Gyakran elgondolkodtam azon, mennyire szerteágazó lehet az a belső lista, amit egy nő tudatosan vagy tudat alatt keres egy férfiban. Talán te is megfigyelted már magadon vagy a barátnőiden, hogy mennyi tényező, érzelem, korábbi tapasztalat és kulturális minta játszik szerepet abban, hogy valakit vonzónak találsz-e vagy sem. A lélektani kutatások egyértelműen megmutatták, hogy a választásban keveredik a biológia, a szocializáció és az egyéni élmények sokasága. Amikor arról beszélünk, mit keres egy nő egy férfiban, gyakran hallani olyan fogalmakat, mint biztonság, humor, erő, hűség vagy éppen kalandvágy. A helyzet azonban sokkal finomabb annál, hogy pár szóval el lehessen intézni. A párkeresés és a párkapcsolati dinamika egy rendkívül összetett kérdés, ahol a szubjektív ízlés és a kollektív tapasztalatok egyszerre alakítják a vonzalmat.
Az evolúciós pszichológiai elméletek szerint (Buss, 1989) a nők a párválasztás során olyasmiket keresnek, amik elősegítik a túlélést, illetve a közös utódok felnevelésének biztonságát. A hagyományos magyarázat azt mondja, hogy a nők inkább a stabilitásra, a biztonságos környezetre és a hosszabb távú elköteleződésre vágynak, míg a férfiak hajlamosabbak rövidebb távú stratégiákban is gondolkodni. Ez a nézet persze sokat finomodott az utóbbi évtizedekben. A modern társadalomban már rég nem csak a “megélhetés” vagy a “gyereknevelés” körül forog a világ, és egyre többen hangsúlyozzák, hogy a nők éppen úgy kereshetnek kalandot, változatosságot vagy magas státuszt a partnerükben, mint régebben feltételezték, hogy csak a férfiak keresnek. Ugyanakkor az evolúciós pszichológia alapgondolata, miszerint a biztonság és a megbízhatóság a női preferenciák közé tartozik, nem veszett el.
A biztonság és a megbízhatóság alatt persze ma már nem feltétlenül arra gondolunk, hogy a férfi képes legyen vadászni és a mammutot a barlang elé vonszolni. Inkább érzelmi biztonságról, kiszámíthatóságról, fejlett problémamegoldó készségről vagy éppen a közös célok iránti elkötelezettségről van szó. A mindennapi életben ez úgy jelenik meg, hogy egy nő szeretné érezni: a férfi képes a saját életét terelgetni, vannak hosszú távú tervei, és ha jön egy nehéz élethelyzet, a férfi nem menekül, hanem megpróbálja megoldani. A kutatások szerint (Fletcher et al., 1999) a nők tudat alatt is figyelnek arra, hogy a kiszemelt partner mennyire mutatja a megbízhatóság jeleit. Ez lehet egészen apró gesztus, például hogy betartja-e az ígéreteit, hogy mennyire tisztelettudó a barátaival, vagy éppen hogyan viselkedik stresszhelyzetben. Ha gyakran kiborul, dühbe gurul, és ilyenkor bántó, akkor az magát a biztonságérzetet ássa alá.
Sokat beszélünk arról, hogy a humor mennyire hódító erő. Egy 2007-es vizsgálatban (Bressler & Balshine, 2007) egyértelműen bebizonyosodott, hogy a nők a humorérzéket az intelligencia jelének tekintik. Ez annyira elterjedt jelenség, hogy már te is biztos tapasztaltad, milyen varázslatos lehet, ha valakivel együtt tudsz nevetni, és megértitek egymás poénjait. Persze önmagában az, hogy valaki folyton viccelődik, még nem jelenti, hogy ideális társ, de a humorérzék sokszor a magasabb szintű szociális készségek és rugalmasság egyik jellemzője. Egy férfi, aki képes nevetni magán, elfogadja a saját hibáit, és nem veszi végzetesen komolyan a nehezebb helyzeteket, tipikusan oldottabb légkört teremt. Sok nő azt érzi, hogy egy ilyen partner mellett könnyebb megnyílni, mert nem a katasztrófaérzet dominál, hanem a könnyedség és a pozitív hozzáállás.
Az is igaz, hogy minél idősebb egy nő, annál inkább lesz fontosabb a kompatibilitás. Fiatalon sokan a külső alapján ítélnek, esetleg olyan kalandos vonásokat keresnek, mint a vad szenvedély vagy a lázadó természet. Viszont amikor komoly elköteleződésről, együttélésről vagy a mindennapok felelősségéről van szó, felértékelődnek az olyan szempontok, mint az értékrend, a közös célok, a világról alkotott hasonló nézetek. A pszichológiai tesztek (propinquity effect, Byrne, 1971) évtizedek óta igazolják, hogy a tartós kapcsolatokban mennyire lényeges a hasonlóság élménye: ha a másik ember olyan dolgokat szeret, olyan jövőt képzel el, ami nem esik messze a saját világlátásunktól. A romantika sokakat elragad, de hosszú távon a közös értékrendszer, az életmód összhangja és a közös úticélok egyre inkább előtérbe kerülnek. Ez nem azt jelenti, hogy a különbségek ne lehetnének vonzóak, csak épp a kutatások alapján (Montoya et al., 2008) mégis a hasonlóság segíti elő jobban a stabilitást.
Sokat hallani arról, hogy a nőknek fontos az érzelmi intelligencia. Ez a kifejezés mára annyira elterjedt, hogy néha üres buzzwordként hat, de a lényege az, hogy a férfi képes legyen érzékelni és kifejezni a saját érzéseit, figyelni a másik ember szükségleteire és érzelmi hullámzásaira, és képes legyen empatikusan reagálni. Az, aki meg tudja fogalmazni, mikor dühös, mikor szorong, vagy éppen mikor boldog, sokkal jobb kiindulópont egy kapcsolat építésében. A nők többsége (Ciarrochi et al., 2001) értékeli, ha a partnerében van egy alapvető nyitottság és kíváncsiság a belső folyamatok iránt. Ez nem azt jelenti, hogy a férfinak állandóan csacsognia kell az érzéseiről, inkább azt, hogy ne zárkózzon el, ne söpörje szőnyeg alá a lelki problémákat. Ha valaki mégis így tesz, az a hétköznapok során kommunikációs zavart, félreértéseket és elfojtott feszültségeket okozhat.
A megjelenés továbbra is számít. Bár sokan tagadják, hogy a külső releváns lenne, valójában nem lehet elhanyagolni. Ugyan a nők gyakran nem a klasszikus értelemben vett szépséget keresik, hanem a kisugárzást, a tisztaságot, a rendezett külsőt. A testalkat, a magasság vagy a divatos öltözködés is szerepet játszhat, de ezek inkább az első benyomásnál dominálnak (Langlois et al., 2000). Egy önmagára odafigyelő férfi üzenetértékű lehet: azt mutatja, hogy törődik a saját egészségével, és megvan a belső motivációja a rendezettséghez. Ez persze régiónként, kultúránként változó, hiszen a vonzerő kritériumai sem általánosak. Az viszont általános, hogy egy ápolt, egészségtől sugárzó ember vonzóbb tud lenni, mint egy láthatóan saját magára sem sok energiát fordító társ.
Feljön néha a kérdés, mennyire számít a pénz vagy a társadalmi státusz. A modern társadalmakban is azt látjuk, hogy sok nő előnyben részesíti, ha a férfi dolgozik a saját karrierjén, és valamiféle sikerorientáltság, anyagi biztonság jellemzi. Ezt kutatási eredmények is alátámasztják (Shackelford et al., 2005), bár az is igaz, hogy ez a motiváció az utóbbi időkben árnyalódik. Egyre több nő független anyagilag, és nem feltétlenül kell a férfi anyagi támogatása ahhoz, hogy kényelmes életet éljen. Ennek ellenére sokan arról számolnak be, hogy fontos számukra, hogy a partner legyen ambiciózus, legyenek tervei, és ne éljen valaki nyakán. Itt ismét nem pusztán a pénzről, hanem az önmegvalósítás, a felelősségvállalás és a saját élet vezetésének képességéről van szó. A múlt században talán erősebb volt a gazdasági kényszer: a nők sokszor azért kerestek jó anyagi háttérrel rendelkező férfit, hogy biztosítsák a megélhetést. Ma már inkább a közös célok támogatása, a kölcsönös fejlődés lehetősége és a kiegyensúlyozott életvitel a vonzó.
A szenvedély szintén olyan tényező, amit számos nő megemlít. Ide érthetjük a férfi érzékiségét, a szexuális vonzást, vagy akár a közös kalandokra, élményekre való nyitottságot. A szenvedélyes hozzáállás nemcsak a hálószobában jelenhet meg, hanem abban is, hogy a férfi rendelkezik saját hobbival, érdeklődési körrel, amiről lelkesen tud mesélni. Ez sokak szerint élettel telibbé teszi a kapcsolatot, hiszen a másik lelkesedése ragadós tud lenni. Ugyanakkor fontos a kettősség: a szenvedély és az elkötelezettség egyensúlya. Sok nő úgy fogalmaz, hogy lehet izgalmas egy kalandor, de ha minden reggel másik országba repül, és sosem lehet vele tervezni, akkor idővel a stabilitás hiánya kiüresíti a viszonyt. A szenvedély igazán akkor tud felszabadító lenni, ha alapvetően van egy biztos érzelmi kötelék, ami megtartja a feleket.
Vannak olyan pszichológiai elméletek, amelyek a kötődéselmélet felől közelítik meg a párválasztást (Hazan & Shaver, 1987). Ezek szerint egy nő gyerekkori élményei és kötődési mintái nagyban befolyásolják, milyen férfit keres. Ha valaki biztonságosan kötődött, olyan partnert keres, aki képes a kölcsönös bizalomra és támogatásra. Ha valaki szorongó vagy elkerülő kötődési mintát tanult meg, előfordulhat, hogy olyan férfit választ, aki ezt a mintát megerősíti – például egy elérhetetlen, rideg típusút. Ebben az esetben a saját belső igények és félelmek torzítják a választást. Ez megmagyarázhatja, miért van az, hogy sok nő tudatosan azt mondja, “megbízható, rendes pasit” szeretne, mégis mindig egy önző, távolságtartó vagy éppen impulzív férfinál köt ki. Ez nem ostobaság vagy ellentmondás, hanem sokkal inkább a korai kötődési élmények mentén kialakult sémák ismétlése, amit felismerve már lehet vele dolgozni és változtatni.
A nők egy része kifejezetten szellemi partnert keres. Vagyis fontos, hogy a férfival értelmesen lehessen beszélgetni, legyen benne kíváncsiság a világ dolgai iránt, és ne legyen zavarban, ha mélyebb témák kerülnek elő. A kompatibilis intelligencia és érdeklődési kör lehet egyfajta szexepil. Olykor még jobban is vonzhat, mint a testi adottságok. Egy 2014-es vizsgálat (Regan et al., 2014) arról számolt be, hogy a nők egy része a “szellemi stimulációt” kifejezetten vonzó tényezőként értékelte. Ha egy férfi képes önálló gondolkodásra, és izgalmas ötleteket hoz be a beszélgetésbe, az szinte mágnesként hathat. Nem kell feltétlenül nagyon magas iskolai végzettség vagy klasszikus értelemben vett zsenialitás, inkább arról van szó, hogy a partner tudjon értelmes kérdéseket feltenni, merjen elmerülni egy-egy témában, és kíváncsi legyen arra, hogy a nő mit gondol. Ez a fajta “közös gondolkodás” összekovácsol, és a nők nagy része érzelmi közelséget él meg közben.
Nagyon meghatározó lehet a férfi kommunikációs stílusa is. Akad, aki kimondottan azt a típust kedveli, aki határozottan és időnként kicsit dominánsan beszél, mert ebből a magabiztosság sugárzik. Más éppen a finom, szelíd, inkább passzív férfibeszédet találja vonzónak. Szociálpszichológiai kísérletek (Carli, 1990) bizonyítják, hogy a határozott, jól strukturált beszédmód meggyőzőbbnek tűnik, ezért sok nő ezt egyfajta “vezetői képesség” jelének véli. Ugyanakkor az arrogancia könnyen visszaüthet, hiszen ha a dominancia együtt jár a másik ember lebecsülésével, az rontja a szimpátiát. A legvonzóbb általában az a kombináció, amikor a férfi magabiztos és van saját véleménye, de kíváncsi a másikéra is, és nem viszi túlzásba az önfényezést.
Azt is érdemes látni, hogy a női elvárások nem mindig állandóak egy életen át. Fiatal korban lehet, hogy sokan vágynak a “rosszfiú” típusra, mert az izgalom, a lázadó energia, a bizonyos fokú elérhetetlenség rettenetesen vonzó tud lenni. Aztán később, amikor már sok sebet begyűjtöttek ilyen kapcsolatokból, előtérbe kerül a nyugalom, a megbízhatóság, és inkább a “jófiú” kap esélyt. Természetesen ez sem fekete-fehér, hiszen minden egyes emberben keverednek a “rosszfiús” és a “jófiús” vonások. A nők kereshetik a szenvedélyt, a kalandot, a kísérletezést anélkül, hogy feladnák a vágyat egy stabil társ után. A legjobb, ha nem kényszerítjük magunkat abba az illúzióba, hogy csak két véglet létezik, és magunknak is őszintén bevalljuk, melyik életszakaszban mire vágyunk.
Sokszor felmerül az is, hogy a nők miért ragaszkodnak annyira a romantikus gesztusokhoz. Egyes kultúrákban teljesen természetes, hogy a férfi virágot visz, bókol, apró meglepetésekkel kedveskedik, más közegben pedig ez egyáltalán nem része a hétköznapoknak. A romantikus gesztusok lényege valójában a figyelem. Egy nőnek sokat jelenthet, ha a partnere olykor megáll a mókuskerékben, és kifejezi, hogy gondol rá, és fontos számára. Lehet, hogy egy apró ajándék, vagy csak egy saját kezűleg főzött vacsora, de ilyenkor átjön, hogy a férfi időt és energiát fektetett bele. Ez önmagában a “befektetés” jele, és a pszichológia régen felismerte (Rusbult, 1983), hogy az ilyen befektetések erősítik a párkapcsolatot. A nők egy része úgy fogalmaz, hogy ilyenkor érzi, a másik komolyan veszi őt, és hajlandó tenni érte.
Több helyen hallani, hogy a nők keresik a “lovagot fehér lovon,” ami kicsit talán már elcsépelt sztereotípia, de van benne valami mélyebb vágy is: legyen valaki, aki hősiesen kiáll mellettük, aki nem futamodik meg a nehézségek láttán, aki meg tudja védeni őket. Ez persze nem azt jelenti, hogy a nő ne lenne képes magát megvédeni vagy saját életét irányítani. Sokkal inkább egy archaikus, romantikus elképzelés arról, hogy a partner kitart melletted és képes harcolni érted, ha kell – legyen az egy veszekedés a főnökkel vagy egy hosszabb távú küzdelem a céljaitokért. Ez a “harcosság” a mai világban lehet pszichológiai értelemben vett bátorság, kockázatvállalás, a nő melletti érzelmi kiállás, és nem feltétlenül arról szól, hogy karddal rohangáljon egy sárkányt legyőzni.
A tiszteletet nem hagyhatjuk ki ebből a témából. A nők többsége azt szeretné, ha a férfi nem csak a testét vagy a szépségét látná, hanem a személyiséget, az elképzeléseket, a lelki folyamatokat is. Ez a tisztelet abban nyilvánul meg, hogy a férfi komolyan veszi, amit a nő mond, nem gúnyolja, nem rendezi le annyival, hogy “persze, ez csak női hiszti,” hanem próbálja megérteni, mi áll a szavak vagy az érzelmek mögött. Sokan azért csalódnak, mert a partnerük ignorálja a szavaikat, vagy épp állandóan kritizálja őket. A tisztelet nyelve sokféle lehet – odafigyelés, kedves hangnem, nyitott hozzáállás. Ha ez hiányzik, gyorsan eltűnhet a vonzalom is, mert az ember alapvetően vágyik arra, hogy a társa elfogadja és becsülje.
A baráti vagy családi vélemény is sok esetben befolyásolja, kit tartunk vonzónak. Lehet, hogy magunktól is megakad a szemünk valakin, de a környezet visszajelzése erősen alakíthatja a benyomásainkat. Ez az úgynevezett “szociális igazolás” jelensége (Cialdini, 2009): ha a barátnőink azt mondják, “hú, ez a pasi tényleg jó fej, és megbízható,” akkor sokkal nyitottabban állunk hozzá, mint ha azt halljuk, hogy “vigyázz vele, mert mindenkit lehengerel, de aztán eltűnik.” A nők közt különösen gyakori, hogy megbeszélik a randitapasztalataikat, és így közösen döntenek arról, ki “érdemli meg” a figyelmet. Ezt néha túlaggódhatjuk, de alapvetően ez is egy ösztönös stratégiánk, hogy elkerüljük a veszélyes vagy káros partnereket, és megerősítsük magunkat abban, hogy jól látjuk a másikat.
Összességében azt mondhatom, a nők általában több szempontot vesznek figyelembe a párválasztásnál, és ezek a szempontok folyamatosan változhatnak az évek során. Az érzelmi biztonság, a humor, a közös célok, az érzelmi intelligencia, a megfelelő kommunikáció és a tisztelet mind olyan vonások, amelyek sokak számára rendkívül fontosak. De nyugodtan kimondhatjuk: az emberek nagyon változatosak, így egyetlen univerzális recept sem létezik. Van, aki kifejezetten a vagány, nyughatatlan férfit keresi, más inkább a csendes és mély gondolkodásút. A lényeg az, hogy te is tisztában legyél a saját belső igényeiddel, és ne félj kimondani, ha valamit nagyon hiányolsz a kapcsolatodból vagy a leendő partneredből.
Sokan hajlamosak rá, hogy sablonokat keressenek, és megpróbálják ráhúzni mindenkire. Ezek a sablonok azért születnek, mert szeretnénk biztonságot találni és leegyszerűsíteni a párkapcsolati dzsungelt. A valóságban viszont mindannyiunknak megvan a maga érzelmi, szociális és kulturális háttere, ami befolyásolja, kit találunk vonzónak. Mégis, vannak közös nevezők: a tisztelet, a megbízhatóság, a humor, a nyitott kommunikáció és a közös célok szinte mindenhol fontos szerepet kapnak. Azt tapasztalom, hogy amikor egy nő megtalálja ezek közül azokat a vonásokat, amelyek igazán fontosak neki, és elkezdi azt keresni a kapcsolataiban, sokkal tudatosabb lesz a választás. Nem sodródik bele olyan helyzetekbe, ahol a partner alapvető értékeket tagad meg. És azt is látom, hogy amikor egy férfi tisztában van azzal, mit keresnek a nők, ő is tudatosabban formálhatja a saját viselkedését, anélkül, hogy feladná önmagát.
Sokfelé halad a világ, de a lényeg változatlan: a nők keresnek egy társat, aki egyszerre tudja biztosítani a testi-lelki kölcsönösséget, a szellemi stimulációt és a megbecsülést. A kitartás, az elköteleződés, és némi spontaneitás általában plusz pont. Nem minden nő ugyanolyan, de a tapasztalat és a kutatások is azt mutatják, hogy ezek a komponensek sokféle kultúrában felbukkannak. Amikor legközelebb valakivel találkozol vagy randizol, érdemes elgondolkodni rajta, vajon milyen tulajdonságok azok, amiket a másik értékelni fog. Érdekes figyelni azt is, te hogyan érzed magad valaki mellett: biztonságban vagy, meg tudod mutatni a saját érzelmeidet, és képes vagy ráhangolódni az ő világára is? Ha igen, akkor nagy eséllyel kölcsönösen megtaláljátok egymásban, amit kerestetek.
Irodalomjegyzék
Bressler, E. R., & Balshine, S. (2007). The Influence of Humor on Desirability. Evolution and Human Behavior, 27(1), 29–39.
Buss, D. M. (1989). Sex differences in human mate preferences: Evolutionary hypotheses tested in 37 cultures. Behavioral and Brain Sciences, 12(1), 1–49.
Byrne, D. (1971). The Attraction Paradigm. Academic Press.
Carli, L. (1990). Gender, language, and influence. Journal of Personality and Social Psychology, 59(5), 941–951.
Cialdini, R. B. (2009). Influence: Science and Practice. Pearson.
Ciarrochi, J. V., Chan, A. Y. C., & Bajgar, J. (2001). Measuring emotional intelligence in adolescents. Personality and Individual Differences, 31(7), 1105–1119.
Fletcher, G. J. O., Simpson, J. A., Thomas, G., & Giles, L. (1999). Ideals in intimate relationships. Journal of Personality and Social Psychology, 76(1), 72–89.
Hazan, C., & Shaver, P. (1987). Romantic love conceptualized as an attachment process. Journal of Personality and Social Psychology, 52(3), 511–524.
Langlois, J. H., Kalakanis, L., Rubenstein, A. J., Larson, A., Hallam, M., & Smoot, M. (2000). Maxims or myths of beauty? A meta-analytic and theoretical review. Psychological Bulletin, 126(3), 390–423.
Montoya, R. M., Horton, R. S., & Kirchner, J. (2008). Is Actual Similarity Necessary for Attraction? A Meta-Analysis of Actual and Perceived Similarity. Journal of Social and Personal Relationships, 25(6), 889–922.
Regan, P. C., Levin, L., Sprecher, S., Christopher, F. S., & Cate, R. (2014). Partner preferences. Personal Relationships, 11(1), 45–63.
Rusbult, C. E. (1983). A longitudinal test of the investment model. Journal of Personality and Social Psychology, 45(1), 101–117.
Shackelford, T. K., Schmitt, D. P., & Buss, D. M. (2005). Universal dimensions of human mate preferences. Personality and Individual Differences, 39(2), 447–458.
