Szerintem mindig izgalmas, amikor a szexualitásról és annak különböző formáiról nyíltan beszélünk, főleg a családon belül. Rengeteg tényező alakítja a hozzáállásunkat, a gátlásainkat és az igényünket, amikor a testünkről és a saját örömünkről van szó. Emiatt sosem egyszerű döntés, milyen módon és mikor hozzuk be a szexuális játékszereket – különösen, ha arról van szó, hogy a szülő szeretne ajándékozni ilyesmit a frissen nagykorúvá vált lányának. Felmerülhet a kérdés, hogy egy vibrátor átadása a 18. születésnap alkalmával milyen szempontok szerint lenne megfontolható, vagy egyáltalán jó ötlet-e, és hol húzódnak azok a kulturális, családi és pszichológiai határok, amelyek biztossá teszik, hogy ne járjunk kellemetlen érzetekkel és félreértésekkel.
Úgy látom, a vibrátor mint jelenség önmagában megtestesíti a modern, nyíltabb szexuális kultúra egy darabját. A piac telis-tele van különböző típusú eszközökkel, amelyek a nők – és persze a férfiak – szexuális örömét támogatják. A szexuális segédeszközök használata több évtizedes múltra tekint vissza a nyugati kultúrában, ugyanakkor a tabuk lassabban oldódnak, mint azt sokan gondolnák. Vannak, akik úgy vélik, a szexuális játékszerek használata egyfajta bűnös tevékenység, vagy legalábbis olyasmi, ami kizárólag a magánszférába tartozik. Ehhez képest egyre több kutatás is rámutat arra, hogy a megfelelő információ és a tested elfogadása javíthatja a szexuális önismeretet, növelheti az önbizalmat és csökkentheti a partnerkapcsolati feszültségeket. Egy 2010-es vizsgálat eredményei szerint (Herbenick, D., Reece, M., Sanders, S. A., Dodge, B., Ghassemi, A., & Fortenberry, J. D. [2010]. Women’s vibrator use in sexual partnerships: Results from a nationally representative survey in the United States. The Journal of Sexual Medicine, 7(9), 3106–3116.) a nők jelentős része pozitív élményként éli meg a szexuális játékszerek használatát, és úgy nyilatkoztak, hogy a testükről alkotott képük is javult a használat következtében.
Ebből a szempontból akár még az is felmerülhet, hogy egy szülő bizonyos értelemben segítheti a lányát abban, hogy pozitív és felszabadultabb hozzáállása legyen saját testének megismeréséhez. Ha egy 18 éves fiatal felnőtt, akkor hivatalosan nagykorúvá válik, szabadon meghozhatja a saját döntéseit, és elvileg a szexuális élethez kapcsolódó tárgyak beszerzéséhez is van törvényes joga. Mégis, lelkileg és érzelmileg óriási kérdőjelet dob fel, hogy mennyire komfortos, ha ebbe a folyamatba ennyire közvetlenül beavatkozik egy szülő. A szexuális nevelés és a szexuális élettel kapcsolatos témák őszinte megbeszélése rendkívül előremutató lehet, ám az ajándékozással való ráhatás egyes családokban túl direktnek tűnhet, és feszélyezheti a fiatal felnőttet.
A szülő és a 18 éves lány kapcsolatát is alaposan meg kell vizsgálni. Milyen a kommunikációjuk? Hogyan beszélgetnek a szexről? Előfordulhat, hogy a családban nagy a nyitottság, és a vibrátor tényleg egy olyan szimbolikus ajándék lehetne, ami a fiatal felnőtt számára azt jelzi: „Nyugodtan fedezd fel a tested, ez nem bűn, ez normális része az életnek. Itt vagyok, ha bármi kérdésed van.” Más családokban azonban a téma eleve nagyfokú zavarral járhat, és akár gúny, bűntudat, esetleg szégyen is beléphet a képbe. Ezért el tudom képzelni, hogy az ajándék vibrátor félreértéseket szülhet, mintha a szülő be akarna tolakodni egy olyan intim térbe, amiről a lány még nem érzi, hogy bárkivel is szeretné ilyen szinten megosztani.
Akkor sem volna szerencsés, ha a lány úgy érezné, a szülő ezzel nyomást gyakorol rá a szexuális élet mielőbbi elkezdésére, vagy épp a maszturbáció kötelező jellegére – miközben a valódi cél talán nem is ez volt. A teljesen pozitív szándék könnyen félrecsúszhat: a szeretettel adott tárgy akár taszító emlékeztetővé is válhat, ha nincs rendesen megbeszélve, mi áll a háttérben. Idézhetünk egy 2016-os tanulmányt is (Lin, H. C., & Meston, C. M. [2016]. The effect of sexual shame on female sexual pleasure. Journal of Sex Research, 53(4-5), 529-541.), amely rámutat arra, hogy a szégyenérzet és a negatív családi visszajelzések gátolják a nők önelfogadását, illetve nehezíthetik a későbbi partnerkapcsolati elégedettséget. Ha egy jól időzített beszélgetés során éppen ezeket a tabukat sikerülne oldani, akkor egy közvetett üzenete lehet a vibrátor-ajándéknak, miszerint a saját testünkkel való kísérletezés normális és rendben van.
A szexualitás a legtöbb kultúrában egyértelműen magánügy, bár a modern média és az internet hatására rengeteg külső impulzus érheti a fiatalokat. Ez a kettőség pedig könnyen vezethet információhiányhoz vagy zavartsághoz. A nemek közti egyenlőség és a női szexualitás felszabadítása is gyakori téma mostanában. Egy 18 éves lány helyzetében a pornográf tartalmak ugyanolyan könnyen hozzáférhetők, mint bármilyen más információ, a család viszont sokszor nem ad átfogó vagy egészséges képet, mert maga is gátlásos. Ezért merül fel gyakran a kérdés, nem lenne-e hasznosabb egy bensőségesebb, bizalmas beszélgetés, ahol a maszturbáció és a játékszerek témája is nyíltan felvethető, mintsem egy konkrét tárgy ajándékozása. Így a lány maga dönthetne arról, hogy ezt szeretné-e, mikor és milyen formában.
Az is érdekes kérdés, hogy milyen a kontextus. Hogyan történne meg az ajándékozás? Vacsora után, a családtagok jelenlétében, „itt a vibrátor, érezd jól magad” hangulattal? Ez valószínűleg kínos pillanatokat eredményezne, és talán még az egyébként felszabadult személyiségek is zavarba jönnének. Vagy diszkrétebb megközelítés volna, egy olyan személyes beszélgetés keretein belül, ahol a szülő először érdeklődik a lánya szexuális komfortjáról, arról, mennyire érzi magát felkészültnek, hogy megismerje a testét, van-e valami, amiről beszélni szeretne, és csak ezt követően hozná szóba a játékszer kérdését. Két ember, köztük még ha szoros a családi kötelék is, teljesen eltérő módon reagálhat ugyanarra a témára. A kutatások is igazolják, hogy a megfelelő, nyílt és támogató kommunikáció a szülő és gyermek (felnőtt gyermek) között növeli a pszichés jóllétet és csökkenti az elfojtott szorongásokat (Mandara, J., Murray, C. B., & Joyner, T. N. [2005]. The impact of family functioning on African American males’ academic achievement. Journal of Marriage and Family, 67(3), 633–645.). Bár ebben a tanulmányban elsősorban az oktatás a fókusz, az eredmények sok más területre is kihatnak: a bizalom és a párbeszéd minősége számtalan témában meghatározó, a szexuális nevelést is beleértve.
Az is tény, hogy 18 éves kor felett már nem beszélhetünk gyerekről, inkább egy fiatal felnőttől. Ekkorra az egyén jogilag nagykorú, ami annyit jelent, hogy dönthet a saját ügyeiben, beleértve a testével kapcsolatos döntéseket is. Viszont a fiatal még sokszor (főleg, ha a szülőkkel él együtt) gazdaságilag és érzelmileg részben függő helyzetben lehet. Ez a kettősség azt is eredményezheti, hogy egy olyan tárgy ajándékozása, ami egyértelműen az önálló szexuális döntéshozatalra utal, furcsa helyzetbe hozza: valahogy úgy, mintha a szülő a támogatását akarná kifejezni, de közben emlékezteti a lányt, hogy otthon lakik, így még mindig a szülői tekintély hatása alatt áll. Szerintem ennek a pszichés oldala rendkívül összetett lehet.
Az is lehetséges, hogy a lány egyáltalán nem is vágyik ilyesmire, vagy ha vágyik is, azt magának szerezné be – a saját intim döntésekhez kötődően. Szülőként azt is mérlegelném, hogy a 18 éves gyermekem (vagy már inkább fiatal felnőttem) valószínűleg olyan közegben mozog, ahol ha szeretne, a barátnőivel is tud beszélni a játékszerekről, sőt, manapság az interneten is rengeteg megbízható forrás áll rendelkezésre. Ilyen körülmények között a direkt ajándék átnyújtása talán kevésbé kritikus, főleg, ha a lány maga is meg tudja oldani a vásárlást, és egyedül dönt arról, mit szeretne kipróbálni. Természetesen adódhat olyan helyzet is, amikor kifejezetten a jó kapcsolat jele, ha a szülő és a gyermek nyíltan beszél a szexről és annak eszközeiről, mert már régóta megvan köztük az a típusú szabadság és őszinteség, ami sok családban hiányzik.
Szerintem itt a leglényegesebb a kommunikáció. Ha valaki szülőként valóban úgy érzi, hogy ezzel az ajándékkal segíteni tud abban, hogy a gyermeke pozitív testképet és egészséges szexuális attitűdöt alakítson ki, és ezt a fiatal maga is vágyként fogalmazza meg, akkor lehet helye annak, hogy a vibrátor bekerüljön a születésnapi ajándékok sorába. Viszont ehhez szerintem alapfeltétel a nagyon őszinte, zavaroktól és tabuktól mentes légkör. Ha a lány maga is félrenéz, kellemetlenül érzi magát, és nem tudja, hogyan reagáljon, akkor a legjobb szándék is mellékvágányra futhat. Jó, ha a szülő már előzetesen is támogatta a gyerek egészséges szexuális nevelését, például a menstruációról, a fogamzásgátlásról és a beleegyezés fontosságáról szóló nyílt beszélgetésekkel. Így a vibrátor mint téma nem „zuhan az égből”, hanem természetes folyamat részeként kerül szóba.
Vannak olyan pszichológiai elméletek, amelyek szerint a serdülőkor legvégén, illetve a fiatal felnőttkor elején a szülőtől való érzelmi leválás még javában zajlik (Erikson, E. H. [1968]. Identity: Youth and crisis. W. W. Norton & Company). Ez a leválás nem azt jelenti, hogy a kapcsolat megszakad, hanem azt, hogy az egyén egyre inkább önálló identitást alakít ki, amelyet már nem kizárólag a szülői értékek határoznak meg. Ilyenkor előfordulhat, hogy a fiatal a saját intimitása felett még erősebben szeretné érezni az irányítást, mint korábban. Ezért is lehet kényes a helyzet, mert ha a szülő ezzel a gesztussal túl mélyre nyúl a személyes térbe, az az ellenállás fokozódásához vezethet, még akkor is, ha alapvetően jó a kapcsolat. Mindennek az ellentéte is igaz: ha a családi kultúra rendkívül megengedő, nyíltan beszélnek a testiségről, akkor a 18 éves fiatal kifejezetten örülhet, hogy a szülei ennyire támogatóak és progresszívek.
Az is előfordulhat, hogy a vibrátor mint ajándék nem egyszeri gesztus, hanem egy olyan folyamat egyik állomása, ahol a családtagok (anya vagy apa) mindig is közvetlen és támogató módon álltak a párkapcsolati és testi kérdésekhez. Ebben az esetben ez a gesztus akár felszabadító érzést is adhat a lánynak, hiszen jelzi, hogy a szülők nem elfojtani akarják a szexualitását, hanem arra bíztatják: legyen kíváncsi és élje meg a testét felelősségteljesen.
Szakemberként azt a tanácsot adnám, hogy mielőtt bárki belevágna ebbe az ajándékozásba, kérdezze meg magától, mi motiválja. Valóban a lány érdekeit tartja szem előtt? Vagy netán valamilyen módon kompenzálni próbálja a saját megkésett szexuális ismereteit, és azért sietteti, hogy a gyermeke ne maradjon le semmiről? Előfordulhat az is, hogy a szülő a megromlott partnerkapcsolata miatt projektál, és azt szeretné, ha a gyereknek mindenféle téren jobb lenne. Ezeket az indíttatásokat érdemes átgondolni. Ha a szándék tényleg segítő, elfogadó, és a lány is kész erről beszélni, akkor lehet reális forgatókönyv. Érdemes lehet megelőzni az ajándékozást egy nyugodt, négyszemközti beszélgetéssel, ahol a lány döntheti el, hogy ez számára örömteli, kényelmes dolog lenne-e.
Úgy gondolom, a 18. születésnap egy fontos fordulópont lehet, és a vibrátor ajándékként való felbukkanása jelképes, hiszen épp az önálló felnőtt élet kezdetét köti össze a szexuális önismerettel. Ez egy merész gesztus, ami egyeseknél nagyszerűen elsülhet, másoknál kínos határokat sérthet. Nagyban függ az eddig kialakult bizalmi és kommunikációs légkörtől. Ne feledd, hogy a szexuális játékszerek használata alapvetően a magánélet része, és ha valakit feszültséggel tölt el a gondolat, hogy a szüleivel ilyen nyíltsággal ossza meg ezt a területet, akkor azt tiszteletben kell tartani.
Összefoglalva, ez a döntés nem csupán arról szól, hogy „szabad-e vagy sem” vibrátort adni egy 18 éves lánynak, hanem arról, milyen lelki és kapcsolati közegben történik mindez. Ha a családi kommunikáció őszinte, nyílt és támogató, és a lány maga is fogékony arra, hogy így kapjon iránymutatást a saját testének felfedezéséhez, akkor lehet pozitív élmény belőle. Ha viszont nem tisztázott, miért is adja a szülő ezt az ajándékot, és nincsenek megbeszélve a határok, akkor könnyen szülhet kínos vagy akár taszító reakciókat. A legfontosabb a kölcsönös tisztelet és a nyitott kommunikáció, hogy minden érintett érezhesse a saját autonómiáját és komfortját. Mivel 18 éves kor felett a fiatal felnőtt már maga dönt a testéről, érdemes lehet inkább teret adni annak, hogy ő maga válassza meg, mikor és milyen eszközökkel ismeri meg a testét. Akárhogy is dönt a család, mindig kiemelt jelentőségű, hogy a szexuális témákat ne szégyennel és elfojtással övezze, hanem tudatossággal és nyílt érdeklődéssel. Ez a szemlélet hosszú távon megalapozhatja a fiatal nő egészséges testi-lelki fejlődését, valamint önbizalommal és megfelelő információkkal vértezi fel, amikor majd saját partnerei vagy jövőbeli kapcsolatai kapcsán fontos döntéseket kell meghoznia.
