Azt gondolhatnánk, hogy a magas intelligencia és a siker a társas élet területén kéz a kézben jár, ám Lauren F. Friedman 2011-es írása – mely a Psychology Today-ben jelent meg, és legutóbb 2016. június 9-én frissítették – rávilágít, hogy az átlagon felüli kognitív képességekkel rendelkező emberek gyakran kevesebb szexuális élményben részesülnek. Tina Fey és James Franco példája megmutatja, hogy a sztárvilágban is akadnak rendkívül intelligens hírességek, mégis, ha az „átlagos” okos réteg mindennapjait vizsgáljuk, más eredmény bontakozik ki.
A jelenséget Rosemary Hopcroft, a University of North Carolina at Charlotte szociológusa is alátámasztja: „Az intelligencia negatív összefüggést mutat a szexuális aktivitás gyakoriságával.” Ez némileg kiábrándítóan hangozhat, különösen azok számára, akik úgy vélik, hogy a felsőfokú végzettség vagy a magas IQ automatikusan élénk szerelmi életet biztosít. Mindeközben statisztikailag azt is látjuk, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők jellemzően kevesebb szexuális partnert vallanak be (vagy valóban kevesebbel is rendelkeznek). A Centers for Disease Control (CDC) szakértői például kimutatták, hogy a főiskolai diplomával rendelkező férfiak körében feleakkora az esélye annak, hogy az utóbbi egy évben négy vagy több partnerük volt, mint a csak érettségivel rendelkezőknél.
Felmerül a kérdés: vajon mi áll a jelenség mögött? Tényleg kevésbé aktívak a magas IQ-jú emberek, vagy csak óvatosabbak, esetleg jobban ügyelnek a magánéletükre, és kevesebbet árulnak el a partnerkapcsolataikról? A következőkben részletesen megvizsgáljuk az intelligencia és a szexuális szokások kapcsolatát. Foglalkozunk azzal, hogy milyen hatással lehetnek a tinédzserkori döntések a későbbi felnőttkori intim kapcsolatokra, hogyan magyarázza mindezt az evolúciós pszichológia, és miért segíthet a pénz abban, hogy valaki ellentétbe kerüljön a fent említett statisztikákkal.
A tinédzserkori minták és a halogatás
Az intelligencia és a szexuális aktivitás kapcsolatának egyik magyarázatát Carolyn Halpern, a University of North Carolina School of Public Health professzora veti fel. Egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy a rendkívül magas intelligenciával rendelkező tinédzserek hajlamosabbak későbbre halasztani a szexuális élményeket. (Halpern & Haydon, 2012, Journal of Adolescent Health) Ezt részben a fokozott elővigyázatossággal magyarázzák: a „legokosabb” diákok jobban átgondolják a nem kívánt terhesség, a nemi úton terjedő betegségek vagy épp a társas következmények (pletykák, megítélés) kockázatait.
Az óvatosság azonban önmagában nem magyarázza, hogy a magas intellektusú fiatalok még az ártatlannak tűnő tevékenységeket – például a csókolózást – is későbbre halasztják. Halpern szerint „nehéz elképzelni, hogy egy 15 éves lány a teherbeeséstől félne, ha csak egy ártatlan csókról van szó.” A mögöttes okok között lehet az is, hogy az előrehaladottabb tanulmányok, a különórák és a nagy mennyiségű tanulnivaló elsőbbséget élvez. Ezek a tinédzserek prioritás-listáján a szexuális kalandok talán a sor végére kerülnek, és kevésbé kerülnek olyan társas helyzetbe, ahol ezek az élmények bekövetkezhetnének.
Felmerülhet a „vonzó vagy nem vonzó” kérdés: vajon az értelmiségi tinédzserek azért halasztják a szexuális debütálást, mert kevésbé csinosak vagy épp kevésbé népszerűek? Halpern és más kutatók ezt az opciót is kiszűrték az elemzéseikben, ellenőrizve a vonzerőt, a személyes megjelenést és a társas készségeket (Halpern, 2000, Perspectives on Sexual and Reproductive Health). A megfigyelt összefüggés még így is fennállt: a nagyon magas IQ-val rendelkező fiatalok szexuális debütálása jellemzően későbbi életkorra esett, függetlenül attól, hogy mennyire voltak küllemileg vonzóak vagy mennyire illettek be a közösségükbe.
A felnőttkori szexuális aktivitás magyarázatai
Egy dolog, hogy a tinédzsereknél megfigyelhető ez a fajta óvatosság és halogatás, de mi a helyzet a felnőttek világában? Friedman cikke hivatkozik Rosemary Hopcroftra, aki szerint a magas intelligencia és a kevesebb szexuális együttlét közti negatív korreláció idősebb korban is megfigyelhető (Hopcroft, 2011, Social Science Research). Az okok összetettek lehetnek:
- Idő és prioritások: Az előrehaladott végzettséggel és magas szintű karrierrel rendelkezők sokszor rengeteg energiát fektetnek a munkába, tanulásba, önfejlesztésbe. Így kevesebb idejük marad aktív társasági életet élni vagy új kapcsolatokat építeni.
- Óvatosság és tudatosság: A nagy intelligenciával párosuló kognitív készségek (elemzés, mérlegelés, kockázatelemzés) arra késztethetnek, hogy a felnőttek – csakúgy, mint tinédzserkorukban – alaposan megfontolják a párkapcsolati lépéseiket. Lehet, hogy több időt szánnak egy-egy partner megismerésére, és nehezebben engednek kötetlenebb kalandoknak.
- Párkeresés nehézségei: A nagyon magasan képzett emberek esetleg erősen szelektálnak, és olyan partnert keresnek, aki szintén kimagasló intellektusú. A párkeresési halmaz így szűkebb lehet – különösen, ha a társadalmi környezetükben kevés a hozzájuk hasonló háttérrel rendelkező egyén.
Mindeközben azt se felejtsd el, hogy statisztikailag valóban előfordulhat, hogy az intelligens emberek kevésbé hajlamosak „nagy számokat” bevallani. Vagyis lehet, hogy egyszerűen jobban ügyelnek a privát szférájukra, és kevésbé van motivációjuk nagyobb számról beszélni a kutatók előtt (Chandra & Passel, 2008, National Survey of Family Growth). Ettől függetlenül a negatív korreláció több felmérésben is stabilan kimutatható.
Életstratégia és evolúciós pszichológia
Friedman cikke említi Aurelio José Figueredo evolúciós pszichológust is, aki a „life history theory” keretében vizsgálja a reprodukciós stratégiákat. (Figueredo & Rushton, 2009, Evolutionary Behavioral Sciences). E teória lényege, hogy különböző élőlények és különböző emberek eltérő „gyors” vagy „lassú” életstratégiát követnek a fajfenntartás és az erőforrás-befektetés kapcsán:
- Gyors stratégia: Sok partner, több utód, ám kevesebb energia és erőforrás jut a gondozásukra. Inkább az impulzivitás, kockázatvállalás jellemző.
- Lassú stratégia: Kevesebb partner, kevesebb utód, viszont több idő és erőforrás jut a gondoskodásra. Az ilyen emberek jellemzően jól kontrollálják az impulzusaikat, sokat gondolkodnak a döntéseiken, és igyekeznek stabil, minőségi környezetet teremteni maguknak és a leendő családjuknak.
Figueredo szerint a magas intelligenciával rendelkező felnőttek gyakran a „lassú életstratégiát” követik. Ez magyarázhatja, hogy kevésbé valószínű, hogy számos rövid távú kapcsolatra, gyakori partnercserére törekednének, és ebből adódóan kevesebb szexuális együttlét is jellemző lehet rájuk – legalábbis rövid távon. Ha azonban tartós párkapcsolatban élnek, a hangsúly a minőségen, nem pedig a mennyiségen lesz.
Az evolúciós nézőpont szerint ez egyfajta befektetési stratégia: a „lassabb” úton haladók inkább felhalmozzák az erőforrásokat (például a státuszt, anyagi bázist), majd később ezek révén biztosíthatnak kedvezőbb feltételeket önmaguk és családjuk számára. Ezt támasztja alá az a megfigyelés is, hogy a magas intelligencia önmagában nem növeli a szexpartnerek számát, de ha pénzzel párosul, akkor a férfiak esetében már előfordulhat, hogy ez a kombináció vonzóbbá teszi őket a potenciális partnerek szemében (Hopcroft, 2011). A nők esetében a pénz és a státusz kevésbé hat a szexuális partnerek mennyiségére, ami a nemek közötti evolúciós különbségekből fakadhat, de erről megoszlanak a vélemények a kutatásokban (Buss & Schmitt, 1993, Psychological Review).
Ne legyél „csak” akadémikus?
A cikk végén Friedman kitér arra, hogy Hopcroft szerint „ha valaki csak az intelligenciában bízik, az önmagában nem biztosítja a pezsgő szerelmi életet”. A szellemi előnyök gyakran függenek össze a magasabb jövedelemmel, és – főként a férfiaknál – a magasabb anyagi státusz lehet az, ami ténylegesen megnöveli a szexuális lehetőségek számát. Egyszerűbben fogalmazva: a pénz, nem az intelligencia növeli a férfiak szexuális aktivitását, bár az intelligencia segíthet több pénzt keresni. Hopcroft humorosan azt is megjegyzi: „Ne légy akadémikus!”, mert egy átlagos egyetemi tanár valószínűleg nem lesz milliomos, így hiába az okosság, ha kevés a plusz erőforrás, amivel felhívhatja magára a figyelmet.
Természetesen ez a kijelentés nem azt jelenti, hogy minden magasabb jövedelmű férfi automatikusan több partnerrel vagy gyakoribb szexuális élettel bír, de statisztikailag van némi átfedés (Lawson & Mace, 2010, Human Nature). A nagy jövedelem, nagyvárosi életforma, utazási lehetőségek és a státuszszimbólumok általában több alkalmat teremtenek a párkeresésre és a rövid távú kalandokra. A „csak” intelligens, de szerényebb életszínvonalon élő férfiak kevésbé lesznek kitéve ennek a forgatókönyvnek, és sokszor visszafogottabb partnerkeresés jellemzi őket.
Összefoglalás
Az, hogy az intelligens emberek kevesebbet szexelnek, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ők eleve „vesztesek” a társkeresésben. A kutatások inkább azt mutatják, hogy a magasabb IQ-val rendelkezők megfontoltabban vágnak bele a kapcsolatokba, gyakran később kezdik a szexuális életet, és jóval körültekintőbbek a partnerválasztásban. Ez a halogatás és megfontoltság lehet egyfajta tudatos prioritásállítás (például tanulás, karrierépítés), illetve egy evolúciósan kialakult „lassú életstratégia”, ahol a cél a stabilabb, hosszabb távú befektetés önmagukba és a leendő családjukba.
A fenti perspektívák segítségével jobban megérthetjük, miért van az, hogy a magas intelligenciájú egyének sokszor kevesebb erotikus kalandról számolnak be. Mint minden szociológiai, demográfiai és pszichológiai vizsgálat esetében, itt is fontos figyelembe venni, hogy ezek általános megfigyelések, és egyénenként jelentős eltérések lehetnek. Vannak, akik kiemelkedő érzelmi intelligenciával, társas készségekkel is bírnak, és okos emberként is aktív szexuális életet élnek.
Mindenesetre, ha a célod az, hogy stabil párkapcsolatban, de kevesebb szexuális együttléttel járó életet élj, a magas IQ és a lassú életstratégia nem ellentmondás: idővel kényelmesen lehet belecsúszni a minőségi kapcsolati sémákba. Ha viszont kicsit aktívabb szerelmi életet szeretnél, miközben szakmailag is helyt állsz, érdemes tudatosan időt és figyelmet fordítani a társas kapcsolatokra, hiszen a hosszú munkaórák és a túlzottan versengő gondolkodás könnyen a szexuális élet rovására mehet.
Végső soron tehát az intelligencia és a libidó nem feltétlenül zárja ki egymást, de statisztikailag valóban kimutatható egy negatív korreláció a gyakoriságot tekintve. Ha tisztában vagy vele, hogy hajlamos vagy túlgondolni a kapcsolatokat vagy túl sok időt áldozol a tanulásra, munkára, akkor akár tudatosan is fejleszthetsz a párkapcsolati oldalon – ehhez segíthetnek az önismereti módszerek, a jó időgazdálkodás és a társas kapcsolatok ápolása is. Ahogy Hopcroft is mondja, „az értelmiségi lét önmagában nem oldja meg a szexuális élet kérdéseit” – de ha okosan használod a képességeidet, megteremtheted az egyensúlyt az intellektuális ambíciók és az érzelmi, testi kielégülés között.
Irodalomjegyzék (válogatás)
– Buss, D. M., & Schmitt, D. P. (1993). Sexual Strategies Theory: An Evolutionary Perspective on Human Mating. Psychological Review, 100(2), 204–232.
– Chandra, A., & Passel, J. (2008). National Survey of Family Growth: Data on Sexual Activity. CDC Report.
– Figueredo, A. J., & Rushton, J. P. (2009). Evidence for Shared Genetic Dominance Between the General Factor of Personality, Life History Traits, and General Intelligence. Evolutionary Behavioral Sciences, 3(1), 9–31.
– Halpern, C. T. (2000). The “Journey” from Adolescence to Adulthood: Challenges and Opportunities. Perspectives on Sexual and Reproductive Health, 32(1), 14–18.
– Halpern, C. T., & Haydon, A. (2012). Sexual Timetables for Oral-Genital, Vaginal, and Anal Intercourse: Sociodemographic Comparisons in a National Sample of Young Adolescents. Journal of Adolescent Health, 50(2), 129–135.
– Hopcroft, R. L. (2011). Sex, Status, and Reproductive Success in the Contemporary U.S. Social Science Research, 40(1), 1–15.
– Lawson, D. W., & Mace, R. (2010). Optimizing Modern Family Size: Trade-offs Between Fertility and the Economic Costs of Childrearing. Human Nature, 21(1), 39–61.
– Lauren F. Friedman (2011). Sex: Intelligent Intercourse. Psychology Today, last reviewed June 9, 2016.
– Buss, D. (2016). Evolutionary Psychology: The New Science of the Mind. Psychology Press.
Zárógondolat
Az értelmiségi réteg szexuális szokásai a mindennapokban gyakran rejtve maradnak, hiszen nem feltétlenül a szórakozóhelyeken vagy a rivaldafényben keresik a szerelmi partnereiket. Az alacsonyabb szexuális aktivitás oka lehet az időhiány, az óvatosság vagy egyszerűen a másfajta prioritások: tanulás, karrier, saját önfejlesztés. Emellett az evolúciós nézőpont rámutat, hogy a kiemelkedő intelligencia sokszor együtt jár a „lassú” reprodukciós stratégiával, kevesebb partnerrel, de erősebb egzisztenciális háttérrel. Aki viszont ezt a képletet szeretné felülírni, annak érdemes tudatosan bővíteni társas kapcsolatait, befektetni az érzelmi és testi önismeretbe, valamint reális időt szánni arra, hogy az intellektuális kihívások mellett a szerelmi élet is helyet kapjon.
