Amikor a szex hosszáról esik szó, sokszor rögtön két kérdés merül fel: mennyi ideig tart valójában, és valójában mennyi ideig szeretnénk, hogy tartson. Bár elsőre egyszerűnek tűnhet megválaszolni, a kutatások szerint az emberek gyakran azt gondolják, hogy a szex rövidebb, mint amennyire vágynak – és bizony sokszor az derül ki, hogy bőven lenne igény a hosszabb élményre. Ezzel együtt persze az is fontos, hogy ne általánosítsunk túl hamar, hiszen minden test, minden pár, minden szituáció más és más. Mégis érdemes kicsit elmerülnünk a témában, mert a statisztikák és a valóság sokszor köszönőviszonyban sincs egymással, és ha megértjük, hogyan születnek ezek a becslések, talán magunkra is tisztábban látunk.
Egy viszonylag újabb vizsgálatban 152 heteroszexuális párt kérdeztek meg arról, mennyi ideig tart náluk a közösülés és az előjáték, illetve mennyi ideig szeretnék, hogy tartson. A nők azt nyilatkozták, hogy náluk a behatolás általában körülbelül 7 perc, és ehhez hozzáadódik az előjáték mintegy 11 perce. A férfiak sem sokkal máshogy látták a saját szexuális rutinjukat: 8 perces közösülést és 13 perces előjátékot becsültek. Könnyű kiszámolni, hogy így nagyjából 18–21 percről beszélünk összesen. Ez persze csak egy átlag, ráadásul kanadai mintán, de azt jelzi, hogy a heteroszexuális párok általánosan valahol a 20 perces régióban gondolkodnak a tényleges együttléteikről.
Ami érdekes, az az ideális hosszra vonatkozó vágy: a nők 14 perc közösülést és 19 perc előjátékot említettek a „szívesen venném, ha ennyi lenne” kérdésre. A férfiak – legalábbis ezekben az interjúkban – nagyjából 18 percet tartanának jónak mind a behatolás, mind az előjáték tekintetében. Összeadva ez 33–36 percre ugrik, vagyis mintegy 50%-kal hosszabb idő, mint amit a valós helyzetekben megélnek. Ráadásul nem csak a nők, hanem a férfiak is inkább a hosszabb szexre szavaznak, tehát ez nem az a klasszikus sztereotípia, hogy „a nők szeretnének lassítani, a férfiak pedig csak letudni az egészet.” Mindenki egyöntetűen hosszabbra nyújtaná, ha tehetné.
Ez a tanulmány viszont kizárólag heteroszexuális, önmagukat nőként és férfiként definiáló felnőttekre vonatkozott. Magyarázó tényező lehet az is, hogy a megkérdezettek milyen életkorban voltak, és mekkora szexuális tapasztalattal rendelkeztek. Elképzelhető, hogy egy fiatalabb korosztály teljesen más számokat mondana, ahogy az is, hogy bizonyos kultúrákban, amelyekben az előjáték fogalma jóval hangsúlyosabb vagy épp ellenkezőleg, tabusítottabb, még nagyobb eltérés születhetne. Nem is beszélve azokról a helyzetekről, ahol nem egy tipikus heteroszexuális párról van szó, hanem mondjuk két nő vagy két férfi alkot párt, esetleg többszereplős kapcsolatban élnek, vagy az egyik fél transznemű. Ilyenkor az előjáték, a behatolás, a petting, az orális szex szerepe máshogy épül fel, tehát egy hasonló kérdőív valószínűleg teljesen eltérő eredményeket is produkálhatna.
A kérdés tehát nemcsak az, hogy milyen hosszú a „szex,” hanem hogy valójában mikor tekintünk valamire szexként, és mit tartalmaz számunkra a szeretkezés. Ezen a ponton már látni, milyen komoly hatással lehet rá a média vagy a pornó. Sokan a felnőtt filmekből szerzett benyomásaik alapján azt hiszik, hogy a jó szex mindig fél óráig, egy óráig vagy még tovább tart, és szinte folyamatosan történnek „akrobatikus” pózcserék, heves lökések vagy intenzív hanghatások. A valóságban viszont a párok egy része simán elégedett 10–15 perces együttlétekkel, másoknak pedig az orális és manuális stimuláció viszi el az idő nagy részét, és maga a behatolás csak a végére kerül. Megint mások szeretik hosszan, akár 40–50 percen át is elnyújtani az élményt. A különbség abban rejlik, hogy ezt mennyire akarják ténylegesen, és mennyire érzik úgy, hogy „kellene.”
A média nemcsak a pornóval üzen, hanem romantikus filmekkel is. Gyakran látod, hogy a filmvásznon a szereplők szenvedélyesen vetik magukat egymásra, és a helyszín akár percekig, akár negyedórákig is tele van szenvedéllyel. A lassítások, a zenei montázsok, a dramatizált jelenetek mind egy olyan illúziót keltenek, mintha a szerelmesek örökké tartó kéjben lebegnének. Ehhez képest a saját életünkben sokszor elképzelhető, hogy épp fáradtak vagyunk, kevés az idő, a szomszédszobában alszik a gyerek, vagy éppen valami nyomasztó gondolatot nem tudunk teljesen kiszorítani a fejünkből. Az ilyen tényezők csökkentik a szex hosszát és az intenzitást – de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne kielégítő. A valódi kérdés az, hogy mennyire harmonizál a szex időtartama és formája a vágyainkkal, valamint a partner(ek) vágyával.
Amikor arról beszélünk, hogy a szex meghosszabbítása boldogabbá tesz-e, érdemes megnézni a téma pszichológiai oldalát. Néhány ember tényleg többre vágyik: hosszabb előjátékot szeretne, több időt kíván a felfokozott testi érzésekre, élvezné, ha jobban elnyújthatná az orgazmusig vezető utat. Mások pont azt tartják izgalmasnak, ha az egész szenvedélyes és gyors, vagy annyira intenzív, hogy nem is tart sokáig, cserébe viszont minden percet maximálisan kiélveznek. Létezik egy koncepció, amelyet „szexuális scriptnek” neveznek a kutatók: kinek milyen forgatókönyv fut a fejében arról, hogyan kellene kinéznie egy „tökéletes” együttlétnek. Ide tartoznak az időbeli elvárások is – valaki a lassú, hosszan tartó, intim érintéseket tekinti a csúcsnak, más viszont izgalmasabbnak látja a gyors kielégülést, pláne, ha napközben lophatnak rá időt.
A tanulmányok ugyanakkor sokszor azt sugallják, hogy az emberek többsége – nem csak a nők, hanem a férfiak is – több időt kérne. Ezt sokféleképpen lehet értelmezni. Lehet, hogy tényleg úgy élik meg, hogy túl gyorsan jön a behatolás, az orgazmus, és több lassú, fokozatos közeledés, csókolózás, cirógatás jól esne. Lehet, hogy a testük nehezen melegszik be, és mondjuk a nők egy része fájóan gyorsnak érzi, ha pár perc után már ott az intenzív lökés, mielőtt igazán felizgulna. Lehet, hogy a férfiaknak is jól jönne kicsit több idő, hogy ne érezzék magukat teljesítménykényszerben, és jobban ráhangolódjanak a pillanatra. Az is lehet, hogy valójában a „hosszabbnak kellene lennie” nem is a szó szerinti időtartamra vonatkozik, hanem a minőség utáni vágyra: arra, hogy nagyobb érzelmi ráhangolódás, mélyebb intimitás alakuljon ki. Sok terapeuta szerint az „időtartam”-ra vonatkozó kritikákat gyakran az elégtelen elégedettség vagy orgazmusproblémák jelzik.
Van azonban egy olyan nézőpont is, hogy „talán csak azt hiszed, hogy hosszabb idő kellene, mert a pornó, a filmek és a baráti sztorik ezt sulykolják.” Előfordul, hogy valaki teljesen jól elvan egy gyors menet után, de mégis szorong, hogy „biztos velem van a baj, amiért nem húzzuk tovább?” Ez a mentális disszonancia zavarhatja a kiegyensúlyozott szexuális önképet. A pornóban gyakran azt látod, hogy hosszú percekig tart a behatolás, miközben senki sem fárad el, senki sem veszti el a keménységét, a nő pedig folyamatosan extázisban van. A valóságban a testek nem így működnek: a lelkesedés és a vágy ingadozhat, olykor előtérbe kerül az érzelmi közelség, és egy gyors, spontán aktus is képes ugyanolyan felszabadító lenni, mint egy hosszúra tervezett, gyertyafényes este.
A minőség és a mennyiség viszonyára gyakran hivatkoznak szexterapeuták is: hiába lenne valakinek egyórás szex, ha valójában az első 10 perc után már kicsit kellemetlennek, monotonnak vagy fárasztónak érzi. Másik embernél viszont 10 perc alatt épphogy beindulnak a szenvedélyek, és simán kitartana még 20–30 percen át, hogy megtapasztalja az orgazmus előtti hullámokat, majd azokat a fantasztikus csúcspontokat, amelyeket tényleg csak nyugodt körülmények között ér el. Éppen ezért azt szokták tanácsolni, hogy ne ragaszkodj egy külső időnormához, hanem inkább a pároddal együtt találd meg, nektek mi a legmegfelelőbb. Ha úgy érzed, tényleg túl rövid a szex, és hiányzik valami, akkor bátran hozd szóba. Ha viszont nektek pont a rövid, de intenzív menetek jönnek be, akkor nincs semmi gond ezzel sem, főleg, ha mindketten elégedetten vágtok bele legközelebb is.
Szexuális működéskutatók (például Smith és társai, 2019, Journal of Sex Research) arra is felhívják a figyelmet, hogy számos tényező befolyásolja a szex időtartamát és minőségét: a kapcsolati dinamika, a szorongás, a korai magömlés vagy éppen a nehezített orgazmus, a nők csiklóstimulációjának hiánya, a hormonális változások, a párkapcsolati konfliktusok vagy a kommunikációs nehézségek. Gyakran nem is azért vágyik valaki hosszabb együttlétre, mert ténylegesen több időt akarna mozgásban tölteni, hanem mert így érezné, hogy jobban figyelnek rá, vagy több lehetősége van elmélyülni a testérzetekben. A testünk nemcsak biológiai gépezet, hanem egy pszichés tér is, ahol a vágy, a szégyen, a félelem és az izgalom egyszerre munkálkodik. Ha szereted a hosszabb meneteket, akkor valószínűleg élvezed, ha folyamatosan fokozzátok az érintések, csókok, simogatások intenzitását. Ha viszont inkább a spontán, gyors testi kontaktusban találsz izgalmat, az is teljesen rendben van.
A másik oldalon ott van a teljesítménykényszer jelensége. Sokan gondolják úgy, hogy „akkor vagyok igazán jó az ágyban, ha sokáig bírom,” ezért igyekeznek minden módon nyújtani a behatolást. Ez azonban kétélű fegyver, mert könnyen átcsúszhat erőlködésbe. Ha folyamatosan arra figyelsz, hogy „jaj, nehogy túl hamar menjek el,” vagy „remélem, nem unja a párom, hogy lassabban csináljuk,” az könnyen megölheti a pillanat varázsát. Azt a veszélyt is magában hordozza, hogy a partnered azért is rásegít a lassításra, mert azt hiszi, neked ez kell, miközben te meg azt hiszed, ő akarja. Így ahelyett, hogy őszintén kommunikálnátok, mindketten egy elképzelt ideálnak akartok megfelelni. Ebből általában frustráció, sőt akár unalom is lehet. A jobb szex kulcsa pedig épp abban rejlik, hogy meg merjétek mondani: „figyelj, én most inkább egy gyors menetre vágyom,” vagy épp: „most tényleg szánjunk több időt az előjátékra.”
A tanulmány szerzői felteszik azt a kérdést is, hogy vajon az emberek gondolkodását mennyire formálja a média, a pornó, a barátok történetei. Lehetséges, hogy sokan csak azért akarják meghosszabbítani a szexet, mert „az úgy szokás” vagy mert „biztos mindenki más 40 percig csinálja.” Ha így van, akkor amikor valóban sikerülne kitolni a szex idejét, lehet, hogy kiderül: nem is olyan kellemes, mint hitték, vagy nem töltik ki tartalmasan azt az időt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne valóban csodálatos egy elnyújtott szeretkezés, ha szívből jövő vágy, kölcsönös döntés, és a testnek is jól esik. Csak éppen ne kényszerből. Nincs általánosan mindenki számára ideális hossza a szexnek. Van, aki rövid és sűrű menetekre esküszik, más pedig hosszabb, fokozatos, lassú építkezésben érzi jól magát. Mindkettő lehet ugyanolyan érvényes, és a legjobb, ha a pár tagjai összhangra jutnak ebben.
Ha tényleg meg akarnátok növelni a szex időtartamát, akkor érdemes olyan praktikákat bevetni, amelyek nem merülnek ki a behatolás nyújtásában. Például lehet több időt szánni a simogatásra, csókolózásra, masszázsra, akár valamilyen eszköz bevonására, fantáziák megosztására, lassú légzőgyakorlatra, sőt kipróbálhattok egyéb kiegészítőket vagy új pózokat. A hangsúly mindig azon van, hogy mindkét (vagy több) félnek kellemes legyen, és ne fáradjatok bele vagy ne essen szét a hangulat. Ha valaki közben úgy érzi, „oké, én most már a csúcson lennék,” akkor érdemes megbeszélni, hogy tartsatok egy kis szünetet, vagy álljatok át más stimulációra. A legtöbb szexterapeuta szerint a szexuális kreativitás és a nyílt kommunikáció a legjobb út a tartalmasabb, meghittebb élmények felé.
A végső konklúzió talán az lehet, hogy sokkal fontosabb a minőség, mint a puszta időtartam. Ha megvan a vágy, az intimitás, a figyelem, a kölcsönös öröm, akkor lehet, hogy öt perc alatt is fantasztikusat alkottok, és nincs hiányérzet. Ha viszont egyikőtök (vagy mindkettőtök) úgy érzi, túl rövid, és szívesen nyújtaná, akkor érdemes kideríteni, mi áll ennek a hátterében. Valódi vágy, kíváncsiság vagy netán azt hiszi, kötelező sokáig bírni, mert „a média azt sugallja.” A párok különbözőek, a testek különbözőek, így nem létezik egyetlen helyes időintervallum. A pornó, a társadalmi elvárások vagy akár a baráti beszámolók nagyon félrevihetnek, ha csak távoli mintaként kezeljük őket.
Ha a hosszítás közös projekt, és tényleg kívánjátok, a testetek is ráhangolódik. Kipróbálhattok hosszabb előjátékot, lassabb tempót, használhattok síkosítót vagy lehet váltogatni a behatolás típusait. Sok párnál a több csiklóingerlés vagy a gátlástalanabb orális játék rengeteg örömet ad, és közben eleve eltelik az a 30 perc, amitől korábban tartottatok. Ne feledd, hogy a csikló önmagában is időt igényel, a női test gyakran lassabban melegszik be teljesen, és így már rögtön meg is hosszabbodik a szexuális együttlét. Ha pedig az orgazmusokkal is kísérleteztek (többszörös orgazmus, késleltetett magömlés, start-stop technika), akkor akár hosszabb időt is kellemesen ki lehet tölteni.
Nem érdemes viszont görcsölni azon, hogy „túl rövid volt-e.” Egy átlag 20 perces együttlét is lehet pont kielégítő, ahogy a 10 perces vagy a 40 perces is. Ha harmónia van köztetek, és úgy érzed, felszabadultan belementél, a tested ellazult, és a partnered is elégedett, akkor a külső számok már nem is igazán relevánsak. A lényeg, hogy a párodnak és neked is legyen öröm, testi-lelki jó érzés, és semmiféle kényszert ne érezz magadban az idővel kapcsolatban. A szex egyfajta játék is: néha hosszabb, néha rövidebb, néha szenvedélyesebb, néha kicsit fáradtabb. Ezt az ingadozást nem kell feltétlenül rossznak bélyegezni. Ha viszont mindig hiányérzeted van, akkor merj beszélni arról, hogyan lehetne más, hogyan lehetne több idő, több figyelem vagy akár több fantázia.
A kutatások tehát azt mutatják, hogy a párok többsége 20 percnél rövidebb együttlétekről számol be, miközben sokan 30–40 percre vágynának. De a számok önmagukban semmit sem mondanak arról, hogy ki mennyire élvezi azt a 20, 30 vagy épp 40 percet. A lényeg inkább az, hogy egyezzen a vágy és a valóság, illetve ha eltérés mutatkozik, azt merd kommunikálni, és közösen dolgozzatok egy kielégítőbb megoldáson. Nem a fél órás szex a „boldogság varázsreceptje,” ahogyan egy 5 perces gyors menet sem az „automatikus kudarc,” hiszen mindegyik lehet nagyon jó is, vagy épp frusztráló. A pornó által közvetített képek sok esetben túldramatizáltak és nem tükrözik a hétköznapi testműködés valóságát. Ezen a téren is igaz, hogy a szexuális minőség sokkal fontosabb, mint a mennyiség – legyen szó az aktusok számáról vagy a hosszáról.
Ha úgy érzed, szeretnéd kiterjeszteni a szeretkezéseitek idejét, bátran próbáljatok ki új eszközöket, hosszabb előjátékot, lazító masszázst, beszélgetéssel összekötött, finoman felépülő testi kontaktust. Ha pedig most úgy érzed, a 10–15 perc is tökéletesen kielégít, akkor ne aggódj, nincs semmi hiba veled. A szexuális elégedettség alapja a valódi kapcsolódás, és ez nem egy stopperóra függvénye. Bármit is mutassanak a statisztikák, végső soron a saját, személyes vágyaitokra figyelj, és a partneredével hangold össze őket. Ebben rejlik a legnagyobb intimitás és a legnagyobb öröm forrása.
