egészségre. A kulcs a belső hozzáállás: ha valaki számára ez „normális” és nem érez rossz érzéseket, akkor ez sem lesz pusztító. Ellenben, ha valaki kényszerből „szexmentes”, de közben szenved, annak egész életére rányomhatja a bélyegét.
A hormonális oldal másik érdekessége, hogy a női ciklus és a nemi vágy a petefészekben termelődő ösztrogén, progeszteron, valamint a mellékvesék és a petefészkek által kibocsátott minimális tesztoszteron hatására változhat. Ha valaki hosszabb távon sem szexel, az nem jelenti, hogy leáll a hormontermelés, így a szervezet továbbra is ciklikusan működik. A maszturbáció és orgazmus hiánya sem feltétlenül vált ki drámai hormoncsökkenést. Sokkal inkább az érzelmi, pszichológiai tényezők és a stressz befolyásolják, hogy a hormonrendszer hogyan alakul.
Egészségügyi szempontból számos előnye is lehet a szexnek, többek között a vérkeringés fokozása, stresszoldás, a medencefenék izmainak erősítése. Ezeket azonban sokan más tevékenységekkel is elérhetik (például rendszeres sport, jóga, intimtorna). Abban tehát nincs konszenzus, hogy a szexuális együttlét hiánya önmagában „beteggé” tenne. Valójában egyes spirituális iskolák – gondoljunk a katolikus apácákra vagy a keleti vallások különleges gyakorlóira – is bizonyítják, hogy akár évtizedekig lehet kiegyensúlyozottan élni szexmentesen, amennyiben a lelki és szociális háló rendben van.
A társadalmi nyomás azonban a nőknél is igen erős. Van egy elképzelés, hogy a „nőiesség” és az anyaság csakis a szexuális aktivitáson keresztül bontakozhat ki, sőt a párkapcsolati kapcsolatokban a szex valahogy „kötelező” elemmé válik. Aki ebből kimarad, azt gyakran megbélyegezhetik, furcsának, esetleg „ridegnek” nevezhetik. Ráadásul a termékenység kérdése is felmerül: ha valaki soha nem él szexuális életet, akkor nyilván nem lesz gyermeke sem hagyományos úton, és sok nő számára ez a tudat fájdalmas, ha valójában vágyik az anyaságra. Emögött megint ott húzódhat a társadalmi elvárás, hogy egy nő csak akkor „komplett”, ha szül. A valóságban persze a gyermekvállalásnak is vannak alternatív útjai, és nem minden nő vágyik anyaságra.
Van egy általános hiedelem, hogy a rendszeres orgazmus segít megelőzni a menstruációs görcsöket, enyhítheti a PMS tüneteit, és általános jó közérzetet hozhat. Sokan valóban így élik meg, de aki soha nem él át orgazmust, az sem biztos, hogy mindenképp több menstruációs fájdalomtól fog szenvedni. Vannak, akik egyéb módszerekkel csökkentik a görcsöket (meleg borogatás, sport, magnézium stb.), és nem tapasztalnak a szex hiánya miatt súlyosbodó tüneteket.
Az intimitásmentes vagy szexmentes női élet tehát nagyon egyéni, sok tényezőtől függ, hogy „mi történik”. Ha valaki aszexuális vagy mélyen vallásos, és ebben teljes lelki békére talál, akkor az nem okoz automatikusan sem testi, sem lelki károkat. Ha viszont valaki vágyakozna a szex után, de nincs lehetősége vagy retteg tőle, netán traumák akadályozzák, akkor a frusztráció, a magány, az elfojtás és a társadalmi nyomás generálhat komoly lelki problémákat. Testi értelemben nem muszáj, hogy kóros elváltozások jelenjenek meg csak azért, mert nincs szex, de a teljes szexuális passzivitásnak lehet némi hatása a hüvely rugalmasságára és vérkeringésére. Ezt azonban akár maszturbációval, akár intimtornával, akár más aktivitásokkal is kompenzálni lehet.
Az is számít, hogy a „szex soha” mennyire zárja ki a gyengéd érintést és az önkielégítést. Ha egy nőnek semmilyen testi öröme nincs, és ezzel együtt emberi kapcsolatok tekintetében is elszigetelt, akkor a magány, a szeretethiány és a testiség teljes hiánya komoly lelki válságot eredményezhet. A tudomány szerint (lásd a bőrkontaktus, ölelés, oxitocin-felszabadulás témakörét tanulmányozó kutatásokat) az érintés és az intimitás hiánya hosszú távon növeli a depresszió, a szorongás kockázatát. Tehát nem feltétlenül maga a közösülés hiánya, hanem a szeretetet, elfogadást, intimitást adó emberi kapcsolatok hiánya a nagyobb gond.
Végső soron azt lehet mondani: egy nőnek sem törvényszerűen kell szexelnie ahhoz, hogy egészséges vagy boldog legyen, de nagyon nem mindegy, hogy a szexmentesség saját választásból fakad-e, passzol-e a belső igényeihez, és kap-e más forrásokból fizikai, érzelmi közelséget, endorfin-löketet. Ha valaki kényszerűen marad ki, miközben vágyja a szexet, az frusztrációhoz és lelki sérüléshez vezethet. Testi szinten hosszú távon sem feltétlenül okoz súlyos betegségeket a szex hiánya, amennyiben a nő életmódja kiegyensúlyozott, hormonális rendellenesség sem lép fel, és más forrásból megkapja a szükséges mozgást, stresszlevezetést.
A konklúzió hasonló, mint a férfiak esetében: a szex biológiai ösztön, de nem életfeltétel úgy, mint a légzés vagy a táplálék. Szex nélkül is élhet valaki fizikailag hosszú, akár egészséges életet, ám a szexualitás élménye, öröme, stresszoldó és intimitásbeli szerepe bizony rengeteget hozzátesz a pszichés jólléthez, az önkifejezéshez, a kapcsolatok mélyüléséhez. Ha tehát egy nő soha nem szexel, annak hatása elsősorban attól függ, vajon önazonosan választja-e ezt az utat, mennyire hiányzik neki az erotikus öröm, a partneri intimitás, és van-e más módja betölteni a szeretet, a meghittség és a boldogság vágya okozta űrt. A test maga alkalmazkodóképes, de a lélek sínylődhet, ha a döntés vagy a kényszer ellentétes a valós belső szükséglettel. És végül: a szexuális kapcsolatokon kívül is létezhet boldogság, de ez a konkrét helyzettől és a személy beállítottságától függ, nem lehet egyetlen általános ítélettel elintézni a kérdést.
(Hivatkozások és szakirodalom:
– Brody, S. & Krüger, T. (2010). The post-orgasmic prolactin increase following intercourse is greater than following masturbation and suggests greater satiety. Biological Psychology.
– Prause, N. & Graham, C. (2007). Asexuality: Classification and Characterization. Archives of Sexual Behavior.
– King, M., & Regan, L. (2014). Aszexuális identitások és szociális kapcsolatok. Journal of Social and Personal Relationships.
– Holt-Lunstad, J. & al. (2015). Loneliness and Social Isolation as Risk Factors for Mortality: A Meta-Analytic Review. Perspectives on Psychological Science.)
