A testiségről és a segédeszközökről való gondolkodás gyakran tele van ellentmondásokkal. Amikor előveszel egy vibrátort, és belemerülsz az önfelfedezésbe, sokszor felszabadító érzés fog el: végre teszel valamit magadért, a testi örömödért, és úgy érzed, új dimenziókat nyitsz meg a saját szexualitásodban. Mégis megeshet, hogy utána egy különös, nehezen körülírható lelkiismeret-furdalás jelentkezik. Lehet, hogy csak néhány pillanatig tart, de az sem ritka, hogy mélyen gyökerező bűntudattá formálódik, és arra késztet, hogy megkérdőjelezd saját döntésed. Többen számoltak már be arról, hogy bár a vibrátor használata közben felszabadultnak érezték magukat, a végén mégis jelentkezett valami árnyék, egyfajta rossz érzés. Pontosan ezt a lelkiismeret-furdalást szeretném most körbejárni, és olyan nézőpontokat kínálni, amelyek segítségével megértheted, miért alakul ki, és hogyan lehet túljutni rajta.
A lelkiismeret-furdalás hátterében több tényező is meghúzódhat. A családi minták, a vallási vagy kulturális neveltetés, a társkapcsolati hiedelmek és a média által sugallt ideák egyaránt hatnak arra, hogyan viszonyulunk a szexualitáshoz. A Journal of Sex Research egyik tanulmánya (Willis, M., & Jozkowski, K. 2018. The Influence of Childhood Religious Socialization on Adult Sexual Attitudes and Behaviors. Journal of Sex Research, 55/9, 1108–1117.) arról ír, hogy a gyerekkori szigorú neveltetés gyakran később, felnőttkorban is megmaradó gátlásokhoz vezet. Ha téged is úgy tanítottak, hogy az önkielégítés, főként segédeszközzel, elítélendő vagy szégyellnivaló dolog, könnyen előfordulhat, hogy a felszabadult pillanatok után a bűntudat tör felszínre. Ez nem feltétlenül arról szól, hogy valójában valóban helytelen lenne, amit teszel, sokkal inkább arról, hogy a tudattalanul beépült szabályok és tiltások még mindig hatnak rád.
Nagyon sokan a szégyenérzetről számolnak be, és éppen ezt nevezik lelkiismeret-furdalásnak. A szégyen mindennapi értelemben annyit jelent, hogy valami olyat tettél, ami szerinted nem felel meg az elvárásoknak – akár külső, akár belső. A Journal of Sexual Medicine egyik korábbi kutatása (Herbenick, D., Reece, M., Schick, V., Sanders, S. A., Dodge, B., & Fortenberry, J. D. 2009. Women’s Use of Vibrators. Journal of Sexual Medicine, 6/7, 1897–1907.) kifejezetten foglalkozott azzal, milyen gyakran jelentkeznek negatív érzések vibrátorhasználat után. Bár a többség inkább elégedettségről számolt be, a vizsgált nők egy része hozzáfűzte, hogy olykor nyomasztó gondolataik is támadtak a folyamat végén. Az okok közt szerepelt a család, a partner vagy a vallási közösség reakciójától való félelem, esetleg a megfelelési kényszer, hogy “jó nő” legyél a társadalom vagy a szűkebb környezet szerint.
Megesik, hogy a lelkiismeret-furdalás azért lép fel, mert úgy érzed, valami olyat tettél, amit a partnered helyett vagy a partnertől függetlenül valósítottál meg. Ezt időnként hűtlenséghez hasonlítják azok, akik úgy vélik, az önkielégítés a kapcsolatból kiemelt, külön, magányos tevékenység. A szakemberek (Byers, E. S., & Rehman, U. S. 2014. Sexual Well-Being. In D. L. Tolman & L. M. Diamond (Eds.), APA handbook of sexuality and psychology) szinte egyhangúlag vallják, hogy egy vibrátor nem partnerpótlék, inkább egy kiegészítő, amely akár segíthet abban, hogy a saját tested igényeit jobban megismerd, és így a párkapcsolati szex is felszabadultabb legyen. Ha otthon úgy neveltek, hogy “egy nőnek nem illik magában élvezkedni, ott a férje, szerelme stb.”, akkor a vibrátoros önkielégítés bűntudatot ébreszthet, még akkor is, ha racionálisan pontosan tudod, semmi kivetnivaló nincs abban, hogy egyedül is kényezteted magad.
A partner megléte vagy hiánya is árnyalhatja a bűntudatot. Ha épp egyedülálló vagy, lehet, hogy úgy érzed, “én csak vibrátorra vagyok jó, ahelyett, hogy valódi kapcsolatom lenne.” Ez a gondolat sokkal inkább a párkapcsolati státuszból fakadó bizonytalanságot tükrözi, mint magát a segédeszköz használatát. A Journal of Marital and Family Therapy (Zuccarini, D., & Johnson, S. M. 2016. Sexual Loneliness and Attachment. Journal of Marital and Family Therapy, 42/2, 189–201.) arról ír, hogy a szingli létben megjelenő magányérzet olykor átformálódik önvádakká. Csak mert épp nem vagy kapcsolatban, még nem lesz “rossz” vagy “helytelen” a vibrátor használata. Mégis, ha a társadalmi nyomás erős, benned kialakulhat az a torz képzet, hogy a vibrátor az “utolsó mentsvár.” Az ilyesfajta bűntudatot lehet enyhíteni azzal, ha tudatosítod: a testi öröm nem függ állandóan mások jelenlététől, és jogod van az önmagad iránti gyönyör megéléséhez.
Ha párkapcsolatban vagy, időnként akkor is jöhet a bűntudat, például amikor vibrátorral értél el orgazmust, a párod viszont nem tudott ebben részt venni vagy épp nem szerette volna. Esetleg attól félsz, hogy a partnered majd alsóbbrendűnek érzi magát a gépi stimulációval szemben. A Journal of Family Psychotherapy egyik cikke (Johnson, S. M., & Zuccarini, D. 2016. An emotionally focused approach to sex therapy. Journal of Family Psychotherapy, 27/1, 85–101.) kiemeli, mennyire lényeges a kommunikáció ebben az esetben. Ha a szerelmeddel nyíltan beszéltek róla, nagy eséllyel kiderül, hogy őt talán egyáltalán nem zavarja, sőt izgalmasnak találja, hogy önmagaddal is kísérletezel. A lelkiismeret-furdalás sokszor elmúlik, ha rádöbbensz, hogy a valós helyzet nem azonos azzal a rémképpel, amit a fejedben felépítettél.
Létezik egy másik dimenzió, amit a vallásos neveltetés vagy hagyományos kultúrából hozott erkölcsi irányelvek alakítanak. Ha erős hited vagy vallási környezeted van, esetleg mélyen gyökerező tabu-élménnyel bírsz, a bűntudat még hangsúlyosabban törhet rád. A Pediatrics című folyóirat egy kutatása (Rostosky, S. S., Wilcox, B. L., Wright, M. L. C., & Randall, B. A. 2013. The Impact of Religiosity on Adolescent Sexual Behavior. Pediatrics, 132/6, 1045–1055.) szerint a nagyon vallásos tinédzserek felnőttkorukban is gyakran tartják “bűnösnek” a maszturbációt, még akkor is, ha amúgy elismerik annak pozitív hatásait. Amennyiben ezen a területen élsz meg bűntudatot, szükséges lehet belső munkát végezned, átgondolnod a saját hitedet és megnézni, vajon a vallás tényleg egyértelműen tiltja-e a test önálló örömét, vagy bizonyos értelmezések inkább a szeretet, a felelősség és a másokkal való törődés témájára helyezik a hangsúlyt.
Az a gondolat sem ritka, hogy “vibrátorozni talán még elmegy, de miért éreztem ennyire intenzív gyönyört?” Ez a kérdés gyakran úgy fordul le, mintha megrettennénk a saját szenvedélyességünktől vagy vágyaink erőteljes voltától. A bűntudat egyszerre lehet a belénk nevelt tiltások lenyomata és a saját, erőteljes szexuális energiánkkal szembeni meglepetés. A Journal of Sexual & Marital Therapy egyik esettanulmánya (Bancroft, J. 2010. Sexual anticipation: Orgasm and the capacity for pleasure. Journal of Sexual & Marital Therapy, 36/2, 95–107.) arra a következtetésre jut, hogy sokan félnek a szexuális vágyaik erősségétől, mert úgy érzik, az szétszakítja a korábban megszokott identitásukat. Pedig ez nem valami “rendellenesség,” sokkal inkább annak jele, hogy a tested természetesen reagál a hatékony ingerekre. Ha ezt elfogadod, máris közelebb kerülsz ahhoz, hogy a testeddel való kapcsolatot ne rosszallás vagy kétely, hanem inkább kíváncsiság és öröm határozza meg.
Ha lelkiismeret-furdalást érzel, időnként segít, ha megpróbálod lekövetni a gondolatmenetedet. Mi az a belső hang, ami vádló módon szólal meg a fejedben? Kihez tartozik ez a hang? Néha a saját szüleink vagy a társadalmi normák szólalnak meg ilyenkor, akár tudattalanul. Tegyük fel, hogy azt mondja: “Ez helytelen, szégyellned kell magad.” Kérdezd meg magadtól: “Miért is helytelen? Ki vagy mi tiltja? Mit írnak erről a modern szakmai források?” A szexuálterapeuták szerint (Meston, C. M., & Buss, D. M. 2007. Why humans have sex. Archives of Sexual Behavior, 36/4, 477–507.) a maszturbáció és a segédeszközök használata teljesen természetes része a felnőttkori szexuális fejlődésnek, és sok szempontból inkább elősegíti az egészséges, tudatos attitűdöt. Ha ezt felismered, lehet, hogy könnyebben tudod megkérdőjelezni a beléd nevelt tabukat.
A gyökeres változás persze nem történik egyik napról a másikra. Vannak, akiknél a bűntudat annyira erősen rögzült, hogy mindenképp szakember, pszichológus vagy szexuálterapeuta támogatása kell ahhoz, hogy megszabaduljanak az önostorozó köröktől. Néha még az is előfordul, hogy valaki újra és újra használja a vibrátort, olykor kényszeres módon, és utána minden egyes alkalommal ugyanazt a negatív spirált éli meg. Ez a minta hasonló lehet bizonyos függőségek dinamikájához: átmeneti kielégülés, majd kóros szégyen. Nem a vibrátor a probléma ilyenkor, hanem az, hogy a szexualitásra nehezedő belső tiltások nincsenek feloldva. A Journal of Consulting and Clinical Psychology egyik kutatása (Leavitt, C. E., & Willoughby, B. J. 2015. Sexual guilt and family religious affiliation in emerging adulthood. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 83/4, 680–689.) felhívja a figyelmet, hogy a fejlesztő beszélgetések során sokaknak enyhül a bűntudata, ahogy tudatosítják, hogy az önálló szexuális örömszerzés nem bánt meg senkit, és nem áll szemben a szeretet vagy a családi értékek tiszteletével.
Ha a vibrátorhasználatot párod előtt is eltitkolod, az is fokozhatja a lelkiismeret-furdalást. Ilyen esetben néha a rejtőzködés maga a frusztráció forrása, nem is a tárgy. Ha attól félsz, hogyan reagál, megeshet, hogy minden alkalommal bujkálásra kényszerülsz, majd elképzeled, milyen botrány lenne, ha kiderülne. Ez a félelem egyszerre generál plusz adrenalinlöketet és utólagos bűntudatot. A szakemberek (Weaver, A. D., Byers, E. S., Sears, H. A., & Cohen, J. N. 2016. Sexual Well-Being and Masturbation Among Young Women. Archives of Sexual Behavior, 45/6, 1339–1350.) azt javasolják, hogy érdemes őszintén beszélni a témáról a párunkkal, akár úgy, hogy finoman felméred, mit gondol a szexuális segédeszközökről. Ha azt tapasztalod, hogy a partnered is elfogadó, a bűntudat gyakran egy csapásra elmúlik, hiszen nem marad tabuterület a kettőtök közötti kommunikációban.
Mindezzel együtt nem kell szégyellned, ha olykor mégis megtapasztalod a lelkiismeret-furdalást. Néha a belső átalakulás hosszabb időt igényel, és a vágy-felszabadulás mellett ott a régi “program,” ami azt sulykolja: “Ez nem helyes.” Ha ilyenkor megállsz egy pillanatra, és átgondolod, miért érezheted így, máris tettél egy lépést a feldolgozás felé. Kérdezheted magadtól: “Valóban ellentmond-e az értékeimnek, hogy egy vibrátorral is örömet szerzek magamnak? Van-e valaki, akit ezzel megsértek vagy bántok? Egyáltalán: miért bűn, ha a testem örül, és nem károsítok vele semmit és senkit?” Az önreflexió sokat segít abban, hogy rájöjj, a tényleges meggyőződésed és a beléd kódolt tiltások különböző dolgok lehetnek.
A gyönyör és a bűntudat kapcsolata általános jelenség: már a középkori misztikus irodalomban is felbukkant, hogy a földi élvezetek akadályozzák a spirituális fejlődést. A modern, hétköznapi életben viszont egyértelmű, hogy a szexualitás testi-lelki jótékony hatású lehet. A Pediatrics folyóiratban említett kutatások (Rostosky et al., 2013) is rávilágítanak, hogy a fiatal felnőttek kiegyensúlyozottsága sokszor éppen attól nő, hogy nyíltabban mernek beszélni a saját testükről, maszturbációról, segédeszközökről. Az, hogy te a vibrátort választottad, nem jelent semmilyen “erkölcsi bukást.” A lelkiismeret-furdalás lehet egyfajta reflex, amelyet az idők során beléd plántáltak, és ami lassan, lépésről lépésre oldható.
Ha úgy érzed, hogy a bűntudat visszatérő és nyomasztó, érdemes lehet szakemberrel beszélned. Olyan terapeutát kereshetsz, aki jártas a szexuális problémák és a kapcsolati kérdések terén. Előfordul, hogy már néhány beszélgetés során felszínre kerül, milyen tévhitek vagy régi családi minták okozzák a belső feszültséget, és megtanulhatod, hogyan lehet ezeket átírni olyan üzenetekre, amelyek elfogadóbbak, szeretetteljesebbek saját magaddal szemben. A Journal of Consulting and Clinical Psychology említett tanulmánya (Leavitt & Willoughby, 2015) rámutatott, hogy a szexualitás körüli bűntudat sokszor csökkenthető egy egyszerű kognitív átkeretezéssel, amikor a kliens megtanulja a saját belső párbeszédét átírni: “Nem ártottam senkinek, a saját testemmel foglalkozom, ami normális.”
Előfordul, hogy a bűntudat egyáltalán nem saját, hanem a partner visszajelzése okozza: “Mit csináltál, miért van erre szükséged?” Ilyenkor a lelkiismeret-furdalás részben abból fakad, hogy valaki más elvárásainak nem felelsz meg, miközben próbálsz önazonos lenni. Ha a párod nehezen fogadja el a vibrátor gondolatát, miközben te élvezed, joggal érezhetsz meghasonlást: “Igen, akarom, de rossz érzés, hogy ő elítéli.” Ezzel akár párterápiás helyzet is kialakulhat, ha mondjuk a partnered félti a saját kompetenciáját, vagy valamilyen korábbi sérelem miatt reagál hevesen. Ilyen körülmények között a bűntudat oldódása közös feladat, hiszen a kapcsolatotokat is érinti. A megoldást rendszerint a tájékozottság és a nyitott, szeretetteljes beszélgetés hozza el: “Mitől félsz? Mit érzel, amikor vibrátorról beszélünk?” Ha kiderül, hogy valójában féltékenység vagy kisebbrendűségi érzés van a háttérben, ezt is lehet kezelni, és nem kell örökre démonizálni a segédeszközt.
A lelkiismeret-furdalás sokszor eltűnik, amint megengeded magadnak, hogy a felszabaduló vágyad és a moralitásról, hűségről vagy “helyes viselkedésről” szóló elképzeléseid ne legyenek egymást kizáró tényezők. A testednek való örömszerzés lehet egy intim, szeretetteljes aktus önmagaddal vagy a partnereddel együtt, és nem törvényszerű, hogy bűntudatot keltsen. Egy olyan világban, ahol a szexualitás egyik sarkpontja, hogy mennyire vagy összhangban a saját testeddel és lelkeddel, a vibrátor használata jó eséllyel inkább építő, mintsem romboló hatású. A Journal of Urology (Rosen, R. C., et al., 2003, 165/5, 1017–1023) is rámutatott, hogy a szexuális magabiztosság nőhet az önkielégítés által, ami a párkapcsolati elégedettségre is kihat.
Ha megtapasztalod, hogy a bűntudat idővel ritkul vagy teljesen eltűnik, azt sokan egyfajta felszabadulásként élik meg. Vannak, akiknél ehhez elég egy szemléletváltás: “Nincs ebben semmi rossz.” Másoknál kicsit mélyebben gyökerezik a probléma, és hosszabb érzelmi-pszichés munka kell ahhoz, hogy végül nyugodt szívvel tudják élvezni a saját testükkel való találkozást. A lelkiismeret-furdalás csökkenésének egyik jele, hogy már nem érzed olyan sürgetőnek, hogy magyarázkodj, és a szégyen helyett inkább játékosságot, örömöt vagy kíváncsiságot élsz meg.
A vibrátorhasználat kapcsán érdemes gondolnod a testtudat fejlesztésére is. Például különböző rezgésfokozatokat próbálva tudatosíthatod, milyen típusú érintés esik jól, milyen helyzetben vagy ritmusban éled meg a legnagyobb gyönyört. Ez az információ a partnered számára is hasznos lehet, és a későbbi együttléteknél segít összehangolni a vágyakat. A Journal of Sexual & Marital Therapy (Bancroft, 2010) szerint minél inkább képes vagy részletesen kommunikálni a saját tested jelzéseiről, annál inkább lecsökken annak a valószínűsége, hogy bűntudatnak vagy szégyennek engedsz teret. A tested ugyanis nem ellenséged, hanem egy út a teljesség felé.
A lelkiismeret-furdalás gyakorta a fejben létrejövő ellentmondás eredménye: szeretnéd az örömöt, de “nem szabad” – legalábbis valaki ezt sugallja, talán egy régi tanár, egy rokon vagy a társadalmi normák suttogó hangja. Ha észreveszed ezt az ellentmondást, ahelyett, hogy kikényszerítenéd belőle a negatív érzéseket, megfigyelheted, milyen belső párbeszéd zajlik. Ha az a hang szól, hogy “ilyen nő nem vagyok,” válaszolhatod magadnak: “de igen, lehetek ilyen nő, nincs ezzel semmi baj.” Némi humorral is feloldhatod a belső feszültséget, akár úgy, hogy viccesen kommentálod magadnak, mennyire irracionális néha a saját agyad, vagy elképzeled, milyen reakciókat kapnál egy másik kultúrában, ahol teljesen normális a maszturbáció.
A testápolás és a segédeszközök használata valójában a többi önmagadról való gondoskodással is összefügg. Ha el tudod fogadni, hogy jogod van élvezni a finom ételeket, a jóleső masszázst, a barátokkal töltött vidám órákat, akkor talán könnyebb azt is elfogadni, hogy a saját tested szexuális öröme sem bűn. A Journal of Sexual Medicine egy tanulmánya (Sanders, S. A., Reece, M., Herbenick, D., Schick, V., Dodge, B., Fortenberry, J. D. 2012. Condom Use During Most Recent Vaginal Intercourse Event Among a Probability Sample of Adults in the United States. Journal of Sexual Medicine, 9/1, 120–130.) hivatkozik arra, hogy az emberek többsége a mindennapi kis örömökben látja az élet minőségének javulását, és ide sorolják a szexualitást is. A vibrátor használata nem kivétel, csak egy olyan forma, amelyet sokáig rejtélyes vagy tabusított dologként kezelt a társadalom.
A bűntudattól való elszakadás azt is jelentheti, hogy lassan megtanulsz önmagadnak megbocsátani olyan dolgokért, amik valójában nem igénylik a megbocsátást. Nem követtél el bűnt, nem ártottál senkinek, egyszerűen örömöt találtál a saját testedben, esetleg a partnerednek is segítesz élvezetesebbé tenni a szexet. A megbocsátás helyett talán jobb szó a “feloldozás”: eltörlöd azt a belső parancsot, ami eddig csupa tilalmat rejtett magában. Ha szükséged van rá, hangosan is kimondhatod: “Nem csináltam semmi rosszat. Ez a testem, és jogom van hozzá, hogy felfedezzem és örömöt okozzak neki.” Aztán figyeld meg, milyen érzés, amikor ezt kimondod. Lehet, hogy először furcsa, de ha többször gyakorlod, a belső kritikus hang gyengülni fog.
Néha a baráti beszélgetések is sokat segítenek. Előfordulhat, hogy a környezetedben is vannak nők vagy férfiak, akik hasonló élményeken mennek keresztül, csak senki nem beszél róluk. Egy őszinte csevegés során meglepően kiderülhet, hogy többeket gyötör bűntudat olyasmiért, ami tulajdonképpen teljesen normális. Ez a közös felismerés sokszor felér egy terápiával, mert eltűnik az “egyetlen vagyok, aki rosszat csinált” érzés. A közösségi média egyes csoportjai vagy fórumai is segíthetnek megérteni, nem vagy egyedül ezzel a témával. Ha azonban a kibeszélés helyett a további ítélkezésre találsz, érdemes inkább olyan környezetet keresni, ahol szakmailag megalapozott tanácsokkal és elfogadással találkozol.
A lelkiismeret-furdalás egy másik síkon a saját tested és identitásod tiszteletéről is szól. Az önöröm általában közelebb visz a testünk elfogadásához, hiszen a simogatás, az ingerlés és a vibrátor adta érzések megmutatják, milyen fantasztikusan reagál a szervezetünk, mennyire sokfélék lehetnek a gyönyörhullámok. Ha ezt a folyamatot képes vagy szeretettel szemlélni, hamarabb eltűnik a “bűnösség” képzete. A Journal of Sexual & Marital Therapy több olyan esettanulmányt is közöl (Bancroft, 2010), amelyekben a kliensek arról számolnak be, hogy a testpozitív hozzáállás és a szexuális felszabadultság kéz a kézben jár. Ha egyszer megérzed, milyen jó önmagaddal lenni, már kevésbé hallgatsz a régi, megszégyenítő hangokra.
Előfordulhat, hogy bizonyos élethelyzetekben a bűntudat erősebben jön elő. Például ha stresszes vagy, ha vita volt a családodban, és azt érzed, “önzőség most csak a saját élvezetemmel foglalkozni.” Ez a gondolat magában hordozza, hogy a világban mindig lehetne “fontosabb” dolgot csinálni, mint a testünk ápolását vagy kényeztetését. Az ilyen helyzetekben az önmagadra szánt időt fölösleges luxusnak gondolod, és természetes reakció lehet, hogy utána bünteted magad. Mégis, a modern pszichológiai szemlélet (Willis & Jozkowski, 2018) pont azt emeli ki, hogy a mentális jóllét és a stresszkezelés szempontjából kulcs lehet az én-idő, a saját tested igényeinek figyelembevétele. Ha a vibrátor használata ebbe a kategóriába tartozik, akkor a magad számára is megfogalmazhatod: ez nem önzőség, hanem egy mód arra, hogy kiegyensúlyozottabb legyél.
Az is előfordul, hogy bár semmilyen különösebb elv vagy környezet nem sugallja, mégis visszatér a szégyenérzet. Talán azért, mert egy véletlen pillanatban valaki “rajtakapott,” vagy mert hirtelen nagyon sebezhetőnek érezted magad. A sebezhetőség valóban ijesztő tud lenni: a testiség közepette olyan intim helyzetbe kerülsz, ahol nincsenek “védőfalak.” Ha ilyenkor nem vagy felkészülve a mély önátadásra, a vibrátoros öröm is kiválthat egy “túl mélyre mentem” riadalmat. Ez könnyen összeolvad a bűntudattal. Ilyenkor érdemes átgondolni, hogy talán lassabban, fokozatosabban kellene közelítened a saját testedhez, több időt hagyva magadnak a ráhangolódásra. A testtel kapcsolatos felfedezések is olyan utat járnak be, mint amikor új hobbiba kezdesz: idő kell, míg megszokod, hogy ez a te világod, és nem mindenkinek kell megfelelned.
A lelkiismeret-furdalás csökkentésének egyik legegyszerűbb módja, ha minden egyes alkalommal, amikor végeztél, adsz magadnak néhány percet, hogy pozitív belső gondolatokkal zárold az élményt. Például elmondhatod magadnak: “Ez nekem jó volt, senkinek nem ártottam, köszönöm a testemnek ezt az élvezetet.” Próbáld tudatosan megkeresni, milyen hálát érzel a tested iránt, milyen öröm tölt el téged, és ne hagyd, hogy a negatív, szégyenítő mondatok uralják a perceket. Ha jól esik, szánhatsz némi időt egy meleg fürdőre, a kedvenc zenédre, vagy akár egy rövid meditációra. Ezzel a kis “rituáléval” megszakíthatod a ciklust, amiben a közvetlenül az orgazmus utáni pillanatokban hirtelen rád tör a bűntudat. Ezt a módszert többen sikerrel alkalmazzák, különösen azok, akiknél a bűntudat inkább hirtelen, szokásszerű reakció, semmint mélyen átélt morális dilemma.
Ha végiggondolod a fentieket, valószínűleg látod, hogy a lelkiismeret-furdalás korántsem egy megkerülhetetlen végzet, hanem egy belső folyamat, amit a neveltetés, a környezet, a kulturális hiedelmek és a személyes önismeret hiányosságai alakítanak. Amint eljutsz odáig, hogy felteszed magadnak a kérdést: “Tényleg miért szégyellem ezt? Ki vagy mi mondja, hogy bűnt követek el?”, máris elindulsz egy önfelszabadító irányba. Sokan mesélik, hogy a folyamat vége az, hogy tudatosan, saját döntésből használják a vibrátort, és nemhogy lelkiismeret-furdalást nem éreznek, hanem még azt is tapasztalják, hogy nő a testük iránti szeretetük és a szexuális önbizalmuk.
A bűntudat olykor nem tűnik el azonnal, de már az első lépés, ha nem menekülsz előle, hanem megvizsgálod, honnan ered. Ha szükséges, beszélsz róla a partnereddel vagy egy szakemberrel, és idővel rájössz, hogy a vibrátor használata nem tesz rossz emberré. Ahogy sok más örömforrást sem bélyegeznek meg akkor, ha másnak nem ártanak, úgy a vibrátorral való kísérletezés is belefér a felnőttkor természetes tevékenységei közé. Az egészséges szexuális élet része lehet az egyéni örömszerzés, és ez nem bűn. Sőt, ha megtanulod szeretettel és elfogadással figyelni a tested jelzéseit, javulhat a párkapcsolatod és a saját lelki békéd. A szégyenfoltok helyett apránként kialakulhat az a belső hang, ami azt mondja: “Megérdemlem a gyönyört, és semmi baj nincs azzal, ha ezt egy vibrátorral is megélem.”
Az út nyitott, és bár néha a régi szorongások árnyat vetnek rá, minden egyes alkalommal tanulhatsz valamit arról, hogyan lépj túl a gátlásokon. A belső szabadság ott kezdődik, ahol a tiltások és a bűntudat már nem irányítanak, hanem csak átmeneti kérdések, amelyekre megtalálod a saját, mélyről jövő válaszaidat. Nem kell rögtön kiugranod a régi mintákból, elég, ha apránként átírod őket. Ha ezt megteszed, egyre inkább ráébredsz, hogy a vibrátor használata során nem elkövetsz valamit, hanem építesz: önmagaddal alakítasz ki őszintébb, érzelemtelibb kapcsolatot, ami aztán a külvilággal való viszonyodra is kedvező hatással lesz.
Tudnod kell, hogy a lelkiismeret-furdalás nem ritka, sokan átélik, de legtöbbször feloldható. Fontos, hogy légy türelmes magaddal. Ha szükséges, keress támogatást barátoktól, segítő csoportoktól vagy egy szakembertől. Ne felejtsd el: minden embernek jogában áll a saját testét örömmel és szeretettel felfedezni. A szégyen nem vele született érzés, hanem gyakran tanult reakció, amit szerencsére fel lehet oldani. Ha ezt megengeded magadnak, akkor idővel a vibrátor használata után nem a bűntudat lesz az első gondolatod, hanem a hála és az elégedettség, hogy megélhetted a saját, felszabadult vágyaidat. És ez sokkal inkább tükrözi egy egészségesen gondolkodó, önazonos ember világát, mint a régi, gátló berögződések. A tested és a lelked köszönetet mond majd érte.
