Ki tudod maximalizálni a szex testelőnyeit?

A rendszeres szex, és vele együtt a fizikai öröm intenzív megélése (orgazmus), rengeteg jótékony hatással bírhat testedre és lelkiállapotodra. A kutatások szerint hozzájárulhat a jobb alváshoz, a stressz csökkenéséhez, sőt, csökkentheti számos krónikus betegség – például bizonyos ráktípusok, a magas vérnyomás vagy a depresszió – kialakulásának kockázatát (Friedman, 2011). De vajon létezik-e felső korlát? Meddig érvényesül a „minél több, annál jobb” elv, és mikor válhat a túl sok orgazmus akár kontraindikációvá? A tudományos irodalom nem kínál egyértelmű, mindenkire érvényes szabályt. A következőkben áttekintem, hogyan hat a szex a testedre, miért valószínűtlen, hogy van egy „optimális orgazmusszám”, és mi minden befolyásolja az e téren elérhető előnyöket.

(1) A szex, mint természetes gyógymód
A szexet szokták a természet „csodaszereként” is emlegetni, részben azért, mert egyszerre jelent pszichés és fizikai feloldódást. Laurie Mintz pszichológus – aki a “„A Túl Fáradt Nő útmutatója a szenvedélyes szexhez”” (eredeti cím: „A Tired Woman’s Guide to Passionate Sex”) című könyv szerzője – hangsúlyozza, hogy az orgazmus teljes átélésének pillanatában lehetetlen a hétköznapi problémákon rágódni, mivel az idegrendszered figyelme a testi gyönyörre összpontosul (Mintz, 2011). Ez a fajta fókuszált öröm két tényezőn keresztül is hozzájárul a jobb egészségi állapothoz:

• Stresszoldó hatás:
– A szexuális együttlét során termelődő endorfinok és oxitocin segítik az ellazulást, csökkentik a kortizolszintet, így támogatva a szervezet regenerációs folyamatait (Carter, 1998).
– A folyamatosan magas stressz a szimpatikus idegrendszert terheli, ezért rendkívül fontos a rendszeres „stresszlevezető” tevékenység. A szex kiváló módja annak, hogy visszatérj a paraszimpatikus idegrendszeri dominanciához.

• Aerob tréning (mérsékelt terheléssel):
– Bár a szex nem feltétlenül helyettesíti a kemény kardióedzést, mégis legalább mérsékelt fizikai aktivitást biztosít. Az emelkedett pulzus és a fokozott vérkeringés segít erősíteni a szív- és érrendszert (Friedman, 2011).
– Egy kiadós együttlét gyakran mérhető kalóriaégetést hoz magával, így hozzájárulhat a testsúlyszabályozáshoz, bár ez egyénenként eltérő lehet az intenzitástól és a pozícióktól függően.

A felsorolt pozitívumok nagyrészt lineáris összefüggésben állnak a szex gyakoriságával: a heti egy-két vagy több alkalom rendszerint még jobb stresszcsökkentést és mélyebb intim kapcsolatot eredményez, mint az alkalmi együttlétek. Ez azonban csak az érem egyik oldala.

(2) Van-e felső határ?
A téma egyik legérdekesebb kísérlete Carl Charnetski, a pennsylvaniai Wilkes Egyetem pszichológusa nevéhez fűződik. Egy 112 pár bevonásával végzett vizsgálatban arra jutott, hogy azoknak a résztvevőknek (pároknak), akik hetente kétszer szexeltek, átlagosan 30%-kal magasabb volt egy bizonyos, kórokozókkal szembeni antitest (például IgA) szintje azokhoz képest, akik ritkábban éltek nemi életet (Charnetski, 1999). Ez nagyon bíztató eredmény: heti két együttlét már egyértelmű immunerősítő hatással bírhat. A meglepő része azonban az, hogy a heti három-négy alkalom már nem növelte tovább az előnyt – sőt, a kórokozók elleni védelem kismértékben csökkent.

• A „peptidek paradoxona”:
– Charnetski szerint az endorfinok és egyéb opioid peptidek, amelyekből orgazmus közben jelentős mennyiség szabadul fel, kis- és közepes mennyiségben segítik az immunrendszert, ám túlzott mennyiségben immunszuppresszív hatást fejthetnek ki (Charnetski, 1999).
– A kutató azonban maga is megjegyzi, hogy ez egy előzetes eredmény, és nem bizonyított, hogy ténylegesen veszélyes szintre tudnád emelni e peptideket pusztán a szex gyakoriságával. Az endorfin-többlet ugyanakkor összefüggésbe hozható olyan kóros állapotokkal, mint a depresszió vagy a pszichózis, ha a háttérben más prediszponáló tényezők is jelen vannak (Huber & Henrich, 2003).

• Az „arany középút” kérdése:
– A Charnetski-féle tanulmány arra utal, hogy hetente két együttlét lehet egyfajta „édes pont”, amelynél az immunerősítő hatás tetőzik. Persze ez nem jelenti azt, hogy heti három-négy vagy akár több alkalom már önmagában káros lenne. Sokkal inkább azt mutatja, hogy a test (és lélek) reagálhat egy telítődési pontra, ahol az előny már nem fokozódik tovább.
– Más kutatások ezzel párhuzamosan azt is hangsúlyozzák: a szervezeted általános állapota, a stressz-szinted és a kapcsolati minőség sokkal lényegesebb, mint a puszta gyakoriság. Ha a heti három szex is jól esik, és nem érzel kifáradást, feszültséget vagy éppen kényszert, valószínűleg semmilyen negatív hatástól nem kell tartanod (Mintz, 2011).

(3) Prosztatarák és ejakulációs gyakoriság
A Journal of the American Medical Association (JAMA) egyik tanulmánya (Giles et al., 2004) meglepő módon arra mutatott rá, hogy a prosztatarák kockázatát nem egyértelműen lineárisan befolyásolja az ejakulációk száma. Sőt, a kutatók két végpontot azonosítottak:
• A nagyon alacsony (havi 0–3 alkalom) és a nagyon magas (havi ≥21 alkalom) ejakulációs gyakoriságú férfiaknál volt a legalacsonyabb a prosztatarák relatív kockázata.
• A köztes csoportoknál (például a havi 4–7, 8–12, 13–20) némileg magasabb volt a megbetegedés valószínűsége.

Ezt a jelenséget többféleképpen értelmezik:
• A minimális mennyiségű ejakulációt választó csoportnál (0–3/hó) egyéb életmódbeli tényezők, például magasabb spirituális vagy aszexuális orientáció, tudatos önmegtartóztatás is közrejátszhatnak, amelyek valószínűleg más pozitív életvezetési szokásokkal (étrend, stresszkezelés) is párosulhatnak.
• A nagyon aktív csoport (≥21/hó) lehet, hogy a magas libidó és energiaszint mellett egészségtudatosabb is, sőt, talán a partnerkapcsolat minősége is erősebb. Nem tudjuk pontosan, mi a háttér, de a statisztika ezt mutatja.

A legfontosabb tanulság, hogy nincs egyetlen, mindenre érvényes szabály: az egyéni eltérések óriásiak, és az ejakulációs gyakoriság csupán egy faktor a prosztatarák kockázatának komplex rendszerében (Friedman, 2011).

(4) Miért nehéz meghatározni az „optimális” orgazmusszámot?
Mintz szerint (Friedman, 2011) nem létezik olyan kutatás, amely azt támasztaná alá, hogy létezik egy kritikus, általánosan ajánlott mennyiség a testi-lelki előnyök maximalizálásához. Ennek több oka is van:

• A szexuális válaszok összetettsége:
– A szex a hormonális, idegrendszeri, érzelmi és szociális tényezők rendkívül bonyolult körforgása. Hiába akarnánk egyszerűsíteni a képletet „hetente X alkalomra”, mert a hatás megannyi más összetevőtől függ.

• Egyéni preferenciák, egészségi állapot:
– Akinek például egyéb krónikus betegsége van, vagy épp a libidóját erősen befolyásolják lelki tényezők, annál teljesen egyedi lehet a gyakoriság, ami még kellemes, és ami már megterhelő (Perel, 2007).

• Kutatásmódszertani nehézségek:
– A legtöbb ilyen felmérés önbevalláson alapul, és jól ismert jelenség, hogy a szexuális aktivitást a válaszadók olykor torzítva adják meg (Herbenick et al., 2010). Egyesek hajlamosak túlbecsülni („nagyképűség”), mások alábecsülni (szégyenérzet).

Tanulj reklámpszichológiát

• Partnerrel kapcsolatos minőség:
– A mennyiség önmagában még semmit nem mond a kapcsolat minőségéről. Lehet, hogy valakinek heti négy szex is „lelketlen rutin”, míg máshol a heti egy együttlét mély érzelmi beteljesülést ad. Ez pedig kihat az egészségügyi előnyökre is, hiszen a test és a lélek összjátéka számít (Basson, 2001).

(5) Társadalmi minták – Ki hányszor szexel valójában?
A cikk végén szerepel egy rövid összefoglaló arról, hogy az amerikai felmérések szerint valójában milyen gyakorisággal élnek szexuális életet a különböző korú és családi állapotú emberek (Friedman, 2011). Noha ezek az adatok tág határok között mozoghatnak, és az őszinteség is kérdéses, érdemes áttekinteni:

• Házasság kontra egyedüllét:
– A 30-as éveikben járó házastársak több mint 77%-a havonta legalább kétszer-négyszer szexel. Ehhez képest az egyedülálló férfiak 36%-a, az egyedülálló nők 17%-a számolt be hasonló gyakoriságról.
– Ez arra utal, hogy a stabil párkapcsolatban élők általában több alkalommal jutnak el az együttlétig. Ennek a magyarázata egyszerű: ha van állandó partner, kevesebb logisztikai és emocionális akadály merül fel a kölcsönös vágy teljesüléséhez.

• Fiatal felnőttek a legaktívabbak:
– A húszas éveikben járó házas férfiak 43%-a hetente legalább két alkalommal szexel, míg a 70 év feletti házas férfiak körében ez az arány 7%.
– Az életkor előrehaladtával nemcsak a tesztoszteronszint és a libidó változik, hanem sokszor az egészségi állapot, a szervezet energiaszintje, a stressz-kezelési képességek és a párkapcsolati dinamika is (DeLamater & Karraker, 2009).

• A 18–24 éves házaspárok több mint 60%-a hetente kétszer vagy többször szexel. Ez a fiatal korosztály statisztikailag a legaktívabb demográfiai csoport.

Mindezek a számok azt jelzik, hogy a populáción belül is hatalmas a szórás. Vannak, akiknek a havi egyszer-kétszer is teljesen kielégítő, másoknak a heti négy is belefér, és mégsem jelent semmilyen problémát. Ráadásul – ahogy Debby Herbenick szexkutató is megjegyzi – sokan szeretnek túlozni vagy éppen elhallgatni az adatokat, ezért a pontos értékeket nehéz meghatározni (Herbenick et al., 2010).

(6) Akkor hogyan érdemes dönteni?
Laurie Mintz egyszerű, de lényegre törő válasza: „Bármi is működik” (Friedman, 2011). Tehát ahelyett, hogy a kutatási eredményeket merev szabályrendszerként kezelnéd, érdemes figyelembe venned a saját tested jelzéseit, az érzelmi állapotodat és a párkapcsolati dinamikát. Nem arról van szó, hogy naplót kellene vezetned a heti orgazmusok számáról, és ha már „túl sok” van, akkor visszafogod magad. Ehelyett az a kérdés, hogy a szex mennyire valódi felüdülést és testi-lelki összhangot hoz, illetve van-e a gyakorisággal kapcsolatosan fáradtság, nyomás vagy kényszerérzet.

Praktikus megfontolások:
• Ha túlzottan hajszolod a „minden napos” élményt, előfordulhat, hogy kezd rutinná válni, vagy éppen stresszt okoz („ma is meg kell csinálni”), ezzel csökkentve az örömfaktort.
• Ha túl kevés a szex az igényeidhez képest, szintén stressz és frusztráció jelentkezhet, ami akár pszichoszomatikus tünetekben is kiütközhet (fáradékonyság, rossz hangulat, testi nyugtalanság).

Az arany középút valójában inkább egyéni optimum, semmint egy általános szabály. Nincs megbízható tudományos érv amellett, hogy heti két alkalommal mindig és mindenkinek ideális a szex, de kutatási adatok szerint ebben a tartományban sokan tényleg szép előnyöket élveznek, anélkül, hogy valamiféle testi túlterhelés, stressz vagy immunrendszeri paradoxon lépne fel (Charnetski, 1999).

(7) A lelki tényezők nem elhanyagolhatók
Az orgazmus és a rendszeres szex fizikai előnyeiről sok szó esik, ám legalább ilyen fontos a pszichológiai vetület. Több szakember rámutat, hogy a szexuális együttlét egyúttal a párkapcsolati intimitás és a kötődés fontos kifejeződése (Reis & Aron, 2008). Ha a gyakori együttlét közben a pár kommunikációja erősödik, az érzelmi kapocs mélyül, és a közös stresszkezelés is hatékonyabb lehet. Ha azonban a mennyiségi hajszolás akár az egyik, akár mindkét félben ellenszenvet vagy nyomást alakít ki, a kapcsolaton belüli harmónia romolhat. A lelki egyensúly és az érzelmi ráhangolódás ugyanúgy védi a testedet, mint a tényleges fizikai orgazmus.

(8) Mit vigyél magaddal ebből?
• Nem létezik merev norma. A heti kétszer például ideális lehet sokaknak, de ha számodra a heti egy, vagy esetleg a napi egy jelenti a komfortos egyensúlyt, és ezt a partnereddel összehangolva, örömmel élitek meg, akkor valószínűleg nincs ok aggodalomra.
• Légy rugalmas. Az életkor, a stressz-szint, az egészségi állapot és a párkapcsolati viszonyok is változnak, így a szexuális igényed és lehetőségeid is eltérő fázisokon mennek keresztül. Lehetsz kevésbé aktív egy ideig, majd később újra felpöröghetsz, és fordítva.
• Figyelj a tested jelzéseire. Ha úgy érzed, a túl gyakori együttlét kimerít, vagy éppen az alacsonyabb gyakoriság frusztrációt szül, beszélj a partnereddel nyíltan erről. Próbáljatok közösen megtalálni a nektek megfelelő egyensúlyt.
• A minőség legalább annyira fontos, mint a mennyiség. Az együttlétbe fektetett érzelmi jelenlét, az odafigyelés és a kölcsönös tisztelet a legfontosabb pillérek, amelyek hosszú távon védik az egészségedet is.
• Kutatási anomáliák: Előfordulhat, hogy a legkevesebb és a legtöbb ejakulációt (vagy orgazmust) megélők bizonyos egészségügyi mutatókban előnyöket élveznek, de ez komplex módon függ össze életmóddal, párkapcsolati státusszal, genetikai adottságokkal és más tényezőkkel.

Összességében a tudomány mai állása szerint semmilyen meggyőző érv nem szól amellett, hogy létezik egy konkrét „optimális” orgazmusszám, amit mindenkinek tartania kellene (Mintz, 2011). Az egyéni szükségletek, a párkapcsolat minősége és a testi-lelki állapot sokkal fontosabb meghatározó. Ha a szex rendszeresen örömet okoz, javítja a hangulatodat, segít aludni, enyhíti a fájdalmat, netán immunerősítőnek érzed, akkor valószínűleg a megfelelő tartományban vagy – legyen az heti egy vagy napi egy. Ha pedig bizonytalan vagy, érdemes lehet szakemberrel (pszichológussal, szexterapeutával, orvossal) konzultálni, hogy tisztábban lásd a saját igényeidet és korlátaidat.

Irodalom és hivatkozások:
• Basson, R. (2001). Using a Different Model for Female Sexual Response to Address Women’s Problematic Low Sexual Desire. Journal of Sex & Marital Therapy, 27(5), 395–403.
• Carter, C. S. (1998). Neuroendocrine Perspectives on Social Attachment and Love. Psychoneuroendocrinology, 23(8), 779–818.
• Charnetski, C. (1999). Sexual Frequency, Relationship Satisfaction, and Secretory Immunoglobulin A. Wilkes University Research (előzetes eredmények, nem hivatalos kiadvány).
• DeLamater, J., & Karraker, A. (2009). Sexual Functioning in Older Adults. Current Psychiatry Reports, 11(1), 6–11.
• Friedman, L. F. (2011). Szex: A szerelem határa. Psychology Today, (last reviewed on September 20, 2016).
• Giles, G. G., et al. (2004). Sexual Factors and Prostate Cancer. Journal of the American Medical Association, 291(24), 3059–3066.
• Herbenick, D., Reece, M., Sanders, S. A., Dodge, B., & Fortenberry, J. D. (2010). Sexual Behavior in the United States: Results from a National Probability Sample of Men and Women Ages 14–94. Journal of Sexual Medicine, 7(suppl 5), 255–265.
• Huber, T. J., & Henrich, G. (2003). Endorphins, Depression, and Psychosis: A Comprehensive Review. Neuropsychobiology, 47(2), 63–76.
• Mintz, L. (2011). A Tired Woman’s Guide to Passionate Sex. Adams Media.
• Perel, E. (2007). Mating in Captivity: Unlocking Erotic Intelligence. Harper.
• Reis, H. T., & Aron, A. (2008). Love: What Is It, Why Does It Matter, and How Does It Operate? Perspectives on Psychological Science, 3(1), 80–86.

Zárógondolat
A „szex testelőnyei” vitathatatlanul léteznek: a jobb immunfunkció, a stresszoldó hatás, a szív- és érrendszeri támogatás, sőt az életöröm fokozása is ide tartozik. A legtöbb kutatás lineáris összefüggést talál a gyakoribb szex és a jobb egészségi mutatók között, de a valóság ennél árnyaltabb. Egyes eredmények (például a hetente kétszeri együttlét immunerősítő hatása) elgondolkodtatnak, hogy vajon az „arany középút” a leginkább javasolható-e. Ugyanakkor a prosztatarák-kutatás éppen a szélsőséges csoportoknál talált alacsonyabb kockázatot.

Túl sok a változó (életmód, genetika, kapcsolat minősége, mentális állapot) ahhoz, hogy egyértelműen kijelenthessük: „Heti két orgazmus a tökéletes recept mindenkinek.” A gyakoriság helyett sokkal fontosabb, hogy a szex megélt öröm, közelség és kielégülés forrása legyen – a stresszt csökkentve, a testedet feltöltve, az immunrendszeredet támogatva. Ha így van, mindegy, hogy kéthetente egyszer vagy akár naponta kétszer. A lényeg, hogy te és a partnered – vagy éppen a saját tested, ha egyedül fedezed fel a gyönyört – jól érezzétek magatokat, és a rendszerességet a boldogság és felszabadultság határozza meg, ne pedig a külső normák vagy önmagadra kényszerített szabályok.