Ha szexuális zavarokról beszélünk, a legtöbb embernek az jut eszébe, hogy „nem áll fel”, „nem megy az orgazmus”, vagy „eltűnt a vágy”. A valóság ennél jóval összetettebb. A szexuális működésed nem egy különálló modul, hanem szorosan összefügg az idegrendszereddel, a hormonrendszereddel, a keringéseddel, a lelki állapotoddal és a párkapcsolatoddal. Emiatt fordul elő gyakran, hogy ugyanarra a tünetre – például csökkent merevedésre, fájdalmas közösülésre vagy eltűnt libidóra – részben testi, részben lelki, részben kapcsolati okok egyszerre hatnak. A modern szakirodalom ezért ma már nem külön „testi” és „lelki” szexuális zavarokról beszél, hanem olyan állapotokról, amelyek biológiai, pszichológiai és társas tényezők együttese nyomán alakulnak ki.
Azért fontos erről így gondolkodni, mert ebből következik a kezelés logikája is. Ha kizárólag tablettában gondolkodsz, ott maradnak a háttérben a ki nem mondott feszültségek, a feldolgozatlan traumák, a rendezetlen párkapcsolati dinamikák. Ha kizárólag terápiában gondolkodsz, miközben a háttérben például cukorbetegség, keringési probléma, hormoneltérés vagy gyógyszermellékhatás áll, akkor a test egy reális jelzését próbálod „átbeszélni” anélkül, hogy orvosilag foglalkoznál vele. A szexuális zavarok kezelésénél ezért nem az a kérdés, hogy biológiai vagy pszichés módszert válassz, hanem az, hogy hogyan tudd értelmesen összekapcsolni a kettőt.
Ebben a cikkben végigvesszük, milyen biológiai gyógymódok léteznek (kivizsgálás, gyógyszeres kezelés, hormonkezelés, speciális helyzetek, például nemi megerősítő hormonkezelés), és hogyan illeszkednek ehhez a különféle pszichoterápiás megközelítések (magatartásterápiák, szexuálterápiák, párterápia, egyéni pszichoterápia). A célom az, hogy közérthetően, de szakmailag fegyelmezetten mutassam meg: mikor segít a gyógyszer, mikor a terápia, és mikor csak a kettő együtt ad valós, tartós változást.
A szexuális zavarok típusai és diagnózisa
A szexuális zavar nem egyetlen kórkép, hanem egy gyűjtőfogalom. A nemzetközi diagnosztikai rendszerek – az ICD-11 és a DSM – több nagy csoportot különítenek el: ilyenek például a vágyzavarok (tartósan csökkent vagy hiányzó szexuális érdeklődés), az izgalmi zavarok (merevedési zavar, női izgalmi zavar), az orgazmuszavarok (késői vagy hiányzó orgazmus), illetve a szexuális fájdalommal járó állapotok (például genitális-medencei fájdalom/behatolási zavar). A diagnózis szempontjából fontos, hogy a tünet ne csak átmeneti legyen, hanem hosszabb ideje fennálljon, és az érintett számára valódi szenvedést, elégedetlenséget okozzon.
Az ICD-11-ben a szexuális zavarok már nem „pszichiátriai betegségek” fejezet alatt szerepelnek, hanem egy külön, szexualitással kapcsolatos kategóriában, ami jól tükrözi azt a szemléletváltást, hogy ezek az állapotok a testi és lelki működés határterületei. A DSM-5 ugyan részletes diagnosztikus kritériumokkal dolgozik, de ott is hangsúlyos, hogy a diagnózis felállításakor ki kell zárni például a kizárólag gyógyszer, szerhasználat vagy más testi betegség által okozott tüneteket.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nincs „egy vizsgálat”, ami eldönt mindent. A korrekt diagnózis több lépésből áll: részletes kikérdezés a panaszokról, a párkapcsolati helyzetről, a testi betegségekről, a gyógyszerekről; szükség esetén laborvizsgálatok (hormonprofil, vércukor, lipidek), kardiológiai, urológiai vagy nőgyógyászati vizsgálat. Csak ezután reális eldönteni, hogy melyik tényező játszik nagyobb szerepet: a biológiai, a pszichés vagy a kapcsolati. És sokszor az őszinte válasz az, hogy mindhárom.
Biológiai háttér és orvosi kivizsgálás
Ha szexuális zavarral küzdesz, az egyik legfontosabb lépés – még mielőtt bármilyen tablettához nyúlnál – az alapos orvosi kivizsgálás. A nagy nemzetközi irányelvek kifejezetten kiemelik, hogy a szexuális funkciózavarok első lépése a részletes anamnézis és a testi okok felderítése, beleértve a kardiovaszkuláris rizikó, a hormonális állapot és az anyagcsere-betegségek vizsgálatát. Merevedési zavar esetén például jól ismert, hogy az állapot gyakran összefügg az érelmeszesedéssel, a magas vérnyomással, a cukorbetegséggel, sőt sokszor évekkel előre jelzi a későbbi kardiológiai problémákat.
Hasonló a helyzet nőknél is: a menopauza, az ösztrogénszint csökkenése, egyes endokrin zavarok (pajzsmirigybetegségek, magas prolaktinszint), illetve krónikus betegségek (például cukorbetegség, autoimmun kórképek) mind hathatnak a vágyra, a nedvesedésre, az orgazmuskészségre és a fájdalomra. Nem szabad megfeledkezni a gyógyszermellékhatásokról sem: számos antidepresszáns, antipszichotikum, vérnyomáscsökkentő vagy hormonális készítmény okozhat vágyzavart vagy merevedési gondot. A Pszichiátriai Központ és más hazai szakmai oldalak egyértelműen felhívják a figyelmet arra, hogy ilyen esetben sokszor a gyógyszer módosítása vagy cseréje részben rendezheti a szexuális tüneteket.
Az orvosi kivizsgálás nem csak „kizárásra” szolgál. Ha például kiderül, hogy a háttérben kezeletlen cukorbetegség, pajzsmirigybetegség vagy súlyos vashiány áll, ezek rendezése önmagában látványosan javíthatja a szexuális funkciót. Emellett fontos információt ad arról is, hogy mennyire biztonságos bizonyos gyógyszerek, például a merevedésre ható szerek alkalmazása. Ha valaki komoly szívbetegségben szenved vagy nitrátokat szed, egyes potencianövelők konkrétan életveszélyesek lehetnek.
Life coachként én azt látom, hogy sokan itt követik el az első hibát: szégyenből vagy bizalmatlanságból kihagyják az orvost, és rögtön „valami erősre” vadásznak az interneten. Ezzel nem csak a tünet okát hagyják érintetlenül, de új kockázatokat is felvesznek. A biológiai vizsgálat ezért nem „papírmunka”, hanem annak tisztázása, hogy a tested milyen állapotban van, és milyen beavatkozások férnek bele felelősen.
Gyógyszeres kezelés és hormonkezelés – lehetőségek és korlátok
A gyógyszeres kezelésnek megvan a helye a szexuális zavarok terápiájában, de messze nem minden helyzetben, és szinte soha nem önmagában old meg mindent. Merevedési zavar esetén a foszfodiészteráz-5 gátlók (szildenafil, tadalafil és társaik) sok férfinak segítettek visszanyerni a penetrációs képességet – ezt a nagy irányelvek is első vonalbeli lehetőségként sorolják fel szervi eredetű, illetve kevert eredetű merevedési zavaroknál. Ugyanakkor ezek csak akkor alkalmazhatók biztonsággal, ha a kardiovaszkuláris állapot, a vérnyomás, az egyéb gyógyszerek és a nitrátkezelés kizárása megtörtént.
A korai magömlés kezelésére egyes országokban léteznek kifejezetten erre a célra engedélyezett készítmények, illetve bizonyos antidepresszánsok alacsony dózisban képesek kitolni az ejakuláció idejét. Ezek azonban tüneti szerek: nem tanítanak új viselkedést, nem rendezik a teljesítményszorongást, és nem dolgozzák át a szexuális skripteket. A hormonkezelések még szűkebb körben hasznosak. Férfiaknál androgénhiány esetén – ha laborral igazolt a tesztoszteronhiány és fennállnak a tipikus tünetek – a megfelelően beállított hormonpótlás javíthatja a libidót és az erekciós készséget. Nőknél a menopauzához társuló hüvelyszárazság és fájdalom esetén lokális ösztrogénkezelés csökkentheti a panaszokat, és javíthatja az együttlétek komfortját.
A „vágyfokozó” afrodiziákumokkal kapcsolatos kutatások ezzel szemben jóval visszafogottabb eredményeket mutatnak. A nemi vágyat nem lehet egyszerűen „feltekerni” egy kapszulával, ha a háttérben kimerültség, párkapcsolati távolság, depresszió vagy krónikus stressz áll. Sok készítményre egyáltalán nincs megbízható klinikai bizonyíték, vagy csak nagyon gyenge minőségű vizsgálatok állnak rendelkezésre.
Hazai szakmai oldalak is hangsúlyozzák: bizonyos szexuális zavaroknál a gyógyszeres és hormonkezelésnek megvan a helye, de ez a kép csak akkor teljes, ha mellette foglalkozunk az életmóddal, a lelki háttérrel és a párkapcsolati működéssel is. Én ehhez azt teszem hozzá: minél inkább „csodapirulát” vársz egy tablettától, annál biztosabb, hogy csalódni fogsz. A gyógyszer lehet eszköz, de a gyógyulási folyamatot neked kell végigjárnod.
Transznemű emberek, nemi megerősítő kezelések és a szexualitás
A szexuális zavarokról szóló beszélgetésben gyakran felmerül a nemi identitás és a nemi megerősítő kezelések kérdése is. Fontos tisztázni: a transzneműség (gender diszfória) nem szexuális zavar, hanem a nemi identitás és a születéskori nem közötti tartós inkongruencia, amely sokaknál súlyos szenvedést okozhat. A megfelelően beállított hormonkezelés és adott esetben a sebészi nemi megerősítés ebben a helyzetben nem „kozmetikai” beavatkozás, hanem a pszichés jól-lét és a mindennapi működés alapfeltétele lehet.
Magyarországon a nemi megerősítő hormonkezelés – a jelenlegi jogszabályi környezet szerint – legálisan végezhető, de szigorú szakmai feltételekhez kötött: pszichiátriai és pszichológiai vizsgálat, endokrinológiai kontroll, rendszeres orvosi ellenőrzés szükséges. A tapasztalatok szerint sok transz embernél a hormonális és – ahol elérhető – a sebészi beavatkozás jelentősen javítja a testképét, a szexuális elégedettséget és a párkapcsolati intimitást.
Számomra itt is ugyanaz a lényeg: komplexitásban gondolkodni. Ha valaki transznemű, a szexuális funkcióit nem lehet külön kezelni a nemi identitás kérdésétől. Biológiai szinten a hormonok átalakítják a testet, a nemi szerveket, a másodlagos nemi jellegeket. Lelki szinten ezek a változások érintik az önértékelést, a testhez való viszonyt, a vágyat és az intimitás képét. Terápiás szempontból nem elég csak hormonról beszélni, és nem elég csak pszichoterápiáról beszélni: a kettő együtt ad reális segítséget. Az, hogy valaki transznemű, önmagában nem jelenti azt, hogy szexuális zavara lesz – de ha van, azt csak integrált módon lehet tisztességesen kezelni.
Pszichoterápiák szerepe a szexuális zavarok kezelésében
A nemzetközi irányelvek szerint a szexuális zavarok kezelésének egyik első lépése a szexuális edukáció és a pszichés tényezők feltárása, sok esetben már az első konzultációktól kezdve. Sok ember úgy él szexuális életet, hogy közben alapvető anatómiai, fiziológiai, szexuálpszichológiai ismeretek hiányoznak. Ha valaki például azt hiszi, hogy nőként „csak vaginális behatolástól illene orgazmust elérnie”, könnyen fogja magát „hibásnak” látni, miközben a kutatások szerint a nők többsége önmagában a penetrációtól nem él át orgazmust, de csiklóingerléssel igen. A terapeuta feladata ilyenkor az is, hogy segítsen helyretenni a tévhiteket, és reálisabb elvárásokat kialakítani.
A pszichoterápiák célja nem az, hogy „kibeszélje” a tünetet, hanem hogy megértse, milyen gondolkodási sémák, érzelmi minták, szorongások, szégyenélmények és kapcsolati dinamikák tartják fenn. A kognitív viselkedésterápia (CBT) például a negatív hiedelmek (például „rossz szerető vagyok”, „ha nincs erekcióm, értéktelen vagyok”) azonosításán és átdolgozásán keresztül hat, miközben konkrét viselkedéses feladatokkal (fokozatos közeledés, figyelemátirányítás, relaxáció) csökkenti a teljesítményszorongást. Mindfulness-alapú módszerek a jelenre irányuló figyelmet, a testérzetek ítélkezésmentes megfigyelését erősítik, ami sok kutatás szerint javíthatja a női szexuális funkciót és az orgazmuskészséget is.
Nem lehet elválasztani ettől a párkapcsolati dimenziót sem. Gyakori, hogy a „szexuális zavar” valójában egy párkapcsolati krízis tünete: elhúzódó konfliktusok, bizalomvesztés, megcsalás, kommunikációs problémák jelennek meg a hálószobában. Ilyenkor a klasszikus egyéni pszichoterápia mellett vagy helyett párterápiás keret indokolt, ahol mindkét fél jelen van, és a terapeuta segít abban, hogy érthetően, bántás nélkül tudják megfogalmazni a szükségleteiket, félelmeiket, haragjukat.
A lényeg: még akkor is, ha van egy jól kezelhető biológiai komponens (például hormonhiány vagy erekciós zavar), a pszichoterápia gyakran az a tér, ahol a tünet valódi jelentése kiderül. A gyógyszer tud segíteni a működésen, de a jelentést te magad tudod átírni – és erre ad lehetőséget a terápia.
Magatartásterápiák és modern szexuálterápia
A magatartásterápiás megközelítések kifejezetten arra fókuszálnak, hogy a szexuális viselkedést, reakciókat és helyzeteket közvetlenül befolyásolják. A klasszikus szexuálterápiás programok – Masters és Johnson munkásságával a háttérben – már évtizedekkel ezelőtt kidolgozták az úgynevezett „fokozatos testi közeledés” (sensate focus) gyakorlatait, ahol a párok lépésről lépésre, teljesítményelvárás nélkül építik újra az érintés, az intimitás és a gyönyör megtapasztalását. A kezdeti lelkes beszámolókat utólag több kritika érte, például a sikerességi arányok túlzottnak tűntek, és a minták nem voltak reprezentatívak. Mégis, a szemlélet – hogy a szexuális zavart konkrét, strukturált gyakorlatokkal lehet lazítani – máig alapja a modern szexuálterápiának.
A mai magatartás- és szexuálterápiás programok általában rövidebb, fókuszált folyamatok, amelyekben a kognitív (gondolati), érzelmi és viselkedéses elemek integráltan jelennek meg. Ilyen elemek lehetnek például:
- fokozatos közeledés feladatok (intimitás behatolás nélkül, egymás testének újrafelfedezése)
- figyelem-átirányító gyakorlatok, hogy ne csak a „teljesítésre” koncentrálj
- kommunikációs gyakorlatok a vágyakról, félelmekről, határokról
- anxietáscsökkentő technikák (légzés, relaxáció, kognitív átkeretezés)
- a saját test önálló felfedezése (például irányított maszturbáció női orgazmuszavar esetén)
Ezek a módszerek nem „házi praktikák”, hanem olyan eszközök, amelyek mögött egyre több kutatás gyűlik fel: több vizsgálat igazolja, hogy a kognitív-viselkedésterápiás és mindfulness-alapú programok nőknél és férfiaknál is javíthatják a szexuális funkciót, a megelégedettséget és a testi-lelki jóllétet. A siker feltétele, hogy a kliens – és párterápiánál a pár – vállalja a munkát, elvégezze a köztes feladatokat és merjen visszajelzést adni a terapeutának. Itt nem „trükkök” tanulásáról van szó, hanem a szexuális élmény-struktúra újraszervezéséről.
Párkapcsolat, kommunikáció és életmód – a mindennapok szerepe
A szexuális zavarok kezelése nem ér véget a rendelő ajtajánál. Az, hogy hogyan eszel, mennyit mozogsz, mennyit alszol, hogyan kezeled a stresszt, mennyi alkoholt fogyasztasz, dohányzol-e, mind hat a szexuális funkcióra. Hazai urológiai és pszichiátriai szakmai oldalak egyaránt hangsúlyozzák, hogy az egészséges életmód – kiegyensúlyozott táplálkozás, rendszeres testmozgás, testsúly-rendezés, dohányzás elhagyása – önmagában is csökkenti a szexuális zavar kockázatát, illetve javíthatja a meglévő panaszokat.
A párkapcsolati tér ugyanilyen jelentős. Ha tartósan fennálló konfliktusok, elfojtott sérelmek, kommunikációs blokkok vannak jelen, a szex gyakran feszültséglevezető csatatérré válik, vagy egyszerűen elmarad. A meddőségi kezelések, a veszteségek, a kisgyermekes időszak, a munkahelyi túlterheltség mind próbára teszik a kapcsolatot, és a szexualitás az egyik első terület, ahol ez látszik. Nem véletlen, hogy a pszichoterápiás ajánlások a szexuális zavarok esetében is gyakran javasolnak párterápiát vagy legalább időszakos közös üléseket.
Gyakorlati szinten ez azt jelenti, hogy a terápiában megbeszélt dolgokat „hazaviszed”, és a mindennapokban is kipróbálod:
- tudatosan teremtesz időt és teret az intimitásra (nem csak „maradék időben” jön szóba a szex)
- nyíltabban beszélsz arról, mire van szükséged, mitől szorongsz, mitől zársz be
- próbálod csökkenteni azokat a terheléseket, amelyek folyamatosan elviszik az energiát (túlórák, állandó online jelenlét)
- figyelsz a tested jelzéseire: ha fáradt vagy, fáj valamid, vagy lelkileg kifacsartnak érzed magad, nem kényszeríted magad „teljesítésre”
Nem az a cél, hogy „tökéletes” életmódot élj, hanem az, hogy lásd: a szexuális funkció nem leválasztható a mindennapi működésedről. Ha az egyik összeomlik, előbb-utóbb a másik is megérzi. A jó hír az, hogy ha az egyiken javítasz, az a másikon is látszani fog.
Komplex, bio-pszicho-szociális szemlélet – hogyan áll össze a kép?
A modern szexuálmedicina egyre inkább a bio-pszicho-szociális modellt tekinti kiindulópontnak: a szexuális zavarok kialakulásában és fenntartásában egyszerre vannak jelen biológiai, pszichológiai és társadalmi-társas tényezők. Ez nem csak egy elméleti szlogen, hanem gyakorlati következményekkel jár. A jó kezelési terv tipikusan így épül fel:
- alapos orvosi kivizsgálás (háziorvos, urológus, nőgyógyász, endokrinológus, szükség esetén kardiológus)
- szexuális anamnézis, pszichés és párkapcsolati tényezők feltárása (pszichológus, pszichiáter, szexuálterapeuta)
- ha szükséges, célzott gyógyszeres vagy hormonkezelés, szigorú orvosi kontrollal
- egyéni, pár- vagy csoportos pszichoterápia, amelyben a szexuális tünet mellett a tágabb élettörténetet és kapcsolati mintákat is vizsgálják
- életmód-változtatások, stresszkezelés, a mindennapi terhelés csökkentése
A kutatások egyre világosabban mutatják, hogy a pusztán biológiai vagy pusztán pszichológiai megközelítés ritkán elég. Merevedési zavar esetén például a gyógyszer átmenetileg javíthatja a funkciót, de ha a háttérben párkapcsolati elkerülés, teljesítményszorongás vagy feldolgozatlan traumák vannak, a tünet könnyen visszatér, vagy más formában jelenik meg. Ugyanígy, ha valaki évekig jár terápiára úgy, hogy közben egy kezeletlen krónikus betegség, hormoneltérés vagy gyógyszermellékhatás áll fenn, a lelki munka nem fogja teljesen rendezni a panaszokat.
„A szexuális zavar üzenet: egyszerre szól a testedről, a lelkedről és a kapcsolataidról – akkor jársz jól, ha ezt nem elnyomod, hanem komolyan veszed, és megfelelő szakemberektől kérsz segítséget.” – Dajka Gábor
Ez a szemlélet szerintem a lényeg. Nem kell eldöntened, hogy „testi” vagy „lelki” problémád van. Arra van szükség, hogy olyan szakembereket találj (orvos, pszichológus, szexuálterapeuta), akik együtt tudnak gondolkodni rólad, és nem egymás ellenében, hanem egymást kiegészítve dolgoznak. Így van esélyed nem csak tüneti enyhülésre, hanem valódi, tartós változásra.
Dajka Gábor life coach szerint
Amikor valaki azzal keres meg, hogy „eltűnt a vágy”, „nem megy az erekció” vagy „fájdalmas a szex”, sokszor már maga is választott magának magyarázatot. Van, aki mindent hormonra fog, és azonnal tesztoszteront, ösztrogént vagy valamilyen „erős szert” keres. Van, aki szerint „minden fejben dől el”, ezért kizárólag pszichés okokat hajlandó elfogadni, és elutasít minden orvosi vizsgálatot. Én egyik végletet sem tartom egészségesnek. A tested nem hazudik, de a félelmeid és a hiedelmeid nagyon is képesek eltorzítani, hogy mit látsz bele a tünetedbe.
Számomra a felelősségteljes út itt kezdődik: megengedem magamnak, hogy a szexuális zavart jelzésnek tekintsem, és hajlandó vagyok mind a test, mind a lélek, mind a kapcsolat oldaláról ránézni. Ehhez orvosra, pszichológusra, esetenként pszichiáterre, szexuálterapeutára lehet szükség – és igen, néha gyógyszerre is. De a döntéseket végső soron neked kell meghoznod. Te döntöd el, hogy az interneten rendelt ismeretlen tablettában bízol, vagy a saját tested jelzéseiben, amelyeket szakemberekkel együtt próbálsz megérteni.
Én abban hiszek, hogy a szexuális zavar nem „kudarc”, hanem lehetőség arra, hogy őszintébben kezdj beszélni magaddal, a partnereddel és a segítőiddel arról, hogyan élsz, hogyan kapcsolódsz és mit vársz a szexualitástól. Ha ezt a lehetőséget megragadod, a változás sokkal mélyebb lesz, mint amit bármilyen tabletta valaha adni tudna.
Szakértő válaszol – GYIK
Mikor gyanakodjak arra, hogy szervi ok áll a szexuális zavar mögött?
Gyanúra ad okot, ha a tünet viszonylag hirtelen jelentkezik, egyéb testi panaszokkal együtt (például terhelésre jelentkező mellkasi fájdalom, nehézlégzés, lábdagadás, menstruációs zavar, jelentős testsúlyváltozás, fokozott szomjúság, gyakori vizelés). Ugyancsak gyanús, ha ismert krónikus betegséged van (cukorbetegség, magas vérnyomás, szívbetegség, pajzsmirigybetegség), vagy többféle gyógyszert szedsz, köztük antidepresszánst, antipszichotikumot, vérnyomáscsökkentőt. Ilyenkor nem érdemes halogatni a háziorvosi, urológiai vagy nőgyógyászati konzultációt. A szexuális zavar sokszor korai jelzője más testi problémáknak is, ezért az időben végzett kivizsgálás nem csak a szexuális életed, hanem az általános egészséged védelme szempontjából is fontos.
Meddig várjak, mielőtt szakemberhez fordulok szexuális zavar miatt?
Ha egyszer-kétszer nem sikerül merevedést elérni, ha egy-egy nehezebb időszakban csökken a vágyad, vagy átmenetileg nehezebb az orgazmus, az önmagában még nem feltétlenül probléma. Ha viszont a tünet több hónapja fennáll, rendszeresen visszatér, és érezhetően rontja a közérzetedet vagy a párkapcsolatodat, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Első lépésként a háziorvos vagy nőgyógyász/urológus tud segíteni a szervi okok tisztázásában, párhuzamosan vagy ezt követően pedig pszichológus, pszichiáter, szexuálterapeuta bevonása jöhet szóba. Ha bánt, zavar, szégyelled vagy szorongsz miatta, az már önmagában jelzi, hogy nem érdemes egyedül cipelned.
Elég lehet-e csak gyógyszer, vagy mindenképp kell mellé pszichoterápia is?
Vannak olyan helyzetek, amikor a jól beállított gyógyszeres kezelés önmagában is sokat javíthat (például egyértelmű hormonhiány, kezeletlen magas vérnyomás vagy diabétesz rendezése). A kutatások és a gyakorlati tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a tartós, stabil javulást leggyakrabban az hozza, ha a biológiai kezelést pszichoterápiával, párterápiával és életmód-változtatással kombinálják. A gyógyszer elsősorban a működésre hat, a terápia pedig arra, hogyan gondolkodsz magadról, mennyire szorongsz, hogyan kommunikálsz, milyen mintákat hozol a múltadból. Ha csak az egyiket választod, a rendszer más részei érintetlenül maradnak. Nem kötelező mindenkinek terápiára járnia, de ha azt látod, hogy a gyógyszer mellett is vissza-visszatérnek a problémák, érdemes nyitni a pszichés irányba is.
Mi a különbség a szexuálterápia és a „sima” pszichoterápia között?
A szexuálterápia olyan pszichoterápiás megközelítés, amely kifejezetten a szexualitással kapcsolatos témákra (vágy, izgalom, orgazmus, fájdalom, intimitás, szégyen, fantáziák stb.) fókuszál. A terapeuta ebben a módszerben speciális képzést kapott a szexuális funkciók, a zavarok és a terápiás gyakorlatok területén. Gyakran ad strukturált otthoni feladatokat (például fokozatos testi közeledés, kommunikációs gyakorlatok), és természetes módon beszél a szexről, anélkül, hogy bagatellizálná vagy dramatizálná.
A „sima” pszichoterápia (például kognitív viselkedésterápia, pszichodinamikus terápia) tágabb életterületekkel foglalkozik: önértékelés, kapcsolati minták, traumák, szorongás, depresszió. Sok ilyen módszer alkalmas a szexuális zavarok kezelésére is, főleg ha a terapeuta nyitott a témára. A szexuálterápia tehát nem „másik világ”, inkább egy specializáció, amely a szexet nem külön kezeli, hanem szervesen beépíti az önismereti munkába.
Mit jelent magyar szemmel a „biopszichoszociális megközelítés” a szexuális zavaroknál?
A biopszichoszociális megközelítés azt jelenti, hogy amikor szexuális zavarról beszélünk, egyszerre nézzük:
- a biológiai tényezőket (hormonok, keringés, idegrendszer, krónikus betegségek, gyógyszerek)
- a pszichés tényezőket (hiedelmek, félelmek, szégyen, trauma, hangulatzavarok)
- a szociális és párkapcsolati tényezőket (kapcsolati dinamika, kulturális elvárások, vallási háttér, munkahelyi terhelés, családi szerepek)
Magyar gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy nem elég „hormonra fogni” mindent, és nem elég annyit mondani, hogy „ez csak fejben dől el”. Az orvos, a pszichológus, a pszichiáter és a szexuálterapeuta együtt gondolkodik, és segít neked abban, hogy lásd: a tüneted mögött milyen arányban állnak testi, lelki és kapcsolati tényezők. Így olyan kezelési terv születhet, ami hozzád illeszkedik – nem csak általános protokollt követ.
Ajánlott magyar videók/podcastok
Ha szeretnél magyarul, szakemberrel hallgatni beszélgetést a szexuális zavarokról és a terápiás lehetőségekről, ajánlom az alábbi videót:
