Akkor is meglepő élmény, amikor egy új játékszert vásárolsz, ha előtte már volt tapasztalatod a különféle vibrátorokkal vagy egyéb kiegészítőkkel. A bátorság, amellyel megengeded magadnak a testi öröm új formáit, gyakran együtt jár egyfajta felszabadultsággal, sőt néha a magabiztosság növekedésével is. Viszont előfordulhat, hogy pont ez az örömöd vált ki váratlan helyzetet: a barátod féltékennyé válik a játékszeredre, mintha valamiféle versenytárs lenne számára. Ez a reakció fura elegye lehet a büszkeségednek és a zavarodottságodnak, és nem könnyű egyszerre megőrizni a kedvesed iránti tiszteletet, a saját vágyaid szabadságát és az intimitás kiegyensúlyozott légkörét. Gyakran épp azokban a pillanatokban bukkan fel a kellemetlen érzés, amikor a leginkább vágynál a nyitottságra, a kísérletezésre és a testközeli örömre.
Nem példa nélküli, hogy a párokban a szexuális segédeszközök megjelenése feszültséget szít, főleg amikor a férfi (vagy a nő, bár erről ritkábban beszélnek) úgy érzi, az eszköz „elveszi” a szerepét. A partner ilyenkor gyakran néma dühöt vagy bizonytalanságot él át, pedig valójában inkább a saját félelme áll a háttérben, és sokkal kevesebb köze van a játékszer valódi funkciójához. Érdemes tehát finoman megvizsgálni, mi húzódik meg a féltékenység mögött, és lehet-e úgy egyeztetni, hogy a vibrátor vagy más játékszer ne „betolakodónak”, hanem erősítő tényezőnek tűnjön a közös szexuális életetekben. Gyakori, hogy a barátod eleinte értetlenül fogadja: „Miért kell még valami, ha én itt vagyok neked?” vagy „Nem vagyok elég?” Ha pedig a férfi amúgy is érzékenyebb, hajlamos az önbizalomhiányra, akkor egy vibrátor érkezése fokozhatja azokat a rejtett bizonytalanságait, amiket addig kevésbé vettél észre.
Mielőtt azonban teljesen elkeserednél, vedd számba, mennyire széles körben elterjedt ma már a szexuális segédeszközök használata. Egy 2009-es kutatás (Herbenick, D., Reece, M., Schick, V., Sanders, S. A., Dodge, B. & Fortenberry, J. D. 2009. Women’s Use of Vibrators. Journal of Sexual Medicine, 6(7), 1897–1907.) azt találta, hogy a fiatalabb korosztályokban, főleg a huszonévesek és harmincasok körében, a nők több mint fele kipróbált már legalább egy segédeszközt – ezek jelentős hányada vibrátor. Ez azt jelenti, hogy nem valamiféle „extremitás” vagy „bizarr” igény, ha eszközt használsz. Sokkal inkább egy plusz opció, ami nagyobb önismeretet, változatosságot, a test mélyebb megismerését kínálja. Attól még, hogy a barátod elsőre bizonytalan, nem jelenti, hogy igazad vagy az ő félelmei képtelenséget rejtenek. Egyszerűen egy olyan szituációt kell most közösen kezelnetek, amiben egy új szereplő érkezett a hálószobába, és a korábbi egyensúly felborulni látszik.
Nézzük közelebbről, mi lehet a féltékenység oka. Először is, van egy erős, kulturálisan is beágyazott elképzelés arról, hogy a férfinek (vagy a pár valamelyik tagjának) kell minden vágyadat kielégítenie, máskülönben a kapcsolat hiányt szenved. Ha egy tárgy is képes örömet adni, akkor a gondolkodás szerint a férfi „elveszíti” az egyeduralmát, vagyis az a hiedelem jár a fejében, hogy a vibrátor jobban tud kielégíteni téged, mint ő. Ez természetesen félreértés. A gyönyörkomponensek a női testben nagyon sokrétűek, és a segédeszközök inkább kiegészítő funkciót töltenek be, semmint helyettesítenének valakit. Egy 2016-os, párkapcsolati kommunikációt elemző tanulmány (Johnson, S. M., & Zuccarini, D. 2016. An emotionally focused approach to sex therapy. Journal of Family Psychotherapy, 27(1), 85–101.) leírja, hogy a féltékenység sokszor gyökeresen csökken, amint a partner megérti: nem az ő leértékeléséről vagy helyettesítéséről szól a vibrátor, hanem arról, hogy a nő (vagy a másik fél) egy plusz, kreatív ingert élvez. Ettől még a párkapcsolati kötődés és az intimitás nem sérül – sőt, néha kifejezetten javul, ha nyitottan és közösen fedezik fel az új lehetőségeket.
A másik eset, hogy a barátod talán önbizalomproblémákkal küzd, és ezért éli meg versenytársnak a játékszert. Még ha nem is beszél róla nyíltan, lehet, hogy van benne egy érzés: „Biztosan azért kell a vibrátor, mert én nem vagyok elég jó.” A férfiak – és persze nők – fejében is élhet egy olyan társadalmi üzenet, hogy a teljesítményközpontú szex dominál: „Ha igazán jó vagyok, elég, ha csak én vagyok jelen.” Ebből a nézőpontból a segédeszköz tényleg fenyegetésnek tűnhet. Ez az önbizalomhiány azonban a kapcsolat más területein is tükröződni szokott: például amikor a párod rosszallóan reagál, ha te egyedül töltesz időt a barátnőiddel, vagy túlságosan versengővé válik, ha sikerekről számolsz be. Ez nem a te hibád, inkább az ő belső bizonytalansága, amit – ha elég türelmes és őszinte vagy vele – át lehet keretezni úgy, hogy a játékszer ne ellenség legyen, hanem partner. Sőt, ha sikerül úgy vezetni a beszélgetést, hogy ő is lássa, miként segíti a vibrátor a közös kalandozást és tanulást a testetekről, a helyzet átfordulhat egy kreatívabb, nyitottabb irányba.
Például egy 2014-es cikk (Byers, E. S., & Rehman, U. S. 2014. Sexual Well-Being. In D. L. Tolman & L. M. Diamond [Eds.], APA Handbook of Sexuality and Psychology. Washington, DC: American Psychological Association) azt is taglalja, hogy a vibrátorok bevonása a párkapcsolati szexbe sok esetben javítja a kommunikációt és a kreativitást. A partner féltékenysége gyakran feloldódik, miután megtapasztalja, hogy ő is részesülhet az újfajta izgalomból – akár úgy, hogy ő irányítja az eszközt, és figyeli a reakcióidat, akár úgy, hogy közben jobban összpontosíthat a saját örömeire is, miközben téged új, izgalmas ingerek érnek. Így a vibrátor nem csupán „a te magányos játékszered”, hanem egy eszköz, ami közös élményt, közös játékot tesz lehetővé. Ha a párod mégis kitart a féltékenység mellett, és mereven elzárkózik bármiféle megbeszéléstől, akkor elképzelhető, hogy mélyebb kapcsolati vagy személyes problémák húzódnak meg a háttérben, amelyeket már nem is a játékszer indított be, csak most buknak a felszínre.
Ilyenkor jól jöhet néhány beszélgetés a barátoddal, amikor nem a hálószobában, nem a vágy hevében, hanem egy nyugodt, semleges szituációban mondod el neki, miért is választottad a segédeszközt, és neked személy szerint mit jelent. Magyarázd el, hogy nem szeretnéd őt kihagyni, nem róla szólt a döntés, hanem rólad, a saját testedről és a vágyról, amit szerettél volna felfedezni vagy jobban betölteni. Valahogy így: „Nagyon szeretem, ahogy együtt vagyunk, és azt is, amit tőled kapok, de kíváncsi voltam, milyen, ha pluszban használok egy ilyen rezgő kiegészítőt. Semmiképp nem azt akarom mondani, hogy te nem vagy elég, inkább még színesebbé teheti a közös játékot is, ha nyitott vagy rá.” Persze a barátod hozzáállását nem tudod varázsütésre megváltoztatni, de ha látja, hogy ez nem helyettesítő megoldás, hanem egy új szín, talán oldódik benne a negatív érzés.
Nem mindenki áll át azonnal egy olyan nézőpontra, hogy „a vibrátor a közös szexet is izgalmasabbá teheti.” Előfordul, hogy a párod időt kér, mert tényleg küzd a belső félelmeivel. Ilyenkor két út áll előtted: vagy beleegyezel, hogy vársz egy kicsit, és nem használod előtte az eszközt, vagy kimondod, hogy a testeddel való foglalkozás a te jogod is, és nem akarod korlátozni. Ez a te döntésed, mennyire fontos számodra, hogy a barátod elfogadja, sőt bevonódjon, vagy mennyire érzed úgy, hogy akkor is szeretnéd használni, ha ő esetleg rosszallóan reagál. Mindenképpen próbálj vele arról beszélni, hogy milyen érzései vannak ilyenkor, és finoman kérdezd meg, mi a legnagyobb félelme. Sokszor a beszélgetések felszínre hozzák a téves elképzeléseket, mint például azt, hogy „a rezgés úgysem pótolhatja az emberi közelséget” – és ezzel már ő is egyetérthet, hiszen tudatosodik benne, hogy teljesen más élményről beszélünk.
A Journal of Family Psychotherapy egyik 2016-os tanulmánya (Johnson, S. M. & Zuccarini, D. 2016. An emotionally focused approach to sex therapy. Journal of Family Psychotherapy, 27[1], 85–101.) kifejti, hogy a párok gyakran ott ütköznek meg, ahol nincs őszinte kommunikáció a szégyenről, a bizonytalanságról és a vágyakról. A segédeszköz – jelen esetben a vibrátor – egyfajta katalizátor lehet abban, hogy végre megszólaljanak ezek a mélyebb érzések. Igaz, először konfliktusba torkollhat, és úgy tűnhet, mintha a játékszer „tönkretenné” a harmóniát. Valójában sokkal inkább arról van szó, hogy a már meglévő ellentéteket hozza a felszínre. Ha ebben a helyzetben hajlandók vagytok leülni, őszintén beszélni a szexualitásról, a szerepetekről, a saját testképetekről, és arról, mitől féltek, az akár még egy minőségi ugrást is hozhat a kapcsolatotokba. Rájöhettek, hogy a féltékenység igazából a barátod „nem vagyok elég jó” gondolataiból táplálkozik, amit együtt kezelni lehet, például úgy, hogy megerősíted benne, mennyire fontos számodra, és milyen sokat jelent az érintése, a figyelme, a szava.
Persze ott a kérdés, hogy mi van, ha a barátod végül semmiképp nem hajlandó elfogadni a játékszert, sőt mondjuk azt követeli, hogy dobd ki, vagy ne használd. Ez már komoly döntési helyzet. A tested feletti önrendelkezésed a te jogod, ugyanakkor egy párkapcsolatban számolni kell a másik igényeivel is. Ám ha a játékszeredhez fűződő vágyad tényleg belülről jön, és nem egy hirtelen ötlet volt, akkor kérdés, mennyire akarsz lemondani róla csak azért, mert ő féltékeny. Egyes pároknál a partner annyira ragaszkodik a saját biztonságérzetéhez, hogy minden eszközt fenyegetésnek lát, és ez bizony hosszabb távon is korlátozhatja a szexuális fejlődéseteket. Elképzelhető, hogy ez a jelenség más területen is megjelenik, például a hétköznapokban is birtokló vagy kontrolláló hozzáállás. Ilyenkor mérlegelned kell, milyen kompromisszum fér bele számodra, és milyen feltételek mellett érzed mégis sajátodnak a testedet és a vágyaidat.
Megjegyzendő, hogy nemcsak a vibrátorral, de sok egyéb dologgal is hasonló lehet a helyzet: néha elég, ha valami újdonságot hozol be a kapcsolatba, máris felborul a megszokott rend. Ez lehet egy új hobbi, egy másik baráti kör, vagy egy olyan program, amihez a partnered nem tud kapcsolódni. A lényeg ugyanaz: a barátod fél, hogy veszít az értékéből, vagy hogy háttérbe szorul. A Journal of Sex Research (Meston, C. M., & Buss, D. M. 2007. Why humans have sex. Archives of Sexual Behavior, 36[4], 477–507.) többek között arról beszél, hogy a szexuális motivációk mennyire sokfélék lehetnek, és gyakran kapcsolódnak a megerősítést és önbizalmat kereső késztetésekhez. Ha a párod eddig abból merített önértékelést, hogy ő hozza meg számodra az orgazmust, és most úgy érzi, ezt a vibrátor „elveszi tőle”, akkor türelmes beszélgetésekkel és kölcsönös empátiával kell őt rávezetni arra, hogy a segédeszköz nem leválasztja rólad, hanem új és izgalmas perspektívákat ad. Ha pedig belátja, hogy még intenzívebb örömet élhetsz át, ami akár neki is fokozottabb élményt jelenthet – hiszen a szexuális öröm gyakran kölcsönös örömet is jelent a partnernek –, akkor elkezdheti más szemmel nézni a dolgot.
Van, aki kis lépéseket ajánl: meghívhatod őt is a játékba, akár oly módon, hogy először csak kívülről figyeli, milyen mozdulatok, rezgésfokozatok esnek jól. Aztán felkínálhatod, hogy ő tartsa a vibrátort, amíg te vezeted a kezét. Ez a fizikai jelenlét nagyban csökkentheti a fenyegetettségérzetet, hiszen immár ő is részt vesz a folyamatban, sőt, a te reakcióidból tanulva talán még jobban meglátja, milyen típusú inger hat rád intenzíven. Ez egyfajta élő szexuális oktatófilm lehet számára, amit testközelből néz. A British Medical Journal egy 2013-as feljegyzésében (Black, K. I., Norris, E. & Murphy, V. 2013. STI knowledge and unsafe sexual behaviour in women seeking emergency contraception. British Medical Journal Sexual & Reproductive Health, 39[4], 264–269.) kitért rá, hogy a közösen használt eszközök erősítik a szexuális bizalmat a párok között, ha előtte tisztázzák a higiéniai és érzelmi kérdéseket. Nyilván nem minden férfi (vagy nő) lesz azonnal lelkes, de a legtöbben, akikkel végül sikerül szeretettel és türelemmel átbeszélni a témát, megnyugszanak, és belátják, hogy nem a partnerük lecseréléséről vagy kiszorításáról van szó.
Ha mégsem oldódik a helyzet, és a barátod hosszú távon is ellenséges marad, elkezdheted feltenni magadnak a kérdést: vajon milyen más területeken jelenik meg ez a birtokló, féltékeny hozzáállás? A párkapcsolati dinamikát gyakran új megvilágításba helyezi egy ilyen apróságnak tűnő esemény, mint a vibrátor beszerzése. Lehet, hogy ez a pillanat segít felismerni, hogy a párod nehezen viseli, ha valamiben önálló döntést hozol, vagy ha saját testeddel, vágyaiddal kapcsolatban is markáns elképzeléseid vannak. Ilyenkor érdemes mérlegelned, tényleg erre a fajta hozzáállásra vágysz-e, illetve ő hajlandó-e fejlődni ebben.
Van olyan is, hogy a barátod valójában a saját titkos kívánságait vetíti rá a helyzetre, s valamilyen okból kifolyólag ő sem merte felhozni, hogy szeretne kipróbálni bizonyos új módszereket vagy egyéb segédeszközöket. Paradox módon a te vibrátorod éppen felkeltheti benne is a kalandvágyat, csak a féltékenység régi reflexként jelentkezik első reakcióként. A Journal of Family Psychotherapy (Johnson & Zuccarini, 2016) modellje szerint a valódi probléma a kommunikáció hiánya, és időnként pont egy kis válság – mint most a „féltékeny vagyok a vibrátorodra” helyzet – tereli a párt abba az irányba, hogy végre őszintén feltárja a szexuális vágyait, fantáziáit, bizonytalanságait. Ha szerencsétek van, ebből a konfrontációból egy mélyebb, intimebb, szabadabb viszony alakul ki, ahol a vibrátor már nem fenyegetés, hanem a közös eszköztár része.
Néha segíthet, ha a barátod látja, hogy más párok is használnak segédeszközöket, és ez nem valami „torzulás”, hanem a modern, nyitott szexualitás egyik természetes útja. Az is elképzelhető, hogy valami filmben vagy cikksorozatban találkozott egy negatív példával, esetleg baráti körben hallott rosszalló történeteket, és most úgy véli, ez a sors vár rá is. Ha ilyesmiről van szó, érdemes őszintén rákérdezni: „Hallottál korábban valami negatív sztorit, ami miatt így reagálsz? Mert a mi helyzetünk nem ilyen, ez a vibrátor nem a te helyedre lép, csak egy új színt ad.” A legtöbb férfi, aki átjut ezen a kezdeti bizonytalanságon, akár még izgalmasnak is találja, hogy a partnere ennyire nyitott. Persze ehhez szükséges, hogy az ő szempontja is figyelmet kapjon, például nem erőlteted rá a közös használatot, ha nem áll készen, és nem minősíted le, hogy „ugyan már, hogy lehetsz ilyen maradi.”
Végső soron a kérdés, hogy a barátod féltékeny az új játékszeredre, egyáltalán nem szokatlan. A legtöbb párnak, aki először szerez be segédeszközt, előbb-utóbb reagálnia kell a beállt változásra. Bármennyire is modern a társadalmunk, még mindig élnek a fejünkben olyan meggyőződések, amelyek a szexet kizárólag két ember testközeli kapcsolatára korlátozzák, és minden tárgyi tényezőt meglepődve vagy ellenérzéssel kezelnek. Ha tisztában vagy azzal, hogy a féltékenység legtöbbször nem neked szól, hanem az illető saját bizonytalanságának kivetülése, máris kedvesebben, megértőbben állhatsz a barátod hozzáállásához. Nem kell persze minden követelését elfogadnod – hiszen a te testedről van szó –, de a dialógus, a tiszteletteljes hangnem és a „közös kaland” ötlete sokszor segít abban, hogy feloldjátok ezt az ellentétet.
Esetleg kipróbálhatjátok, hogy először csak neki mutatod meg a vibrátort, beszélsz a funkcióiról, megnézitek együtt, hogyan működik. Megkérheted, hogy kapcsolja be, próbálja a kezén, a karján, érezze ő is a rezgést, és talán így már kevésbé tűnik „idegennek” vagy „ellenségnek”. Ha úgy alakul, hogy semmiképp nem szereti, akkor külön időpontban is használhatod, a saját magányodban, és a barátodnak se muszáj részt vennie benne. A lényeg az, hogy ne kelljen nélkülöznöd azt, ami számodra örömet ad, de a partnereddel is megpróbálj békésen és megértően bánni.
A legjobb kimenetel az, ha sikerül megmutatnod, milyen új ingereket tapasztalsz, és ezzel a barátod is tanul a testedről. Így akár ő is megtudhatja, hogyan izgasson téged más módszerekkel. A Journal of Sexual Medicine (Herbenick, D. et al. 2009) leírja, hogy a vibrátort használó nők jobb testtudattal bírnak, gyakrabban jutnak orgazmushoz, és aktívabban kommunikálják is a párjuk felé, mi esik jól. Mivel a párkapcsolatban a szexuális intimitás fontos kötőerő, egy kevés békés beszélgetés és némi gyakorlati kísérletezés – ha nyitott rá – hatalmasat javíthat a közös elégedettségen. Így a barátod is rádöbben, hogy a vibrátor inkább szövetséges, semmint ellenfél.
Ha még így sem oldódik a konfliktus, és a barátod továbbra is szigorúan tiltja, esetleg megszégyenít miatta, érdemes elgondolkodnod a kapcsolatotok dinamikáján. Egy olyan kapcsolat, amelyben ennyire tiltott dolog önmagad öröme, vagy ahol a partnered fenyegetve érzi magát egy tárgytól, hosszú távon sem biztos, hogy kiegyensúlyozott lesz. Sok idő, türelem, esetleg szakember (szexterapeuta, párterapeuta) bevonása segíthet, ha a szándék a mindkét félt boldogító megoldás kialakítása.
Összességében, teljesen normális, ha a barátod először kényelmetlenül érzi magát attól, hogy megjelent a hálószobában egy új „versenytárs”. A háttérben többnyire önértékelési és kommunikációs tényezők állnak. Ahhoz, hogy ezt átalakítsd, idő és türelem kell. Ha szeretnéd a vibrátort beépíteni a szexuális életedbe, kommunikálj vele világosan, beszélj az érzelmeidről és a testeddel kapcsolatos felfedezéseidről. Nyugtasd meg, hogy nem helyettesíti őt, hanem kiegészítheti a közös örömötöket, és ajánld fel, hogy ő is kipróbálhatja, irányíthatja vagy csak figyelheti, ha ehhez kedvet érez. Mutasd meg, hogy ez a plusz élmény a te egyéni szabadságodat is erősíti, és akár az ő számára is adhat új inspirációt. A legtöbb párnál, ahol van kellő nyitottság és szeretet, a féltékenységből idővel érdeklődés vagy legalábbis elfogadás lesz. A vibrátor nem ellenfél, hanem a kreativitás és a testiség egyik szereplője, ami új kalandokat hozhat. A kapcsolati stabilitás pedig épp attól erősödik, hogy képesek vagytok megbeszélni és közösen feldolgozni azt, ami elsőre nehéznek tűnt. Így a féltékenység helyett a közelség és a kíváncsiság veszi át a főszerepet. Szükség esetén keressetek közösen egy szexterapeutát, ha a probléma mélyebb, de gyakran már a kölcsönös figyelmes beszélgetés is elég, hogy a barátod belássa: a játékszered nem elhappolja tőle a szerelmedet, hanem a vágy szabadságát és a közös életetek gazdagítását szolgálja.
