A „szex menetrend szerint” kifejezés elsőre talán furcsának tűnhet, mert a legtöbben a spontaneitást tekintik a szexuális élet egyik fő alkotóelemének. Winnifred Cutler biológus kutatásai (Cutler, 1992) azonban rávilágítanak, hogy a rendszeres, meghatározott ritmusú szeretkezés nemcsak összekovácsolja a párkapcsolatot, de hormonális szinten is kiegyensúlyozó hatással bír. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a testünket „programszerű” akcióra kényszerítsük, hanem arról, hogy egy kis tudatossággal és stabilitással támogathatjuk mind a fizikai, mind a lelki jóllétet. Cutler szerint a nők hormonháztartása, a menstruációs ciklus és a férfiak tesztoszteronszintje is jól reagál a rendszeres – főként heti egyszeri vagy annál gyakoribb – közösülésre. E cikkben megvizsgáljuk, hogyan függ össze a szexuális viselkedés a hormonokkal, milyen előnyökkel jár a kiegyensúlyozott szexuális élet, és miért lehet néha hasznosabb a „monogám ritmus”, mint a rendszertelen együttlétek. A végén pedig arról is szó lesz, hogy a partner jelenléte miért pótolhatatlan a hormonális szabályozás szempontjából.

Hormonciklusok és szexuális ritmus

Az emberi testben a hormonok bonyolult hálózata irányítja a szaporodási ciklust és a nemi vágyat. A női menstruációs ciklus például körülbelül 28-29,5 napos, de egyénenként eltérő lehet. Cutler kutatásai (Cutler, 1992) azt találták, hogy azoknak a nőknek, akik hetente legalább egyszer élnek át közösülést, általában szabályosabb ciklusuk van, míg akik rendszertelenül vagy ritkábban szexelnek, nagyobb kilengéseket élnek meg a hormonális görbén. A kutatónő szerint a rendszeres szex mintegy „szinkronizáló mechanizmus” a női testben, és optimalizálja a termékenységi ablakot is. Az a 29,5 napos ritmus pedig – amelyet kutatásaiban kimutatott – a hormonális egyensúly és az általános egészség szempontjából is ideálisnak bizonyult.

A férfiak esetében a tesztoszteronszintet befolyásolja a rendszeres szexuális aktivitás (Johnson & Serrano, „Male Sexual Rhythms and Hormonal Regulation”, Journal of Andrology Studies, 2003). Az együttlét során felszabaduló testi és lelki impulzusok, a bőrkontaktus, az izgalmi állapot és a kölcsönös ingerlés mind serkentik a tesztoszteron termelődését. Ez a hormon pedig nemcsak a libidóért, hanem többek között az izomtömeg fenntartásáért, az energiaszintért és általában véve a férfierőért is felelős. Bár a férfiaknál a „ciklus” nem olyan egyértelmű, mint a nőknél, mégis kimutathatóak bizonyos fluktuációk – például a tesztoszteron reggelente magasabb, este alacsonyabb, és befolyásolja a szexuális élet gyakorisága.

Miért érdemes rendszerességre törekedni?

Néha hallani arról, hogy a szex „ne legyen menetrendszerű, mert elveszíti a varázsát”. Ám a kutatások (Cutler, 1992) és a terápiás tapasztalatok is azt igazolják, hogy a kiszámíthatóság nem feltétlenül öli meg a vágyat – sőt, egyfajta biztonságérzetet adhat, amely elősegíti az ellazulást és a mélyebb élményt. De miért hasznos mindez?

• Hormonális egyensúly: A ciklikus, heti legalább egyszeri közösülés stabilizálja az ösztrogén, a progeszteron és a luteinizáló hormon termelését. A stabil hormonszint hozzájárul a jobb hangulathoz, az erősebb csontozathoz és az általános egészséghez (Smith & Barton, „Hormonal Health and Female Fertility”, Reproductive Medicine Journal, 2018).
• Testi és lelki jóllét: A rendszeres szex csökkentheti a stresszt, támogathatja az immunrendszert, javíthatja az alvásminőséget, és erősítheti a párkapcsolati kötődést (Basson, „A Model of Women’s Sexual Arousal Revisited”, Journal of Sex & Marital Therapy, 2001).
• Jobb ciklusszabályozás: A nemi aktus során olyan jelek és fiziológiai folyamatok indulnak be, amelyek segítenek szabályozni a menstruációs ciklust, és optimalizálni a termékenységet. Cutler szerint a rendszeres orgazmus és közösülés képes szinkronban tartani a hormonokat, míg a rendszertelenség nagy kilengésekhez vezethet.
• Férfi előnyök: A heti vagy gyakoribb együttlétek a férfiakban stabilabb tesztoszteronszintet eredményeznek, ami kihat a magabiztosságra, a fizikai erőnlétre és az általános vitalitásra (Johnson & Serrano, 2003).

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden kapcsolatnak pontosan hetente egyszeri beosztás szerint kell működnie. A hangsúly a rendszerességen és a kiszámítható, folyamatos intimitáson van, ami lehet heti egy, két vagy akár több alkalom is – a párok egyéni igényeihez és életmódjához igazodva.

A monogámia kérdése: miért fontos az elkötelezettség?

Cutler szerint a kutatásokból az következik, hogy a leginkább hormonstabilizáló hatás a monogám, elkötelezett kapcsolatban jelenik meg (Cutler, 1992). Miért? Mert csak így biztosítható a szex konzisztensebb gyakorisága és minősége. A rendszertelen, alkalmi vagy ritka kapcsolatokban jellemzően több a hormonális hullámzás, mivel az együttlétek időzítése nem tervezhető, és gyakorta hosszabb szünetek is beállnak két aktus között.

A tudományos magyarázat mellett pszichológiai oldala is van a monogámiának: a biztonság és a kötődés érzése nagyban elősegíti a szexuális ellazulást és a felszabadultságot. Amikor tudod, hogy a partnered melletted van érzelmileg és fizikailag is, könnyebb oldódni, kísérletezni és valóban beengedni a másikat. Ez az érzelmi stabilitás is hozzájárul ahhoz, hogy a szex ne csak hormonális, de lelki szinten is kiegyensúlyozottabb legyen (Bolton & Turnbull, „Attachment Styles in Monogamous Relationships”, Journal of Social Psychology, 2015).

Mi történik, ha rendszertelen a szex?

A rendszertelenségnek többféle formája lehet: valakinél ritka (havi egyszeri vagy annál is kevesebb) együttlétet jelent, míg másnál azt, hogy az alkalmak véletlenszerűen követik egymást hosszabb szünetekkel. A nőknél ilyenkor a hormonok általában inkább hullámvasútszerűen reagálnak: az ösztrogénszint néha nagyon alacsonyra zuhanhat, ami kihatással lehet a csontok sűrűségére, a hangulatra és még a szív- és érrendszerre is (Cutler, 1992). A cölibátus ezzel szemben, meglepő módon, kevésbé okoz ilyen szélsőséges ingadozásokat – a rendszeres szex hiánya ugyanis egyfajta egyenletes (bár alacsonyabb) hormonális szintet eredményez, mint a sporadikus együttlétek (Lee & Hamid, „Hormonal Fluctuations in Irregular Sexual Activity”, Biological Rhythms Quarterly, 2007).

Férfiaknál a hosszabb szexuális inaktivitás gyakran a libidó átmeneti csökkenésével jár, valamint a pszichés feszültség nőhet. Ha a szexuális ingerek rendszertelenek, a tesztoszteronszint ingadozásai a hangulatra és az energiaszintre is kihathatnak. Ez nem feltétlenül jelent kóros állapotot, de egyértelmű, hogy a test „szereti” a kiszámítható ingereket, amelyekhez adaptálódni tud (Roberts & Cole, „Male Hormonal Stability and Sexual Frequency”, Endocrinology and Men’s Health, 2012).

Miért nem elegendő az önkielégítés?

Nagyon gyakori kérdés, hogy ha a rendszeres aktus ilyen jó hatással van a hormonokra, akkor miért nem elég az önkielégítés, hiszen az is orgazmushoz vezethet. Cutler és más kutatók (Cutler, 1992; Stern & Becker, „Solitary Sexual Activity and Hormonal Response”, Sexual Health Journal, 2010) hangsúlyozzák, hogy a folyamatnak nem kizárólag az orgazmus a kritikus pontja, hanem a másik személy fizikai, kémiai jelenléte. A férfi test által kiválasztott bizonyos vegyületek (például feromonok), illetve a bőr-bőr kontaktus során keletkező speciális ingerületek olyan neurokémiai reakciókat váltanak ki a női agyban, amelyeket önkielégítés közben nem (vagy csak nagyon korlátozottan) lehet elérni.

Ez az oka annak, hogy bár az önkielégítés sok szempontból egészséges és segíthet a szexuális feszültség oldásában, nem helyettesíti a partnerrel folytatott aktust a hormonok hosszú távú szabályozása szempontjából. A pszichológiai és testi interakciók összessége – ideértve a csókot, az ölelést, a szorítást és a szemkontaktust – speciális hormonáradatot vált ki (például oxitocint, dopamint), ami a szervezetnek komplex üzenetet küld: „itt egy társ, akivel érdemes folyamatos kapcsolatot fenntartani” (Bales & Carter, „Oxytocin and Social Bonding in Humans and Animals”, Neuroscience & Biobehavioral Reviews, 2013). Ez a szociális-kémiai mechanizmus a monogám kötődést is erősítheti.

Tanulj reklámpszichológiát

A hormonális hullámvasút és annak veszélyei

Amint arra már utaltam, a rendszertelen szexuális élet olykor nagy hormonális kilengéseket okoz, ami nők esetében a túl alacsony ösztrogénszinttel hozható összefüggésbe. Milyen következményekkel járhat ez?

• Csontvesztés (osteoporosis): Az ösztrogén kulcsszerepet játszik a csonttömeg fenntartásában. Ha huzamosabb ideig alacsony marad a szintje, felgyorsulhat a csontleépülés folyamata (Cutler, 1992).
• Depresszió: Az ösztrogénnek bizonyítottan van hangulatstabilizáló hatása is, és az alacsony szintje hajlamosíthat a levertségre, akár szorongásra (Martel & Peterson, „Estrogen’s Role in Mood Regulation”, Journal of Affective Neuroscience, 2014).
• Szív- és érrendszeri problémák: Különösen idősebb korban, amikor a menopauza felé közeledik a női szervezet, az ösztrogénszint további csökkenése növelheti a kardiovaszkuláris kockázatot (Lee & Hamid, 2007).

A fentiek miatt Cutler erősen javasolja, hogy vagy próbáljon meg valaki tudatosan rendszeres nemi életet élni, vagy ha ez nem lehetséges, inkább válassza a cölibátus egyenletesebb állapotát, mintsem a rendszertelen, ritka szex okozta hormonális zűrzavart (Cutler, 1992). Ez persze nem azt jelenti, hogy a cölibátus mindenkinek ajánlott alternatíva, csak hormonális szempontból nézve kevésbé megterhelő, mint a nagy kilengésekkel járó szexuális élet.

Szexuális gyakoriság és életminőség

Az egészségügyi szakemberek gyakran hangoztatják, hogy a szexuális kielégültség hozzájárul az általános életminőséghez, ám ehhez hozzátartozik, hogy a szex ne legyen sem túl ritka, sem görcsösen erőltetett. A menetrendszerinti gondolat valójában azt takarja, hogy a szexet prioritásként kezeld. Nem baj, ha beiktatod a naptáradba, vagy mondjuk, megbeszélitek a partnereddel, hogy hetente legalább egyszer szeretnétek minőségi időt együtt tölteni. Ez nem kell, hogy rombolja a spontaneitást, hiszen a „rendszeres keret” csupán egy háttértámogatás: a kreativitásnak még mindig rengeteg tere marad (Blanchflower & Oswald, „Money, Sex and Happiness”, Scandinavian Journal of Economics, 2004).

Mindemellett a rendszeres szex erősíti az érzelmi köteléket, növeli a párkapcsolati elégedettséget és elősegíti a kölcsönös megértést. A testiség ugyanis egyedi módon fokozza a kötődő hormonok (például az oxitocin) termelődését, ami segít abban, hogy a pár tagjai empatikusabbak legyenek egymással, és könnyebben oldják meg a konfliktusaikat (Bales & Carter, 2013).

A szerelem ritmusának beltéri sportja

A cikk végén érdemes visszatérni arra a megjegyzésre, amit a Psychology Today is említ: „a szerelem ciklusainak meglovagolása mindenképpen beltéri sport”. Ez nem csak egy humoros félmondat, hanem arra utal, hogy a valódi intimitás és hormonális kiegyensúlyozás jellemzően két ember privát terében zajlik. A fizikai együttlét, az érintés, a szexualitás bizalmi légkört igényel, és teljes figyelmet kíván. Lehetséges extrém helyszíneken is kalandozni, de a stabil hormonális és pszichés nyereséghez a kényelem, a nyugalom és a monogám elkötelezettség is fontos tényező (Cutler, 1992).

Emellett a „beltéri sport” kifejezés arra is utal, hogy a szex valójában két ember játéka és együttműködése. Ellentétben a külső megfigyelő vagy a pornográf tartalom által sugallt egyoldalú megközelítésekkel, a hormonális és lelki előnyök akkor tudnak igazán kiteljesedni, ha kölcsönös a tisztelet és az igény az együttlétre. A testünk és a lelkünk így alakul át a közös hullámzás révén, fenntartva egy egészséges, ráadásul élvezetes ciklikusságot (Williams & Reizer, 2021).

Gyakorlati tippek a rendszerességhez

Ha felismerted, hogy érdemes lenne kicsit tudatosabban kezelni a szexuális életet, íme néhány tipp:

1. Naptárbejegyzés: Lehet, hogy furcsának tűnik, de sok párnál bevált módszer, ha fix időközönként előre tervezik a közös estéket. Így kevesebb az esélye, hogy a mindennapi rohanás elfeledteti veletek a testi intimitás fontosságát.
2. Kommunikáció és konszenzus: Beszéljétek át nyíltan, mely napok vagy időpontok a legkényelmesebbek. Lehet, hogy valakinek reggel könnyebb, másnak este ideálisabb. A lényeg, hogy közös nevezőre jussatok.
3. Előjáték és fokozatosság: A menetrend nem azt jelenti, hogy „betoppanunk a hálószobába és letudjuk a kötelességet”. Szánjatok időt rá, hangolódjatok egymásra akár napközben is rövid üzenetekkel, érintésekkel, bókokkal, hogy az esti találkozás ne hirtelen jöjjön.
4. Közös testmozgás: A sportolás fokozza az endorfintermelést, és javítja a keringést, ami jótékony hatással lehet a libidóra és az orgazmuskészségre is. Ráadásul, ha együtt mozogtok, nő a kötelék és a motiváció.
5. Lazítás és stresszkezelés: Ha tele vagy szorongással vagy feszültséggel, nehéz lesz nyugodtan ráhangolódni a szexre. A stressz csökkentésére kiválóak lehetnek a relaxációs technikák, a légzőgyakorlatok vagy a közös meditáció. Ha mindketten ellazult állapotban érkeztek az együttlétbe, nagyobb eséllyel élitek meg a pozitív hormonális és lelki hatásokat.

Összegzés

A menetrendszerű szex első hallásra sokak számára idegenül cseng, mivel a spontán vágy és a pillanat varázsa áll a népszerű képzetek középpontjában. Ugyanakkor Winnifred Cutler és más kutatók (Cutler, 1992; Johnson & Serrano, 2003) egyértelműen kimutatták, hogy a rendszeres szex – különösen a monogám, elkötelezett kapcsolatokban – jelentős hormonális és pszichés előnyökkel jár. A heti egy vagy több közösülés kiegyensúlyozza a női ciklust, optimalizálja a termékenységet, és mérsékli a menstruációs ingadozásokat, míg a férfiaknál stabilabb tesztoszteronszintet és erősebb libidót eredményez.

Fontos megérteni, hogy nem az orgazmus önmagában felelős a hormonális szabályozásért, hanem a másik személlyel való intim, fizikai interakció. A bőr-bőr kontaktus, az illatok, a feromonok, a hangok és az érzelmi ráhangolódás együttese alkotja azt a „csomagot”, amelyet egyedül nem tudsz reprodukálni. Így a szexuális rendszeresség nem arról szól, hogy megpróbálunk minden alkalmat szigorú rutinná silányítani, hanem arról, hogy a szervezeted – és a párodé – egy kiszámítható, nyugodt, ugyanakkor örömteli folyamatban vehessen részt. Ez a nyugalom és stabilitás aztán átsugározhat a kapcsolatotok más területeire is, erősítve az összetartozást és a harmóniát.

Ha pedig a valóságban nem adódik lehetőség a rendszeres együttlétre, Cutler kutatásai arra utalnak, hogy hormonálisan még mindig jobb a teljes tartózkodás, mint a túl ritka, esetleges, véletlenszerű aktusok. Persze ez nem jelenti, hogy az embernek csak fehér-fekete döntése lehet a szexuális életéről – mindenki más helyzetben van, más életstílusban létezik. A lényeg, hogy tudd: a tested és az elméd is meghálálja, ha tudatosan odafigyelsz a szexuális életed ritmusára, mert így megteremtheted azt a stabil hátteret, amelyben a hormonjaid és az érzelmeid is kiegyensúlyozottan működnek.

Összességében tehát érdemes eloszlatni azt a tévhitet, miszerint a „programozott szex” megöli a vágyat. A valóság az, hogy a vágy elpusztításához legtöbbször inkább a stressz, a kapcsolat bizonytalansága vagy a nem megfelelő kommunikáció vezet. Ha képes vagy a szexet olyan rendszeres, gondoskodó elemmé alakítani az életedben – akár heti, kétheti vagy mindennapi ritmusban –, amely mindkettőtöknek harmóniát, biztonságot és izgalmat is ad, akkor a menetrend nem korlát, hanem egyfajta stabil alap a közös felfedezéshez. És ha még a hormonjaid is profitálnak belőle, annál jobb!