A BDSM (kötözés, dominancia és szado-mazochizmus) a szexuális gyakorlatok széles skáláját foglalja magában, kezdve az alkalmankénti fantáziáktól egészen a teljesen „életstílus-vezérelt” kapcsolatokig. Bár a médiában és egyes mainstream forrásokban egyre gyakrabban jelenik meg „normális” keretek között, valójában a BDSM világa rendkívül sokszínű, és a benne résztvevők mentális és érzelmi állapota is erősen változó lehet. Ez a cikk azt vizsgálja, mikor tekinthető a BDSM egészségesen megélt szexualitásnak, és melyek azok a tényezők, amelyek kóros (például kényszeres vagy kizsákmányoló) viselkedést jelezhetnek.

Mit értünk BDSM alatt?

A BDSM betűszó egyszerre utalhat kötözésre (Bondage), dominanciára (Dominance), alávetettségre (Submission), szadizmusra (Sadism) és mazochizmusra (Masochism). Ide tartoznak különféle szerepjátékok, eszközhasználat (pl. bilincsek, pálcák, maszkok), valamint az erőviszonyok tudatos, megegyezéses felosztása. A BDSM-es gyakorlatok célja a testi-lelki izgalom fokozása és a kölcsönös örömszerzés. A legfontosabb különbség a bántalmazó viselkedéshez képest az, hogy a BDSM konszenzuson alapul: az alávetett (sub) fél beleegyezik abba, hogy a domináns (dom) irányítsa a helyzetet, meghatározott, előre egyeztetett keretek között.

Vitatott kutatások és eredmények

Gyakran hivatkoznak egy holland tanulmányra (Wismeijer, 2013), amely szerint a BDSM-gyakorlók összességében kevésbé neurotikusak, nyitottabbak az élményekre, extravertáltabbak, és magasabb a szubjektív jóllétük. Ugyanakkor a kutatás módszertani hátterét többen kritizálták, főleg amiatt, hogy a résztvevők eltérő csatornákon keresztül lettek toborozva (BDSM-fórum vs. női magazin), így az eredmények nem tükrözik a társadalom teljes keresztmetszetét.

További vizsgálatok (például deNeef, 2019) azt sugallják, hogy bizonyos személyiségvonások – mint a magasabb extraverzió vagy az érzéskeresés iránti hajlam – előrejelezhetik a BDSM iránti fokozott érdeklődést. Ugyanakkor a személyiségzavarok és a BDSM közötti összefüggés nem egyértelmű, és a kutatók hangsúlyozzák, hogy a BDSM-szubkultúrában is rendkívül sokféle ember fordul meg.

Gyermekkori traumák és a BDSM

Egyes tanulmányok (Nordling, 2000) kiemelik, hogy a gyermekkori szexuális abúzus aránya magasabb lehet a BDSM-gyakorlók körében, mint az általános népességben (nőknél 23% vs. 8%, férfiaknál 8% vs. 3%). Ugyanakkor a szakértők óvnak az elhamarkodott következtetésektől: a magasabb arány nem feltétlenül jelenti azt, hogy a BDSM káros vagy hogy automatikusan traumaindukált. Lehetséges, hogy a BDSM közösségek nyíltabban beszélnek a szexualitásról és a múltbeli traumákról, vagy épp könnyebben találnak megértést és támogatást.

Konszenzus és hatalomátadás

A BDSM-ben a konszenzus alapvető fontosságú. A szerepek – domináns és alávetett – kölcsönös megállapodással jönnek létre. A sub fél önként vállalja, hogy átadja a kontrollt, és általában biztonsági szavak vagy előre megbeszélt jelek is léteznek, hogy a játék szükség esetén bármikor megszakítható legyen. Az élvezetet sokak számára éppen ez az ellentmondás adja: miközben az egyik fél látszólag „ellenáll” vagy „fájdalmat kap”, valójában mindez maximálisan a megegyezés keretein belül történik.

A kutatások rávilágítanak, hogy a fájdalom és a megaláztatás inkább szimbolikus vagy rituális jelentőségű módszer a hierarchikus státusz megteremtésére (Cross, 2018). A testi tényezőkön túl a pszichés oldalon a hatalmi dinamika tudatos felvállalása és a partnerrel való kapcsolódás nyújtja a fő izgalmat.

Tanulj reklámpszichológiát

Egészséges kapcsolat vagy kóros függőség?

Az emberi szexualitás bonyolult; a BDSM-ben résztvevők viselkedése és motivációi is széles spektrumon mozognak. Vannak párok, akik stabil, bizalmon alapuló kapcsolatukban alkalmanként fűszerezik a hálószobai élményeket enyhébb BDSM-elemekkel, és ez erősíti az intimitást, a kötődést. Ugyanakkor előfordul, hogy valaki kényszeresen vagy függőségként űzi a BDSM-gyakorlatokat, és ez negatívan hat a saját és/vagy partnerei életére.

A kóros működés jelei lehetnek például:
• Szisztematikus határátlépés, a másik fél beleegyezésének megsértése.
• A szexuális kielégülés egyetlen forrásának tekintése, folyamatos vagy kényszeres új intenzitáskeresés.
• Kizsákmányoló helyzetek, ahol a domináns fél visszaél hatalmával.
• Bűntudattal, szégyennel járó, mégis ismétlődő „titkos” találkozók vagy tevékenységek.
• Olyan esetek, amikor a BDSM szexuális kapcsolatokra való törekvés már az élet más területein is károkat okoz (pl. munkából való hiányzás, anyagi problémák, romló emberi kapcsolatok).
Ha ezek megjelennek, érdemes szakember segítségét kérni, akár a BDSM közösségen belül, akár pszichoterápiás keretek között.

Két példa, két véglet

1. Példa: John, a vállalati vezető, aki domnak vallja magát, de valójában munkahelyi kollégáit és beosztottjait vonja be domináns-alávetett játékokba. Engedélykérési protokolljai zavarosak, fotókat készít másokról, és úgy tűnik, leginkább saját nárcisztikus igényeit elégíti ki. Ez a működés inkább a hatalommal és mások kizsákmányolásával való visszaélésről szól, semmint konszenzusos, egészséges BDSM-ről.
2. Példa: Daniel és Karen, akik kiegyensúlyozott házasságban élnek, és közös döntéssel felfedezik a BDSM-fantáziákat (megkötözés, bekötött szem, enyhe paskolás stb.). A határokat előre megbeszélik, biztonsági szót alkalmaznak, és mindketten örömüket lelik benne. Ez a példa a konszenzuson alapuló, egymást kölcsönösen tisztelő és erősítő gyakorlatot mutatja be, ahol a BDSM a párkapcsolati intimitást gazdagítja.

Társadalmi elfogadás és felelősség

Az idők során messzire jutottunk attól, hogy Sigmund Freud automatikusan perverziónak bélyegezze a szado-mazochizmust. A nyitottság növekedésével sokan találtak lehetőséget arra, hogy kapcsolatukban szabadabban, kreatívabban éljék meg a szexualitást. Ugyanakkor a szabadság nagy felelősséggel jár: a BDSM-ben is fontos önmagunk ismerete és a partner tisztelete. A kényszeres, kártékony vagy tisztességtelen gyakorlatok itt sem elfogadhatók, ahogy a „vanília” (hagyományos) szexben sem.

Bár a kutatások rávilágítanak, hogy a BDSM-gyakorlatok legtöbbször nem jelentenek problémát, és akár pozitív szerepet is játszhatnak az egyén vagy a pár szexuális életében, előfordulhatnak szélsőséges esetek, amikor az alacsony önértékelés, a narcizmus, a múltbéli traumák vagy a kényszeresség áll a háttérben. A megértés és a szakmai segítség kérése ilyenkor kulcsfontosságú.

Összegzés

A BDSM-gyakorlatok rendkívül sokfélék lehetnek, és egyaránt előfordulhat, hogy teljesen egészséges, konszenzusos, örömteli formában zajlanak, illetve kényszeres vagy kizsákmányoló módon is megnyilvánulhatnak. Az egészséges BDSM általában a kölcsönös beleegyezésen és tiszteleten alapul, erős bizalommal és előre megbeszélt keretekkel. Amikor azonban a motivációk mögött olyan tényezők húzódnak meg, mint a kontroll- vagy hatalomvágy kényszeres kiélése, trauma ismétlése, vagy a másik fél kizsákmányolása, a viselkedés kóros felé tolódhat.
A leglényegesebb szempont mindig a konszenzus, a kölcsönös öröm és a pszichés biztonság. Ha ezek teljesülnek, a BDSM is lehet a kapcsolati intimitás és az önkifejezés egyik érdekes, változatos terepe. Ha viszont átlépjük ezeket a határokat, mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni – csakúgy, mint bármilyen más szexuális vagy kapcsolati probléma esetén.