Sokkal többen fantáziálnak különféle, parafilikusnak tartott helyzetekről, mint azt sokan gondolnák. Sokszor csak akkor derül fény ezekre a vágyakra, amikor valaki elég bizalmat érez ahhoz, hogy elmesélje őket, vagy egy anonim felmérés során bevallja, mi jár a fejében. A kutatások szerint óriási a szórás abban, ki milyen jellegű fantáziákat dédelget, de meglepő módon a legtöbb ember fejében nagyon hasonló történetek jelennek meg. Szeretek abba belegondolni, hogy ez milyen erősen mutatja az emberi természet sokszínűségét és egyben közös pontjait. Az, hogy mennyire beszélünk ezekről a vágyakról, nagyban függ a kultúrától és a társadalmi normáktól, ráadásul az online világ is egyre több lehetőséget teremt a fantáziák megosztására, nem ritkán anonim módon. Ezzel együtt valahogy mindig ott motoszkál a fejekben az a kérdés, hogy melyik vágy „normális” és melyik „abnormális”. A tudományos szakirodalom azonban rávilágít arra, hogy a fantázia önmagában ritkán problémás, sőt a legtöbbször kifejezetten gyakori, és sok esetben nem is kelt szégyenérzetet. A BDSM, a nyilvános szex és a kukkolás például tipikusan olyan témák, amelyek bizonyos körökben parafíliaként jelennek meg, közben a felmérések szerint a többség számára mégis ismerősen csenghetnek. A fantázia nem azonos a vággyal, és még kevésbé a konkrét cselekedettel, ezért nem csoda, hogy olyan magas arányban bukkannak fel ezek a gondolatok az emberek fejében.
Az első, és egyben talán leginkább félreértett elképzelés a BDSM-hez kapcsolódik. A mozaikszó a bondage, discipline, dominance, submission, sadism, masochism angol kifejezések rövidítése, magyarul legtöbbször kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus formájában találkozhatsz vele. A BDSM esetében gyakran a fájdalom és az élvezet keveredése áll a középpontban, de valójában ennél sokkal tágabb körről van szó, és nem mindig jelenik meg tényleges fizikai fájdalom. Gyakori, hogy maga a domináns-alárendelt szerep játéka, a bizalom és a kiszolgáltatottság megtapasztalása hozza izgalomba azt, aki erről álmodozik. A legtöbb kutatás azt mutatja, hogy nagyon magas azoknak az aránya, akik valamilyen formában már eljátszottak a gondolattal, hogy engedelmeskednek vagy dominálnak. Justin Lehmiller szexkutató 2018-as felmérése (Lehmiller, 2018) például több mint 4000 amerikai válaszadóval dolgozott, és azt találta, hogy a nők 93%-a és a férfiak 81%-a fantáziált már szexuális alárendeltségről. Ugyanebben a kutatásban a férfiak 85%-a és a nők 76%-a elképzelte már, hogy ő irányít egy intim helyzetet, a kötözés pedig hasonlóan népszerű gondolat volt mindkét nem esetében. A gyakorlati megvalósítás során sokszor előtérbe kerül a konszenzus, sőt a BDSM világában alapvető fontosságú a „safe word” (biztonságos szó), ami azt jelzi, ha valaki le akarja állítani a játékot. Ezzel ellentétben a hétköznapi popkultúra hajlamos néha azt sugallni, hogy a BDSM veszélyes és agresszív, pedig a legtöbb résztvevő számára éppen a kölcsönös tisztelet, az egyértelmű szabályok és a konszenzus a legelső. Izgalom, adrenalinszint-emelkedés, a határfeszegetés és a kölcsönös odaadás kombinációja adja azt a pluszt, amitől ez a világ olyan népszerű és gyakori fantázia formájában is.
A második, sokak által titokban vonzó elképzelés a nyilvános szex gondolata. Általában kevesebbet beszélünk róla, mert a hétköznapokban a közszeméremsértés vagy mások zavarba hozása jogi és erkölcsi kérdéseket is felvet, de maga a fantázia ennél sokkal szélesebb értelmezésű lehet. A nyilvános szex és az exhibicionizmus azonban nem szükségszerűen ugyanaz, mert nem mindenki keresi azt a lehetőséget, hogy idegenek lássák, sokkal inkább az izgalomról, a tilosban járás élményéről, a tabuk megszegéséről van szó. Megint a már említett Lehmiller-féle kutatásra hivatkoznék (Lehmiller, 2018), ahol a válaszadók jelentős aránya (81% férfiaknál, 84% nőknél) fantáziált arról, hogy valamilyen formában nyilvános helyen szeretkezzen. Ez lehet egy elhagyatott tengerpart, egy autó hátsó ülése egy parkolóban, vagy akár egy félreeső öltöző a strandon. Nem mindig a mások előtti feltűnő szereplésről szól, inkább egy lelki pluszt ad, hogy valaki „ott” és „úgy” teszi meg, ahogy esetleg éppen nem szabadna. A szexuálpszichológusok gyakran hangsúlyozzák, hogy a tiltott dolgoknak automatikusan van egyfajta varázsuk, mert ezzel szembemegyünk bizonyos társadalmi elvárásokkal. Ennek a fantáziának ráadásul az a része is fontos, hogy sokan soha nem mernék a valóságban megtenni, mégis izgalommal tölti el őket már a gondolat is, hogy szabályt szegnek. A legtöbben ezen a ponton megállnak: csupán elképzelik, de tudják, hogy a valóságban komoly kockázatot jelentene, akár jogi, akár erkölcsi, akár biztonsági szempontból, és ezért nem is akarják feltétlenül kipróbálni.
A harmadik gyakori fantázia, a kukkolás (voyeurizmus) szintén a titokzatosság és a tiltott helyzetek kategóriájába tartozik. A kukkolás abból nyeri az izgalmat, hogy az ember másokat figyel meg anélkül, hogy azok tudnának róla, különösen olyan körülmények között, amikor a másik fél meztelen vagy éppen szexuális tevékenységet folytat. A fantázia formájában ez az élmény nem feltétlenül a rejtőzködő megfigyelésről szól, sokaknál csak a gondolat erotikus, hogy mi lenne, ha nézhetnének másokat intimebb pillanataikban. Kutatások szerint ez a gondolat inkább férfiaknál jelenik meg nagyobb számban, de a nők sem mentesek tőle. Lehmiller ugyancsak bemutatja (Lehmiller, 2018), hogy a férfiak 72%-a, a nők 48%-a már eljátszott a kukkolás gondolatával. A gyakorlati megvalósítás egyértelműen problémás lehet, hiszen a másik fél akarata és beleegyezése nélkül már törvénysértő cselekménnyé válik, és egyáltalán nem tekinthető elfogadhatónak. Itt is óriási a különbség aközött, hogy valaki eljátszik egy titkos kukucskálás gondolatával, vagy valóban leskelődik. A fantázia általában biztonságos térben, a fejünkben zajlik, ahol nincs szó arról, hogy bárkit megsértenénk vagy bármilyen törvényt áthágnánk. Ettől még a vágy érdekes kérdéseket vet fel arról, hogy milyen erős a kíváncsiság bennünk mások intim élete iránt, és vajon mit jelent pontosan az „elképzelés” és a „valós megcselekvés” közötti határ.
Ha összeveted ezt a három fantáziát, akkor azonnal látod, mennyire könnyen dobálózunk a „bizarr” és a „parafilikus” jelzőkkel, amikor szexuális vágyakról beszélünk. Szakmai szempontból a parafília kifejezés mindenféle szokatlannak vélt érdeklődést lefed, azonban a diagnosztikai rendszerek (DSM-5, BNO) is hangsúlyozzák, hogy a fantázia önmagában nem patológiás. Akkor válik problémássá, ha valamelyik félre veszélyes, ha valaki beleegyezés nélküli módon próbálja megvalósítani, vagy ha az egyén számára kényszeres, illetve jelentős szenvedést okoz. Minden más esetben a fantázia egy természetes része a szexuális identitásnak és kreativitásnak. Több kutató, például Moser és Kleinplatz (Moser & Kleinplatz, 2006, Journal of Homosexuality) is rámutatott, hogy a BDSM és hasonló szexuális gyakorlatok a legtöbbször nem jelentenek semmiféle mentális problémát, feltéve, hogy kölcsönös egyetértésben és biztonságos keretek között történnek.
Ebből következik, hogy nem attól lesz valami egészséges vagy egészségtelen, hogy hányan fantáziálnak róla. Sokkal inkább az a lényeg, miként érzi magát az adott személy a gondolataival, és ha tényleg meg is szeretné valósítani, akkor hogyan teszi azt. A konszenzus, a kommunikáció és a tudatosság kulcskérdések akkor is, ha valaki csak kipróbálni vágyik mondjuk a dominancia-alárendeltség játékát. Ugyanez igaz a többi elképzelésre is: a nyilvános szexet sokan úgy fantáziálják végig, hogy közben tisztában vannak vele, a valóságban nem akarják, vagy ha mégis, akkor kizárólag olyan módon és helyzetben, ami másoknak nem okoz kellemetlenséget. A kukkolással pedig kifejezetten óvatosan bánik az, aki tudja, hogy a megvalósítás milyen súlyos etikai és jogi kérdéseket vet fel. Ennek ellenére a gondolatban való eljátszás gyakori és természetes lehet, nem ritkábban, mint ahogy gyerekként elgondolkodtál rajta, milyen lenne, ha tudnál repülni vagy láthatatlanná válni.
A pszichológusok és a mentálhigiénés szakemberek azért is igyekeznek óvatosan bánni azzal, hogy mit bélyegeznek parafíliának, mert a téma sokkal rétegzettebb annál, mint hogy bármilyen típusú vágyat egyszerűen „normálisnak” vagy „abnormálisnak” címkézzünk. Az utóbbi években végzett nagy mintás felmérések – például az említett Lehmiller-kutatás, illetve számos hasonló, melyeket az Archives of Sexual Behavior és más szaklapok publikáltak – azt jelzik, hogy az emberek jelentős többsége időről időre szívesen kalandozik el a saját fejében. A fantáziák gyakran olyan alternatív világot kínálnak, ahol bizonyos szabályok átléphetők, és a testi-lelki izgalom extrémebb forrásból táplálkozhat. Ez még nem azt jelenti, hogy valaki feltétlenül szenvedélyes BDSM-rajongó, a való életben rendszeresen jár közterületekre szexelni, vagy éppen titokban figyeli a szomszédját. Sokaknak bőven elég, hogy mindez fejben létezik, és a fantázia segít feldobni az unalmasabb estéket vagy akár az önkielégítést. A szexuális vágyak nagy része a képzelet táplálékaként szolgál, nem pedig kötelező forgatókönyvként, amit bármi áron végre kell hajtani.
Amikor azt kérdezik tőlem, hogy mikor kellene segítséget keresni, a válaszom szinte mindig ugyanaz: akkor, ha úgy érzed, hogy a fantáziád túlzott mértékben uralja a gondolataidat, esetleg bűntudatot vagy kellemetlen érzéseket vált ki, netán azt tapasztalod, hogy kényszeresen cselekszel. Szexuálpszichológus vagy terapeuta ilyenkor segíthet rendbe tenni a belső konfliktusokat, feloldani a szorongást, vagy – ha konszenzusos partnerrel szeretnél kipróbálni egy játékszabályokkal teli élményt – akkor támogatást nyújthat abban, hogyan lehet mindkettőtök számára biztonságos a megvalósítás. Azt is érdemes megemlíteni, hogy bár kifejezetten magas arányban ábrándoznak az emberek a BDSM-ről, a nyilvános szexről és a kukkolásról, még így is létezik olyan, aki ezek egyikét sem tartja vonzónak vagy éppen zavarónak találja a puszta gondolatukat is. Az egyéni különbségek rendkívül fontosak, és a szexuális fantázia területén nincs olyan, hogy általánosan mindenkire érvényes recept.
A lényeg inkább az, hogy a szexuális élet egy rendkívül kreatív és személyes tér. Ha valakiről kiderül, hogy például fantáziál a dominancia-alárendeltségről vagy izgatja a nyilvános szex gondolata, az még nem jelenti azt, hogy valójában bárkit bántani akarna, vagy hogy feltétlenül szeretné valóságosan is kipróbálni. Sok esetben már maga a képzelet is elég a kielégüléshez vagy a szexualitás gazdagításához, és az emberek többsége tökéletesen meg tudja különböztetni a fantáziát a valóságtól. Az is előfordul, hogy a párkapcsolatokban éppen ez a fantázia hoz izgalmat, ha azt a felek egymással megosztják, és a közös döntés alapján ennek finomabb verzióját kipróbálják. A legfontosabb, hogy őszintén tudd felmérni, mi esik jól és mi hozható össze úgy, hogy mindkettőtök számára komfortos legyen.
Ha valamire büszke vagyok a modern szexuálpszichológiában, akkor az az, hogy egyre elfogadóbb a hozzáállás. A mostani kutatások nem a megbélyegzésről szólnak, hanem arról, hogy jobban megértsük az emberi szexualitás sokszínűségét. A BDSM, a nyilvános szex és a kukkolás önmagában nem jelent semmi rosszat vagy elfajzottat, amíg a fantáziádat konszenzusos keretek között éled ki, és nem kevered magad semmilyen kényszerítésbe vagy törvénysértésbe. A különböző tudományos eredmények (például Lehmiller 2018, Moser & Kleinplatz 2006) határozottan rámutatnak, hogy ami régebben tabunak vagy veszélyesnek számított, az a legtöbb embernél leginkább természetes vágyként, ártalmatlan fejben játszódó forgatókönyvként van jelen. Nem kell szégyellned magad, ha időnként elképzeled, hogy megkötöz valaki vagy éppen te kötözöd meg a partnered, ahogy azon sem, ha képzeletben valahol az erdő közepén bújsz össze a pároddal, vagy akár csak elképzeled, hogy tőled pár méterre, a sötétben valaki éppen szeretkezik, és te titokban figyeled. Mindaddig, amíg ezek csak fantáziák, és nem kényszerítesz senkit olyasmire, amit nem akar, jogod van szabadon átélni ezeket az élményeket belső világodban.
A vágyak megélése azonban mindig felelősséggel jár. Ha te és a partnered úgy döntötök, hogy valamilyen formában mégis szeretnétek átültetni a gyakorlatba azt, ami eddig csak a fejetekben létezett, mindig törekedjetek a biztonságra és a beleegyezésre. A BDSM játékhoz alapvető a biztonságos jelszó, a nyilvános szex gondolatát érdemes úgy alakítani, hogy sem magatokat, sem másokat ne sodorjatok kényelmetlen helyzetbe, a kukkolással meg inkább csak fantázia szintjén játsszatok el, hacsak nem találtok erre is valamilyen kölcsönösen elfogadott, konszenzusos formát (például etikus „candaulizmusnak” nevezett szituációkban, ahol a harmadik fél beleegyezésével történik megfigyelés, bár ez már egy másik történet). Mindhárom esetben a kommunikáció a legfontosabb. Mondhatjuk úgy, hogy ezek az elképzelések lehetnek a szexuális kreativitásod részei, és egyáltalán nem valamilyen rendellenességre utalnak. Az is teljesen rendben van, ha valaki egyiktől sem jön lázba, és inkább más típusú fantáziákkal gazdagítja a saját világát.
A valóság és a fantázia határvonalának megértése sok mindent elárul arról, hogy mennyire ismered és tiszteled önmagad és a partnered igényeit. A BDSM-nél sokszor éppen a határok komoly tisztelete a lényeg, mert a partnerek meghatározzák, mit szeretnének, milyen erősségig, milyen eszközök jöhetnek szóba, és mi számít túl soknak. A nyilvános szexnél a diszkréció és a másokra való odafigyelés legalább annyira számít, mint a saját élvezet. A kukkolásról szóló ábrándok pedig megtaníthatnak arra, hogy milyen fontos a másik személy jogainak tisztelete. A fantázia abszolút biztonságos terep, ahol bármit elképzelhetsz, a hétköznapi életben viszont gondolkodnod kell az etikai határokon.
A parafília kifejezés régebben sokkal erősebb stigmatizáló erővel bírt, de ahogy a szexuális kultúra változik, és egyre nyíltabban beszélünk ezekről a témákról, úgy bontakozik ki a valóság: rengetegen szeretnek elmerülni ugyanabban a három fantáziában, legyen szó kötözésről és dominanciáról, tiltott helyszínekről vagy mások titokzatos megleséséről. Mindez nem tesz senkit sem „rosszabbá” vagy „jobban elvetemültté”. A szexuális vágy ilyen jellegű sokfélesége az emberi psziché természetes része.
Ha figyelembe veszed a kutatások eredményeit, láthatod, hogy ilyen fantáziái a többségnek vannak, és meglepően nagy arányban előfordul, hogy valaki többet is kipróbál fejben, mint amit valójában szeretne a gyakorlatban megvalósítani. Különbséget kell tenni aközött, amit elképzelsz, és aközött, amit ténylegesen akarsz. A szakemberek szerint ez a különbség sokkal élesebb, mint azt elsőre gondolnád, és a fantáziák jelentős része soha nem válik konkrét cselekvéssé, mégis fontos szerepet töltenek be az illető szexuális életében. Ezért is döntő jelentőségű, hogy ne ítélkezzünk elhamarkodottan, és ne az legyen az első reakció, hogy „hú, ez mennyire beteg vagy parafil”. Ehelyett megérthetjük, hogy a legtöbb ember a saját maga örömére és izgalmáért fantáziál, nem pedig azért, mert bárkit bántani vagy megijeszteni szeretne.
Érdemes volna minél több teret adni a nyílt párbeszédnek, mert egy bizalmi kapcsolatban elképesztően felszabadító tud lenni, ha mindketten őszintén beszéltek arról, milyen titkos vágyaid vannak. Nem muszáj mindent megvalósítani, de már az önmagában nagy könnyebbség, ha nincsenek szégyenérzeteid, és meg tudod osztani a partneredet érdeklő, vagy téged izgató témákat. Ha úgy érzed, szükséged van szakember támogatására, akkor szexuálterápiában vagy pszichoterápiában is dolgozhatsz a fantáziákhoz fűződő viszonyodon, a bűntudaton vagy éppen annak megértésén, hogyan illesztheted be a vágyadat a mindennapokba.
Ahogy a fentebb idézett vizsgálatok és statisztikák is mutatják, a BDSM, a nyilvános szex és a kukkolás cseppet sem annyira ritka, mint ahogy azt a „parafilikus” címke sugallja. Persze nem mindegy, hogyan viszonyulunk ezekhez a fantáziákhoz, hiszen a biztonság, a beleegyezés és a tisztelet alapvető fontosságú. Ha ezekre ügyelsz, és a saját életedre vonatkoztatva jól méred fel a határaidat, akkor semmi sem áll annak útjában, hogy ezek a vágyak gazdagítsák az intimitást. Lehet, hogy soha nem jut eszedbe kipróbálni, de az is lehet, hogy éppen valamelyik fantázia hozza vissza a tüzet a kapcsolatodba. Akármelyik is igaz rád, jó tudni, hogy ezzel nem vagy egyedül, és valójában rengetegen osztoznak hasonló gondolatokon. A legjobb, amit tehetsz, hogy nyitottan és őszintén közelítesz a saját szexualitásodhoz, átgondolod, miért is izgatnak ezek a lehetőségek, és elfogadod, hogy a vágyaknak sokféle színárnyalata létezhet. A belső szabadság és a felelősség összehangolásával rátalálhatsz arra az útra, ami örömet és teljesebb megélését adja a szexuális életednek, miközben minden résztvevőnek megmarad a tisztelete és a biztonsága.
(Lehmiller, J. (2018). Tell Me What You Want: The Science of Sexual Desire and How It Can Help You Improve Your Sex Life. Da Capo Press)
(Moser, C. & Kleinplatz, P. (2006). Introduction: The state of our knowledge on SM. Journal of Homosexuality, 50(2-3), 1-15.)
